Forrás: Magyar Hírlap

Tárlatolgató

A beszéd maga is tett – vallja Lajtai Langer Péter fotóművész tárlatának bevezetéseként. A főfalat betöltő, tizenkét részes „ikonosztáz” egyes táblaképein textíliakavalkád, ezüst ékszerek garmadája, szántóföldi barázdák, égen futó felhők, gomolygó lángnyelvek, domboldalon kanyargó házsorok már-már felismerhetetlenségig áttranszponált konglomerátuma. Minden látványossága ellenére felsejlik a tudat alatt a levetett ruhahegyek, elrablott értéktárgyak és fogaranyak halmaza, útszélen főbe lőttek vagy összerogyottak lábnyoma, lágerbarakkok, gázkamrák és hullaégető kemencék pokla. Ezzel úgyszólván megelőlegezi a nézőnek a reá váró látványt és egész kiállításának kvintesszenciáját nyújtja.

Különös élmény ez a félszáznál is több, komplex kompozíció, amely mind a legutóbbi két év terméséből való. Eljárásmódja egyszerűnek tűnik, hiszen mindig a lehető legnaturálisabb realitásból indul ki, hogy aztán az eredeti felvételeket különféle fotótechnikai eljárásokkal és digitális beavatkozásokkal egymásra vetítse, végül pedig az elvontba hajló tematikai üzenet mellett élvezetes festői tónusokat, illetve elegáns vonalvezetésű grafikai hatásokat érhessen el vele.

Az alaprecept szerint végy önmagukban is jelképes erejű ősi kegytárgyakat a nagy hagyományú zsidó liturgiából, majd vegyítsd ezeket modern korunk hétköznapjainak használati kellékeivel, és máris kész a keserédes ízű kreáció. Ha ehhez hozzátesszük, hogy szerzőjük áttételesen az európai zsidóság emancipációjának négy fontos fázisát is áttekinti a nagy francia forradalomtól a második világégéssel bezárólag, akkor az önkéntes vállalkozás bonyolultságára is utaltunk. Végül is ezáltal éri el, hogy az egyes termek első pillantásra kissé didaktikusnak tűnő témacímadása nem sikkad el a felszínen, hanem többszöri viszontlátás után is újabb részleteket fedezhetünk fel a műveken, amelyek minduntalan megállásra késztetnek, és hosszas elmélázás után továbbgondolásra serkentenek.

Például eltűnődhetünk a forrásnál „az anyagról, ami később hitté vált” avagy a meggyőződés és a kétség, a rész és az egész, illetve a hasonlóság és másság egymást kiegészítő ellentétpárjáról. Netán a kultúra olykor – sajnos – felfeslő szövetéről, no meg az asszimiláció reményei után az örvénytől elsodortak sorsáról, a történelem forgószeleiben hatágú Dávid-jelet viselni kényszerült, majd szintén csillaggá lett anyókáról és társairól… Nála a kilencágú gyertyatartó minduntalan visszatérő motívuma a nemes arányok, a letisztult formák szimbóluma, akárcsak a míves hangszerek ciklusa, míg a gyümölcsáldozat bibliai gránátalmája a bőség utáni vágyakozás, a németalföldi piktúra dúsan terített asztalai mellett a barokk kor serlegeinek és dísztáljainak, hímzett aranybrokát palástjainak pompájára is asszociálva. Ki-ki keresse és találja is itt meg a maga válaszait saját sorsának problémáira…

Meggyőződés és kétség

Magyar Zsidó Múzeum

Megtekinthető szeptember 30-ig

Wagner István