1100 háborús bűnöst vitt bíróság elé
Seres László 2005. szeptember 20. 11:50
Kilencvenhat éves korában meghalt Simon Wiesenthal, a náci háborús bűnösök leghíresebb üldözője. Wiesenthalt, aki az antiszemitizmus és az előítéletek elleni harcnak szentelte életét, álmában érte a halál bécsi otthonában.
„A holokauszt lelkiismerete” – így nevezték az öregurat, aki az utolsó világháború után megfogadta, hogy a világnak örökké emlékeznie kell a náci borzalmakra. 89 családtagja pusztult el a lágerekben. Az eredeti szakmáját tekintve építész Wiesenthal neve elválaszthatatlanul összeforrott az általa alapított dokumentációs intézettel és nácivadászó aktivitással, amelynek legismertebb példája a háborús bűnös Adolf Eichmann kézre kerítése.
Családjával. 89-en vesztek oda Wiesenthal Lvovban (Lembergben) született, ortodox zsidó családban. Ukrajnában vészelte át a háborút feleségével, akinek később sikerült Varsóba menekülnie. Saját szemével látta anyja deportálását. Őt magát többször letartóztatták, munkalágerbe küldték, egyszer még öngyilkossági kísérletet is elkövetett. Négy év alatt tizenkét koncentrációs tábort járt meg. 1945 májusában, az ausztriai Mauthausenben érte a felszabadulás.
Közvetlenül a háború után még az amerikaiak megbízásából nyomozott náci háborús bűnösök után. 1947-ben harminc túlélő sorstársával együtt Linzben dokumentációs központot alapított a zsidóüldözéssel, a soával kapcsolatos iratok gyűjtésére.
A hatvanas évek elején, Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer elfogása után előbb Bécsben, majd 1977-től Los Angelesben újraszervezte, hatékonyabb hálózattá alakította a központot. Aktivisták és szimpatizánsok ezrei segítették világszerte a munkáját. 1100 náci tettest sikerült bíróság elé vinniük (köztük a treblinkai láger parancsnokát, Franz Stangl-t), s további hatezer ügyet vizsgáltak meg nyomozásai alapján. Legnagyobb csalódása az volt, hogy nem tudta kézre keríteni Josef Mengelét, a hírhedt auschwitzi orvost.
Eichmann-per Jeruzsálemben (1962)
Wiesenthalt persze sokan bírálták is, a politikai spektrum és a zsidó közélet összes irányából. A szocialista Kreisky kancellár (tévesen) a Gestapóval való kollaborációval vádolta meg, a befolyásos Zsidó Világkongresszus (WJC) haragját pedig azzal váltotta ki, hogy nem támogatta a szervezet Kurt Waldheim volt ENSZ-főtitkár elleni kampányát. Ő, a tények és a dokumentumok embere ugyanis nem látta bizonyítékát annak, hogy Waldheim a háború idején részt vett volna görög zsidók deportálásában.
Tavaly júliusban hivatalosan bejelentették, hogy nyolc másik ország mellett a központ Magyarországon is elindítja akcióját a még élő náci háborús bűnösök felkutatására. Nagy vitát váltott ki, hogy tízezer eurós „fejpénz” járt volna annak, aki használható adatokat szolgáltat ezzel kapcsolatban. Az Utolsó Esély akciót végül Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos vétózta meg, aki közölte: Magyarországról nem, illetve csak nagyon szigorú feltételek mellett lehet jogszerűen Izraelbe küldeni személyes adatokat, „a civil szféra nem folytathat bármilyen tevékenységet.”
Gyerekek Auschwitzban „Nyilvánvalóan vannak Magyarországon olyanok, akik kétségbeesetten védeni próbálják a helyi náci háborús bűnösöket és kollaboránsokat, akiket még nem vontak felelôsségre bűneikért.
Egy ilyen kísérlet csak azt mutatja, mennyire fontos az Utolsó Esély akció sikere a magyar társadalom számára annak érdekében, hogy képes legyen szembe nézni a magyar bűnrészességével a holokausztban” – fogalmazott a Wiesenthal központ közleményében.
A megtörtént, de felfoghatatlan, elmondhatatlan népirtás írásos, képes dokumentumainak, szemtanúk emlékeinek összegyűjtése paradox módon információs-informatikai korunkban vált fontossá. A tények bőségének, a megismerés lehetőségeinek korában valódi és önjelölt történészek, a nácizmust tudatosan és öntudatlanul mentegető politikai erők sora tett kísérletet arra, hogy tagadja, vagy legalább viszonylagossá tegye mindazt, ami Auschwitzban történt.
A holokausztnak a többi népirtással való kényszeres összehasonlítása, a „nem is volt hatmillió” felemlegetése a politikai célú kollektív felejtést szolgálja. Azt, hogy kikerüljön a köztudatból: bár valamennyi genocídium egyedülálló, a zsidóság mint nép és mint vallási közösség tudatosan eltervezett, bürokratikus szervezettséggel és modern indusztriális technikával végrehajtott megsemmisítése egyedülálló a történelemben.
Wiesenthal kérlelhetetlen szemlélete, a felejtés elleni háborúja kulturális mérce lett a civilizált világban. „Ha a történelem visszanéz, azt akarom, hogy az emberek tudják: a nácik nem tudták úgy megölni emberek milliót, hogy megússzák” – idézi őt a BBC.
