Forrás: NOL

Marosán György, 2005. október 3. 00:00

Az rendben, hogy nemcsak a fiúknak, hanem nekünk is szükségünk van edzésekre, viszont miért pont én vagyok mindig az ellencsoport?!Kép: Marabu Schöpflin György a Fejtő Ferenccel folytatott vitájában ezeken a hasábokon fölvetette, hogy ha a nemzet esetleges kategória lenne, akkor nem lehetne „maradandó erkölcsi értéket hordozó közösség”. (Baloldal, nemzet, történelem, augusztus 16.)

A vitára nem térnék vissza, de ez a fölvetés megér egy misét.

Lord Tebbit angol politikus, amikor megkérdezték, hogyan döntené el, hogy egy nigériai születésű, ibó nemzetiségű angol állampolgár, aki az USA-ban él, a párizsi egyetemen tanult filozófiát, vegetáriánus, hívő muzulmán, angolnak tekinthető-e vagy sem, habozás nélkül a krikett-tesztet ajánlotta. Aki nem az angol csapatnak szurkol a nemzetközi meccsen, az nem tekinthető angolnak. Ezen a szimbolikus krikett-teszten elbuktak a londoni terrortámadást kitervező és végrehajtó angol állampolgárok. De Schöpflin György szerint az efféle teszten elbuknának a baloldali politikusok is, hiszen nem a nemzetüknek szurkolnak. Ám a krikett-teszt a XXI. században hamisan leegyszerűsítő módszer a „hovatartozás” megítélésére.

Az emberiség az évezredek során egyre feljebb lépkedett a testvériség lépcsőin. A testvér fogalma – a magyar szó is erre utal – közvetlen, „vérségi” kapcsolatot jelent, és a világot két alapvető részre, a „mi”-re, és a „mások”-ra osztja. A „mi” kezdetben kizárólag a család tagjait jelentette. Rájuk mindenben támaszkodhattunk, és cserébe ők is elvárhatták feltétel nélküli segítségünket. A „mások” viszont az állandó félelem és a folytonos rettegés forrásai. Velük szemben – a szó szoros értelmében – minden megengedett volt. Nem kötött az adott szó, és nem tartott kordában az emberség parancsa sem. Ám a családot idővel magába olvasztotta a törzs, és ezzel kiszélesedett a testvéri viszony is. Az egyén, bár nem fűzte vérségi kötelék nemzetsége minden tagjához, elvárhatta és fel is vállalta a korábban csak a vértestvérnek kijáró fenntartás nélküli segítséget. A törzs – az irokézeké, a germánoké, vagy éppen a magyaroké – családként védőszárnya alá vette valamennyi tagját. A törzsek közötti „családi” kapcsolatot a vérszerződés különös szokása pecsételte meg, mely a törzsfőnökök közvetítésével szimbolikusan a törzsek közösségének minden tagjára kiterjesztette a vérség szoros kötelékét.

A közösségek mérete tovább nőtt: beköszöntött a birodalmak és a világvallások kora. A testvériség horizontja még inkább kitágult. Testvér lett mindenki, aki ugyanazt a hitet vallotta. A kereszténynek a keresztény, a muzulmánnak a muzulmán, a zsidónak a zsidó. Bizalom és támogatás a hittestvéreknek, elutasítás és gyűlölet a hitetleneknek, vagyis a más hitűeknek. Az identitást firtató kérdésre a hit megvallása volt a válasz. Ágy 1300 táján a „ki vagy” kérdésre a tipikus válasz az lett volna – írta Szűcs Jenő a Nemzet és történelem című könyvében -, hogy „valaki elsősorban a római Szentegyház tagja (vagy görög rítusú, vagy mohamedán), másodsorban X dominus vazallusa, vagy familiárisa, bretagne-i vagy zalai, harmadsorban lovag, polgár vagy paraszt, negyedsorban a francia vagy a magyar korona alattvalója, híve, ötödsorban pedig francia