Forrás: Magyar Rádió

Még barátai is nekimentek Bozóki András kulturális miniszternek, részben helytelennek tartott személyi döntései, részben a kulturális intézmények pénzeinek megkurtítása miatt.

Utóbbi viszonylag könnyen magyarázható, hiszen kormánydöntésről, nem miniszteri elhatározásról van szó, így is marad azonban néhány – bírálói szerint – apolitikus személyi döntés, amely önvizsgálatra késztetheti a minisztert. Miért nem a hozzáértő fideszes politikust, Rockenbauer Zoltánt küldték Párizsba a magyar intézet igazgatójának egy nála sokkal kevésbé kompetens fiatalember helyett; miért az ment a közismerten katolikus lengyelek fővárosába, Varsóba hasonló posztra, aki korábban egy pornólap kiadásában működött közre – igaz, csak kétszer? Miért adta nevét Bozóky a Pankk-hoz, és a Megasztár szereplőinek kitüntetéséhez? Ezek a leggyakrabban feltett kérdések.

A miniszter optimistán kezdte nyilatkozatát: úgy látja, fölébredni látszanak a történelmi városnegyedek a vidéki városokban is; a budapesti zsidónegyedet is jórész sikerül megvédeni, s kulturális tárca törekvése, hogy azok a helyek, amelyek örökségünkből hordoznak valamennyit, maradjanak meg, az utolsó pillanatban sikeres lehet. Hogy plázák csak külterületen emelkedjenek, persze nem csak rajtuk múlik: a tárca nem tulajdonos, koordináló szerepe lehet csak az önkormányzatok, a befektetők, az esetenként tiltakozó civil szervezetek között.

A Tzenhat óra közbevetésére, hogy mindezzel együtt a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól is megvonja-e a fenntartására szolgáló összeg egy részét, mint a számos kulturális szervezettő, melyek képviselői mostanság ott sorakoznak az irodájában tiltakozó petícióikkal, Bozóki András azt válaszolta, hogy a maradványképzésre vonatkozó döntés a költségvetés mint törvény része, illetőleg kormányhatározat, tehát mindenkit érint – de ismét csak hangsúlyozta, hogy ez nem végleges elvonás, januárban fizetnek. Csak addig kell kibírniuk a kultúra munkásainak. A továbbra is ezt firtató kérdésre, hogy más minisztereknek sikerült volna kilobbizniuk a kibújás lehetőségét ez alól, csak ő később jött a kormányba, az volt a miniszter reakciója: ezek a lobbizások sosem nyilvánosak, és nyilván senki nem örül, ha le kell tennie az asztalra a pénzt, amit már használna, elköltött volna… de lesz érdemi fordulat az ügyben. Fölmérte a kulturális kormányzat, hogy ez a mostani pénz maradványképzés után mire elegendő: megállapodtak az érintett kulturális intézményekkel, hogy bérek nem maradnak el, alapfeladataikat garantáltan el tudják látni, a már megnyert pályázati összegeket megkapják. Nem könnyű a helyzet, de ennek az egész ügynek azért nagyobb a füstje mint a lángja Bozóki szerint: hiszen az alapfeladatok, a köztartozások fedezette, a bérek nincsenek veszélyben.

A kényszerű megszorítások kezelése mellett most a Nemzeti Kulturális Alapprogram átalakítása a fő programja: hangsúlyozta, hogy semmilyen összefüggés nincsen a két folyamat között. Az Alap autonómiáját vissza kell adni, miután 1998-ban, a Fidesz kormányzása kezdetekor „költségvetési fejezetté változott”.

Minisztériumközi egyeztetésen van az Alapra vonatkozó új törvény szövege.

Nem rendeli alá a konkrét problémamegoldást a koncepciójának. Jobb- és baloldali beállítottságú újságok, orgánumok egyaránt hevesen támadták a külföldi magyar intézetek vezetőinek kinevezése, az Operaház ügyei, illetve a Megasztár kereskedelmi tévéprogram mint kulturális produktum melletti kiállásáért. Ezen döntéseiért, a kinevezésekért is vállalja a felelősséget, ma is úgy gondolja, jól döntött. Természetesnek tartja, hogy tizenhárom jelölt közül nem tetszik mindenkinek mindegyik. Kellemetlenebb számára a maradványügy, mert az értelmiségi baráti körének nem tetszett, s neki ők a komolyabb referencia, nem a politikai elit, ahol ez a döntés született.

Váradi Júlia interjúja nyomán