Mi sebérách…
„Mi sebérách Ávoténu, Ávráchám, Jichák veJákov hu jeváréch et kulánu, báávur seálá likvod hámákom, velikvod hátorá, velikvod jom hádin. Biszchár ze hákádos báruch hu, jismeréhu, vejáciléhu mikol cárá vecuká, umikol negá umáchálá, vejilách beráchá, vehácláchá, bekol máászé jádáv, vejiktevéhu, vejáchtiméhu lechájim tovim, beze jom hádin, im kol Jiszráél echáv, venomár ámén.”
„Aki megáldotta ősapáinkat, Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, ő áldjon meg Téged, abból az alkalomból, hogy az Ö”rökkévaló elé járulsz tisztelettel, Tóránk tiszteletével, az ítélet napja tiszteletével. Ezért őrizzen meg az I”sten -a szent áldott Ő ‘ mentsen meg minden bajtól és nehézségtől, minden ragálytól és betegségtől, és küldje el keze munkájának áldását, sikerességét, legyél jó életre, évre beíratva és bepecsételve az eljövendő ítélkezés napján, Izrael egész népével közösen, mondd erre Te is: Úgy legyen! Ámen!”
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 5765-ös esztendő. Lassan ez már csak múlt mindannyiunk számára. Egy régi emlék, egy olyan év miben a jó és rossz dolgok az idő múlásával csak halványodnak.
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer…. ‘kezdődnek így általában a mesék. Sok mesében szerepel király. A királynak jó, hisz ? parancsol mindenkinek, számára minden meg van engedve, neki mindent szabad. ? áll az ország és a nép felett, és alattvalói azt teszik, amit a király mond. A mesében és sokszor a valóságban is így volt és így van ez mind a mai napig. A zsidóknál, Nálunk azonban ez nem így van, és mégis így van.
Egy nemrég felolvasott hetiszakaszban, a softim hetiszakaszában sok erkölcsi törvényt találunk, melyek betartása az akkori időkben nagyban megkülönböztette a zsidó népet más népektől.
Tórában így áll: A királynak tilos sok lovat, sok feleséget és sok ezüstöt és aranyat vennie. Ezen kívül korlátlan hatalmat sem kapott, hisz ? is ‘ mint az egész zsidó nép ‘ az Örökkévalót volt köteles szolgálni.
„18. És lesz, midőn majd ül királyi trónján, írja le magának a tannak másolatát egy könyvbe, abból, mely a levita papok előtt van. 19. Legyen nála és olvassa azt életének mindennapjain át, hogy megtanulja félni az Örökkévalót, az ? Istenét, hogy megőrizze a tannak minden szavát és a törvényeket, hogy megtegye azokat. 20. Hogy föl ne emelkedjék szíve az ? testvérei fölé és hogy el ne térjen a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen királyságában, ? és fiai Izrael közepette.”
Az első idézett mondat azt mutatja, hogy még a királynak is kézbe kell vennie, és kezében kell lennie a Tóra egy másolatának, és ez mind nem elég, mert ahogy a 19. mondat még hozzáteszi: nem elég hogy kezében van, de állandó jelleggel olvasnia, tanulmányoznia is kell azt.
A világon élő minden zsidó ember számára más és más üzenete van a Tórának, másképp magyarázzák ugyanazon mondatokat, minden zsidó ember más és mást tart meg a 613 parancsolatból, de az egész zsidó nép számára mégis csak egyetlen egy Tóra van, melyet az Ö”rökkévaló nekünk adott Színáj hegyénél. Legyen az egy király, egy egyszerű szlovákiai vagy budapesti zsidó.
Annak az I”stennek a Törvénykönyvéről beszélünk kinek első tettét, a világ 5766 évvel ezelőtti teremtését ünnepeljük most október 3-án. Mózes öt könyvének bármelyik magyarázatát is vesszük alapul, a leírtak azok amelyek minden zsidó számára egyező értelmet jelentenek. Mégis „ahány zsidó annyi féle magyarázat”.
Mindannyiunknak egyaránt – akár király, akár egyszerű zsidó ‘ arra kell törekednünk, hogy egyre többet legyen kezünkbe Tóránk, egyre többet foglalkozzunk a Tannal, többet és többet tartsunk be törvényeinkből.
Ros Hasanakor az egész zsidó nép összes tagja átvonul a Mindenható Királyunk döntnök botja alatt, aki ekkor elbírálja az egész évi tetteinket, mérlegre teszi jó és rossz cselekedeteinket. Törekednünk kell ilyenkor különösen, hogy meghalljuk a Ros Hasanát megelőző hónapban a sófár lélekrendítő hívó hangját, az új évet követő tíz bűnbánó nap önvizsgálatra ösztönző pillanatait, Jom Kipur csodálatos 25 óráját amelyen keresztül eljuthatunk az önsanyargatástól a megnyugvásig. Utána folytatódik az ünnepsorozat Szukottal, a sátoros ünnep különleges „melegségével”, és végül Szimhát Tóra a tóra örömünnepe. Visszatértünk a kiinduló pontunkhoz, a Tórához, Mózes öt könyvéhez, amelyet a mi királyunk nékünk adott, hogy éljünk vele.
Bármelyikünk, aki ilyenkor átveszi a Tant, az ünnepek megtartásával, zsinagógába látogatással egy kicsit királynak érezheti magát. Szép ruhában, gyönyörű helyen, különleges pillanatokat élünk meg, és szent szavakat mondunk.
Legfontosabb: „20. Hogy föl ne emelkedjék szíve az ? testvérei fölé és hogy el ne térjen a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen királyságában, ? és fiai Izrael közepette.”
Ebben kell hasonlítanunk a legszentebbhez. Ne legyünk lenézők, ne gondoljuk, hogy többek vagyunk másoknál, tudjuk elhelyezni magunkat a környezetünkben, de tudjuk, hogy valaki mindíg felettünk áll, mindent lát és mindenhol ott van. Próbáljuk a micvákat megtartani, és kitekintés nélkül mindenkit túllicitálva csak a külsőségeket nézve követni a hagyományt. Ugyanakkor ne mondjuk magunkban, hogy nem vagyunk képesek megtartani egy előírást és ezért inkább nem tartunk meg semmit sem. Ha követni tudjuk ezt a nem is kicsiny törvényt, akkor méltók lehetünk az áldásra. …legyél jó életre, évre beíratva és bepecsételve az eljövendő ítélkezés napján, Izrael egész népével közösen,
Ezt kívánom minden olvasónak és Izrael egész népének.
Verő Tamás,
budai rabbi
