Forrás: ÉS

SZÉKY JÁNOS

A béka neme

Méd levelek

Arti (most lett hetedikes) honlapot készített barátaival a g-portalon. „Nem raktunk rá túl sok mindent, mert lassítja.” Az oldalt a free runningnak, más néven parkournak szentelték (ők parkőr néven emlegetik, merthogy francia szó). Szabadfutásnak vagy városi akadályfutásnak szokták fordítani értő körökben, de voltaképpen extrém sportnak is minősíthető helyváltoztatási művészet és filozófia. Aki részletesebben óhajt tájékozódni, annak ajánlhatjuk Artiék honlapjának linkjeit, valamint, természetesen, a www.parkour.com és a www.le-parkour.com webhelyeket, még természetesebben a Wikipedia cikkét és a Yamakasi filmet. A honlapon – ahogy, mondjuk, egy jobb online újság főoldalán – közvélemény-kutatási kérdés is olvasható. („Mi a véleményed a free running-ról? Király – jó – elmegy – rossz – túl veszélyes – őrültség – nem érdekel.” Négy szavazattal a „király” vezet.) Eredetileg az osztály klikkesedését is tükrözte a honlap mondandója és arculata (mint annak idején az átlépés a Feketepárduc őrsből a Tyereskovába, csak most nyilvánosabban), mármint hogy megelégelték egyik barátjuk nagyképűsködését, de hamar levetkőzték ezt a gyermekbetegséget.

A parkour iránti vonzalom egyelőre teoretikusnak rémlik, mert a honlapkészítő csoport tagjai vagy teljesen másféle sportágat űznek (az egy szál középtávfutó kivételével), és attól nem érnek rá edzeni a város terepén, vagy nyugodtabb napokon a gép előtt tespednek, amíg valaki rájuk nem förmed, hogy csinálják már meg a matekot. A honlap grafikáját egyébként Arti készítette, a netről letöltött fontokból, és nagyon büszke rá. Joggal, mert a tördelés meg a vizuális összkép jobb ízlésre vall, mint mondjuk a kormányzati portálon (www.magyarorszag.hu). További előnye, hogy meg lehet nyitni, míg a kormányzati portált jelen cikk írásának pillanatában nem, ki tudja, miért.

Gratulálnom kellett a gyereknek, mert én eddig nem jutottam el. Neki köszönhetem továbbá a Project Fater megismerését (http://www.azbeszt.hu/whatsdope/fater/index.php), ez olyan, mint a Szalacsi, csak még sokkal jobb. („Menjetek ki a pusztába, b… meg, ott lehet hupákolni.”) Ugyancsak neki lehetek hálás, amiért megismerkedhettem korunk kultúrájának egyik alapkérdésével: miért nemtelen a mopedes béka (Crazy Frog) az Axel F / Ring Ding Ding klipen (természetesen a netről letöltve; tévét ezért csak a lámerek néznek), bár a cenzúrázatlan változat is elérhető annak, aki nagyon igyekszik. Ugyancsak ő hívta fel a figyelmemet a torrent-letöltés előnyeire, és lelkesen újságolta, hogy kb. három nap alatt le tudná tölteni az egész Sorstalanságot (csalódottan nyugtázta, hogy már megrendeltem). Felajánlotta néhány alapvető szépirodalmi és bölcseleti mű birtokbavételét is, ezt a képernyő szemrontó hatására hivatkozva hárítottam el. És ez csak néhány segítség és kecsegtető ajánlat a sok közül. (Az én gépemen közben dühítően belassul az internet, de megbocsátom. Különben is, lehet, hogy a gépben a hiba.)

Összefoglalva, szemhatárom kitágult Artinak köszönhetően, ismereteim bővülése minden várakozásomat meghaladja. Néha szinte úgy érzem, lépést tartok a világgal, de ha esetleg lemaradnék, van kihez fordulnom. Cserébe megmagyarázhatom a hatványok szorzását, a kétkarú emelőt, a Pallas Lexikon online használatát, és azt, hogy ha a németek rosszak voltak a második világháborúban, az oroszok pedig legyőzték a németeket, akkor miért nem voltak jók az oroszok. Némi lelki vigaszt is adhatok, amikor alá kell írnom az informatikából kapott négyest. Mégis, mi az, amit nem tudsz? „Frici bácsi mindig csak meghatározásokat kérdez. Hogy mi az az információ. Én ezt nem tudom megtanulni. Meg hogy használat után takarjam le a gépet. Mért bántanak mindig ilyenekkel? Neked ilyen volt?”

Élet és Irodalom

49. évfolyam, 38. szám