Szombaton este megszületett a budapesti birkózó világbajnokság ötödik magyar érme. Az olimpiai ezüstérmes Bárdosi Sándor fantasztikus versenyzéssel a dobogó harmadik fokára állhatott, miután a bronzmeccsen bokasérülése ellenére legyőzte a koreai Kim Jung Szubot.
Napról napra hatalmasabb érdeklődés kísérte a hazai rendezésű vb-t, amely egyrészt birkózóink remek szereplésének volt köszönhető, másrészt az ismertebb „sztárok” a hét végén léptek szőnyegre. Majoros István és Deák-Bárdos Mihály mellett a sydneyi olimpiai ezüstérmes Bárdosi Sándort övezi a legnagyobb népszerűség, hiszen vagánysága közismert. Erre szombaton is szüksége volt, hiszen nem kis feladatra vállalkozott a 84 kg-osok között.
– Mint minden igazi sportoló, én is nyerni akartam. Rengeteget dolgoztam az utóbbi időben és természetesen a hazai közönségnek is bizonyítani akartam.
Jól kezdődött a nap és mát az első, tussal megnyert mérkőzés után látszott, hogy remek formában van a magyar versenyző.
– Ebből nem lehetett sok mindenre következtetni, korábban ugyanis mindig megvertem az izraelit, úgyhogy akkor még nem tudtam százszázalékosan, mire leszek képes. Az észt és a görög fiút könnyen legyőztem, úgyhogy jöhetett az elődöntő.
Az a bizonyos Szelimov elleni sokat vitatott mérkőzés, amelyen a bíró három intés után leléptette Bárdosit. Egy emberként tüntettek a nézők a döntés ellen és sokan a hazai pálya előnyét hiányolták.
– Ha elfogultak vagyunk, ezzel is indokolhatjuk a vereséget, de a sérülésem volt az igazi ok. Ügyes ez a fehérorosz srác, de komoly meccseken eddig nem tudott nyerni, most is vezettem már, amikor aláfordult a bokám és ez bénítólag hatott rám. Természetesen ma már másképpen csinálnám, de akkor ez nagyon megzavart és egy kicsit összezavarodtam. Hideg fejjel persze más, tudom jól, hogy a lábfogás nem megengedett, de ezen már kár gondolkodni.
Gondolkodásra nem is volt idő, hiszen a bronzmeccsre szinte össze kellett drótozni a sérült bokát. Bár a visszalépés nem került szóba, sokan kételkedtek abban, lehet-e ezen a szinten sérülten is bronzérmet nyerni.
– Nem vagyok az a típus, aki meghátrál és a közönség is erőt adott de azért… Hát mit mondjak, voltak kétségeim! Ismertem a dél-koreait, tudtam, hogy agresszíven birkózik és arra vigyáztam, hogy a sérült lábam ne kerüljön előre.
A bronzérem után járna egy kis pihenő, de a sérüléstől sok minden függ.
– Még nem tudom a pontos diagnózist, hiszen vasárnap lévén nem voltam orvosnál. Remélem, hogy nincs komoly baj, mert október közepén Japánba kellene utaznom a szumó vb-re és a szerződésem szerint Németországban is birkóznom kellene. Ez a jövő zenéje, egyelőre csak szolidan ünneplek és persze szurkolok, hogy Virág Lajos végre érmet nyerjen.
Szabó Szilvia

