Forrás: NOLMunkatársunktól, 2005. szeptember 24. 00:00
Rakétaerő-demonstráció Teheránban, a háború kitörésének évfordulójánKép: REUTERS – Raheb Homavandi Huszonöt évvel ezelőtt indította meg Szaddám Huszein csapatait az „iszlám forradalom” első szakaszán épphogy csak túlkeveredett keleti szomszédja, Irán ellen. A Nyugat, kiváltképpen Németország, Franciaország és az USA fegyvereket szállított a két háborúzó országnak.
Irakban a szunniták továbbra is rettegnek az „irániaktól”, a síitáktól (és viszont, a síiták a szunnita terroristáktól), és ma Bagdadban, Tell-Afarban, Ramadiban éppolyan brutális szenvedéllyel gyilkolják Ali pártja (Shiat Ali – síita) híveit, mint ezelőtt negyedszázaddal. A határok, amelyek megváltoztatására az iraki diktátor elindította T-62-es tankjait, 1988, az iraki-iráni háború lezártával visszaálltak az 1980-at megelőző állapotra. Irán Kuzisztán nevű tartománya (amit az arab világ a jelentős számban ott élő arabok miatt „Arabisztánnak” nevez) megmaradt iráni területként. A nyolc évig tartó, egymillió emberéletet követelő véres és kegyetlen háború semmit sem oldott meg, ám kihatásait ma is szenvedi mindkét állam. Irak tömegpusztító vegyi fegyvereket (tabun, mustárgáz) vetett be az irániak (később saját kurdjai) ellen és elindította atomfegyverkezési programját (amelynek 1981-ben egy, az épülő osiraki atomlétesítmények elleni izraeli légitámadás vetett – feltehetően csak időlegesen – véget). Ma Irakot a síiták és szunniták közötti feszültség miatt polgárháború, Iránt pedig ellentmondásos atomprogramja miatt nemzetközi elszigetelődés fenyegeti.
