Forrás: HVGEgyre több múzeum és intézet viseli Simon Wiesenthal nevét, miközben a múlt héten 96 éves korában elhunyt nácivadász eredeti funkciója, a rejtőzködő bűnösök felkutatása lassan elenyészik, viszont előtérbe kerül az új antiszemitizmus.
Bujkáló nácik felkutatásával a nagyra nőtt és egyre bővülő „Wiesenthal-hálózat” majdnem tucatnyi intézménye közül ma már lényegében csak a jeruzsálemi központ foglalkozik. Pedig mióta a háború után első kis linzi irodájában elkezdte gyűjteni az adatokat, egészen mostani haláláig a nácivadász állandó jelzője volt Simon Wiesenthalnak. Még akkor is, ha ő maga elismerte, hogy a talán legnagyobb fogás, Adolf Eichmann 1961-es jeruzsálemi bíróság elé állítása végső soron nem az ő érdeme volt. Ő „csupán” Eichmann nyomára bukkant Argentínában, a zsidók deportálásának fő szervezőjét aztán az izraeli titkosszolgálat, a Moszad rabolta el és vitte Izraelbe.
Az 1961-ben alapított bécsi Zsidó Dokumentációs Központot 1977-ben követte a Wiesenthal nevét viselő második, igaz, meglehetősen másfajta intézmény ötlete. Marvin Hier kanadai rabbi a kaliforniai Los Angelesben holokausztközpontot és toleranciamúzeumot szeretett volna létesíteni. Jó érzékkel felismerte, hogy a jeruzsálemi Eichmann-per óta világhírűvé vált nácivadász, Wiesenthal neve különösen jól mutatna a homlokzaton. „Ha csak egy múltba néző, halott múzeumot csinálnak, akkor áldásom rá, a nevemet viszont csakis aktív, élő, a mai ügyekre is koncentráló intézménynek vagyok hajlandó odaadni” – közölte erre Wiesenthal. De aztán rájött, hogy az amerikai ötlet egyáltalán nem árt az általa képviselt ügynek, sőt.
1987-ben aztán Kalifornia állam parlamentje 5 millió dollárt adományozott, hogy a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ keretében létrejöjjön a tolerancia múzeuma is. „A megfelelő név – írta Wiesenthal a magyarul Az igazság malmai címmel 1991-ben megjelent memoárjában – az intolerancia múzeuma
