Forrás: Magyar Hírlap

A pásztói Tibor Rubin fél évszázad múltán kapja meg a legmagasabb katonai kitüntetést

Rövidesen még egy ötcsillagos tábornok is tiszteleg Tibor Rubin tizedesnek, és az amerikai elnök is feláll a székéből, ha belép a szobába. A Pásztóról elszármazott zsidógyerek szeptember 23-án megkapja az Egyesült Államok legmagasabb katonai kitüntetését, a kongresszus által adományozott Becsület Érdemérmet (Medal of Honor).

A „zsidógyerek” ma 76 éves, és éppen ötvenöt esztendőt várt arra, hogy a koreai háborúban (1953-55) tanúsított hősiességéért megkapja a megérdemelt kitüntetést. Nem kétséges, hogy a késedelem oka Tibor Rubin származása. Az amerikai hadsereg, illetve a Pentagon azonban az évtizedek alatt az egyenjogúság egyik mintaintézményévé nőtte ki magát, és nekilátott a régi iratok leporolásának. A bürokráciára ösztönzőleg hatott, hogy néhány magas rangú amerikai személyiség – közöttük John McCain szenátor – az asztalra csapott.

„Pénteken, ahogy Tibor Rubin belép a Fehér Házba, a tábornokok feszes vigyázzba állnak. Feláll az Egyesült Államok elnöke is, majd a 76 éves holokauszttúlélő és koreai háborús hős Rubin nyakába akasztja a nemzetnek a harci tevékenységben tanúsított bátorságért kijáró legnagyobb kitüntetését, a Medal of Honor szalagját” – írta büszkén tegnap a Los Angeles-i Jewish Journal.

Rubin és barátai boldogok, mert a bajtársiasság és a kitartás végre meghozta az eredményt. Felettesei a múltban legalább négyszer javasolták a Medal of Honor kitüntetésre, és kétszer a második legmagasabb érdeméremre is, végül csak a sebesüléséért kijáró két Bíbor Szív érdemrendet kapta meg. Ha összes kitüntetését átvehette volna, akkor ma ő lenne a koreai háború leginkább kidekorált amerikai veteránja.

Ő maga már nem is tudja pontosan, hogy mivel érdemelte ki a kitüntetést, amely „az ellenséges fegyveres erővel vívott harcban az élete kockáztatásával járó és a kötelességet messze meghaladó kiemelkedő bátorságért és hősiességért” jár neki. Csak találgatja, hogy talán mert gépfegyverével 24 órán át egyedül szállt szembe az észak-koreaiakkal, és fedezte társai visszavonulását.

Pásztóról a Fehér Házba

A gyerekkori magyar barátai által Tibinek, amerikai bajtársai előtt Tednek ismert Rubin a 120 zsidó családot számláló Pásztón született 1929-ben, édesapja cipész volt, őt korán elhurcolták Buchenwaldba. Tibor 13 évesen került Mauthausenbe. Amerikai csapatok szabadították ki a koncentrációs táborból, szüleit és öt testvérei közül két nővérét a nácik elpusztították.

Rubin 1948-ban érkezett az Egyesült Államokba. New Yorkban telepedett le, és előbb cipészként, majd hentesként dolgozott. „Jóképű fickó voltam akkoriban, a lányok mindig bőségesen megebédeltettek” – mesélte. Már 1949-ben jelentkezett a hadseregbe, de először elküldték, mert angolul akkor még csak gagyogott. A rá következő évben újra próbálkozott, és kis protekcióval besorozták – rögtön a koreai hadszíntéren találta magát. A hadsereg akkoriban vonzó volt a fiatal bevándorlók számára: meggyorsította az amerikai állampolgárság megszerzését, emellett tanulási lehetőséggel is kecsegtetett. Rubin nem csak ezért lett katona. „Először voltam életemben szabad. Azért léptem be a seregbe, hogy kimutassam nagyrabecsülésemet az ország iránt” – mondta.

A magyar zsidó hősiességéről legendák keringtek már a fronton is. Bajtársai azonban elmondták, hogy egy bizonyos Artice V. Watson őrmester hírhedt antiszemita volt, „akiről akár Irwin Shaw Oroszlánkölykök című regényének egyik figuráját, a szadista Rickett őrmestert is modellezhették volna”. Watson őrmester előszeretettel küldte a legveszélyesebb missziókra az „önként jelentkező” Rubint, de ő mindig visszatért. Watson felettesei – Rubin bajtársai füle hallatára – többször is utasították az őrmestert, hogy továbbítsa a Rubin kitüntetéséről szóló felterjesztéseket. Watson ezt mindig elszabotálta.

Elsikkasztott kitüntetés

A bajtársai azonban – „mind rendes középnyugati, déli fiú” – nem feledtek. Harold Speakman tizedes egyike volt azoknak, akik tudták, hogy Watson őrmester elsikkasztotta Rubin kitüntetési papírjait. „Watson inkább beledöglött volna, semhogy asszisztáljon egy zsidó kitüntetéséhez” – írta visszaemlékezésében.

Rubin társaival együtt fogságba esett, és egy kínai és észak-koreai táborba került, ahol éhezés, betegség végzett a katonákkal. „Mindenki feladta, már senki nem törődött senkivel és semmivel” – tanúskodott Leo A. Cornier Jr. őrmester. Rubin kivétel volt. A náci koncentrációs táborban szerzett „tapasztalatait” hasznosította. Éjjelenként hason csúszva megdézsmálta a tábor élelmiszerraktárait, majd egy nadrágban, amelynek szárait elkötötte, visszavonszolta az ennivalót a barakkba. Társai szerint legalább 35-40 fogoly neki köszönheti az életét. Közöttük van Carl McClendon őrmester is. „Soha még nem ismertem olyan embert, aki ennyire bátor, bajtársias volt, akinek ennyi vér lett volna a pucájában. A legkivételesebb, aranyszívű ember, akivel valaha is találkoztam. Tibor Rubin minden egyes nap hajmeresztően bátor dolgokat művelt. Számomra máig rejtély, hogy életben maradt” – mondta róla.

A Zsidó Háborús Veteránok Szövetsége negyvenkétezer aláírást is gyűjtött Rubin kitüntetéséért. Idén július 27-én végre egy fehér házi ember kora reggel felhívta Rubin kaliforniai otthonát. Felesége hiába mondta, hogy a férje még alszik, a fickó nem hagyta lerázni magát. Rubin végre a telefonhoz ment, hallgatott, majd azt mondta feleségének, Yvonne-nak: a pasas szerint Bush elnök most írta alá a kitüntetésemről szóló papírt. „Azt gondoltam, elmentek a jó fenébe, majd visszamentem aludni” – mesélte később. Csak miután felébredt, akkor kezdett gondolkodni. „Jó lett volna, ha akkor kapom a kitüntetést, amikor fiatal, csinos ember voltam. Kinyitott volna pár ajtót” – mondta.

Az amerikaiak csak az 1990-es évek közepén „kezdtek emlékezni” arra, hogy japán-amerikaiak, afrikai-amerikaiak, zsidók is kiérdemelték a kitüntetéseket. A Medal of Honort a polgárháború idején a kongresszus alapította, az erről szóló törvényt Abraham Lincoln írta alá. Rubin a 15. zsidó, aki megkapta. Rubin kétszáz vendéget vihet a ceremóniára a Fehér Házba. Ott lesznek egykori bajtársai is. S mivel félő, hogy a szabad szájú Rubin esetleg elkáromkodja magát, felesége megígértette vele, hogy tartja a száját.

„Az elismerés zsidó testvéreimé is. Azt akarom, hogy mindenki tudja, a zsidók is ott voltak a harcmezőn, és közöttük egy kis magyar schmuck, egy kis csibész. Szóval itt áll önök előtt Miszter Schmuck, a hős” – így Tibor Rubin.

Fodor György