Seres László 2005. szeptember 19. 07:26
Új logóval áll elő a Vörös Kereszt, mert több országot is zavar annak állítólagos „vallásos tartalma.” Brit kormányzati tanácsadók pedig azt javasolják: töröljék el a holokauszt-emléknapot, mert az sértheti a muszlimok érzékenységét. Két eset, egy kortünet.
Szokatlan levelet kapott a katolikus egyházfő befolyásos muzulmán vezetőktől. A dokumentum szerint a kereszt mint vallásos szimbólum sérti az iszlám híveit, a rossz emlékű keresztes háborúkra és a még rosszabb emlékű Názáreti Jézus című Zeffirelli-filmre emlékezteti őket, ezért arra kérik Benedek pápát, hogy az egyház szabaduljon meg a feszülettől, válasszon inkább valami „kevésbé bántó” jelképet, mint például a félholdat vagy a kardot.
Kitaláció? Persze. A nemzetközi Vörös Kereszt viszont valóban szimbólumot akar váltani, mert iszlámisták tiltakoznak a „vallási szimbólumot használó” szervezet ellen.
*
Röhögni kéne, ha nem lenne sírnivaló az ostoba nyugati megbékéltetési politika eme legújabb példája. Iszlámista szervezetek nyomására, a világ első számú nemzetközi segélyszervezete még az idén kiegészíti 1864-ben, az első genfi konvención jóváhagyott, 1929 óta nemzetközi jog által védett jelképét, a fehér alapon vörös keresztet (Svájc zászlajának „kifordítását”), lényegében azért, hogy megfeleljen néhány Istent és embert nem ismerő fanatikus elvárásának.
A két érvényben lévő szimbólum, a vörös kereszt és a vörös félhold harmadikkal való kiegészítéséről egyébként már legalább négy éve szó van, igaz, teljesen más okok miatt. Mostanában derült ki viszont, hogy Csecsenföldön és más, iszlámisták által kontrollált vidékeken a vörös kereszt vallási érzékenységeket sért. Éspedig azokét, akik előállítják a sok halottat és sebesültet – akik miatt tehát ott egyáltalán szükség van a Vörös Keresztre.
Márpedig a mi szabad, nyugati, multikulturális társadalmunkban, ahol a mi értékrendünkkel egyenértékű az is, amelyik ki akarja iktatni a szabad, nyugati, multikulturális társadalmunkat, tekintettel kell lennünk az ilyen jellegű érzékenységekre. Elő tehát a BBC által felsorolt új nevekkel és szimbólumokkal: a Vörös Pajzssal, a Vörös Gyémánttal, netán Fehér Kristállyal, ami még neutrálisabb, nyilván. És akkor a nemzetközi frontokon majd azt hiszik, cukorszállítmány érkezik a szirénázó mentőautókban.
A szervezetnek nem ez az első szánalmas megbékéltető gesztusa: a brit Vörös Kereszt 2002 és 2003 decemberében arra utasította 430 fiókját, hogy ne tegyenek ki semmilyen karácsonyfát, betlehemet vagy más ünnepi-vallási dekorációt a kirakataikba, nehogy megbántsák a muszlim polgárok érzékenységét. Az indok: a Vörös Kereszt „neutrális szervezet”, zavartalanul kell működnie a világ konfliktus-zónáiban. A vicc az, hogy még brit muszlim vezetők is értetlenkedtek e túlbuzgáson.
A Vörös Kereszt egyébként az utóbbi években ritkán szólalt meg napi politikai, háborús, jogsértő helyzetekben, de akkor is leginkább iszlámisták javára tévedett. Emlékezetes, hogy a Newsweek mellett elsősorban a Vörös Kereszt kardoskodott amellett, hogy amerikai kihallgatótisztek valóban lehúzták a Koránt a guantanamói tábor vécéjén – a sztori, mint tudjuk, hazugság volt. Idén augusztusban, Irakban az olasz Vörös Kereszt ápolta és rejtegette az amerikaiak elől azt a négy terroristát, akiket aztán két olasz túszra (a „két Simonára”) cseréltek ki. Arról már ne is beszéljünk, hogy a nemzetközi Vörös Kereszt 2001 májusában „háborús bűnösöknek” nevezte az izraeli telepeseket. Sebaj, fő a neutralitás.
*
Normális körülmények között jelentős botránynak kellene kísérnie azt is, hogy a Tony Blair által a londoni merényletek után felkért muszlim szakértők körében felmerült: töröljék el a 2001-ben bevezetett holokauszt-emléknapot Nagy-Britanniában, mivel a muszlimokat sérti a „kirekesztő” egyoldalúság.
A bizottság ajánlása: legyen inkább „népirtás napja”, ahol a holokauszt áldozataival egyenértékű módon emlékeznénk meg „a muszlimok ellen Palesztinában, Csecsenföldön és Boszniában elkövetett tömeggyilkosságokról.” A holokauszt-megemlékezés „különleges státusa” ugyanis „fokozza a szélsőségesek elidegenedettség-érzését.” A példátlan javaslatot támogatásáról biztosította a Sir Iqbal Sacranie vezette 1,8 milliós brit muszlim tanács.
Ami igazán érdekes, az a nyugati reakció. Hogy milyen simán megy át e két hír a média értelmesebbikjén. Hogy mennyire érdektelen mindez azon befolyásos véleménydeformálók számára, akik napi szinten (joggal) háborodnak fel a Nyugat legcsekélyebb hibáján, bűnén, tévedésén – de szó nélkül hagynak mindent, amit harmadik világbeli politikai barbárok folyamatosan produkálnak: gyilkosságot, elnyomást, rabszolgaságot, vallási fanatizmust. A terrorizmus állami támogatását. Civilizációs-kulturális háborút a keresztények és a zsidók, mint olyanok ellen.
A tagadhatatlanul antiszemita retorikájú holokauszt-javaslat (vö. „a zsidók felnagyítják szenvedéseiket”) egy újabb lépés abba az irányba, amelybe az iszlámisták szeretnék terelni a Nyugatot. Ez az irány a relativizálósdi, ahol szinte akadálytalanul teret és polgárjogot nyerhet a középkori sötétség, újabb és újabb engedményekre kényszerítve a liberális demokráciákat. Már az sem érdekelt senkit, hogy idén januárban brit muszlim vezetők bojkottálták a holokauszt-megemlékezést (mert az is nyilván csak elterelte a figyelmet arról, amit a zsidók tettesként művelnek „Palesztinában.”)
A tudatos bűntudatkeltéssel és az „iszlamofóbiával” való riogatással az iszlám viktimizálása a cél, hogy ennek ürügyén a vallásra hivatkozó iszlámisták kalifátust építhessenek. Tony Blair szerencsére gyorsan nemet mondott a holokauszt-tagadó ötletre. De mi lesz jövőre? Húsz év múlva? Hogyan nézünk szembe saját kettős mércénkkel, hogyan kezdjük el végre értékelni és – igen! – szeretni, azt, hogy a szabad világban élünk, ha egyszer azt sem tudjuk, kik vagyunk és mit akarunk? És mit kezdünk a köztünk élő, iszlámista klinikai esetekkel? Elküldjük őket a Vörös Kereszthez?
