Forrás: HVGAz etióp zsidók, a falassák letelepedése Izraelben részben siker-sztorinak tekinthető, de a gazdasági-szociográfiai adatokat elemezve kitűnik, az óriási kulturális-civilizációs szakadék leküzdése még több generációt fog igénybe venni.
A 8o-as években kezdődött az etióp zsidók tömeges bevándoroltatása Izraelbe. A zsidó vallási hagyományokat folytató etiópok a 90-es évek végére „elfogytak”, azóta a több generációval ezelött kikeresztelkedett, azonban zsidó gyökereikhez visszatérni kívánó rokonaik, az ún.falas murák bevándoroltatása folyik. Jelenleg mintegy 85 ezer etióp él Izraelben, 2o ezren közülük már szabrék, itt születtek.
Az etióp olék, vagyis bevándorlók beilleszkedése jóval nehezebb, mint a „fehér” országokból érkezőké. A helyi rabbinátusok megkérdőjelezik a falassák zsidóságát, a falas murákat pedig nem is tekintik zsidónak. Ők nem is a világ zsidóságára kiterjesztett „hazatérési törvény” alapján vándorolhatnak be, hanem befogadásuk családegyesítés jegyében történik. Hosszadalmas vallási procedúrán kell átesniük: be kell térniük, meg kell tanulniuk az összes hitéleti törvényt és sikeresen le kell belőlük vizsgázniuk.
Az etiópok.általában istenháta-mögötti falvakból jönnek, mintegy 90 százalékuk írástudatlan, amikor Izraelbe érkeznek. Tipikusnak mondható történet az egyik asszonyé: a repülőtérről a bevándorló központ felé meglehetősen kétségbeesett, mert alig látott fákat az út mentén, amikből tüzet rakhatott volna a család élelmének elkészítéséhez. Csak akkor nyugodott meg, amikor megismertették a gáztűzhellyel, és rájött, hogy Izraelben nem szükséges a fagyűjtés a vacsora megfőzéséhez.
Izrael számára nem olcsó mulatság befogadásuk, családonként mintegy 100 ezer dollárba kerül. Az első évben bevándorló központokban helyezik el őket, ahol teljes ellátást kapnak, héberül a zsidó hagyományra tanítják őket. Később a lakásvásárlásukat, mintegy 90 százalékig megfinanszírozza az állam, részben azonnali támogatásként, részben hosszúlejáratú kölcsön formájában.
Szociális ellátásuk jóval több kerül az átlagnál, az idősebb korban érkezettek jelentős része élete végéig az állam által biztosított létmini-mumból él, de a fiatalok nagy része is igénybe vesz munkanélküli segélyt. A 25 és 54 év közötti etióp bevándoroltak 47 százaléka munka-nélküli. Egészségügyi ellátásuk is komoly terheket ró a költségvetésre, sokan közülük AIDS-el és különböző Afrikában honos betegségekkel érkeznek, addigi életük során alig láttak orvost. Az évezredes kulturális különbségek leküzdése távolról sem egyszerű: jelenleg körükben a legmagasabb az öngyilkossági ráta, és a családon belüli erőszak. A legtöbbetióp csak az olcsóbb lakónegyedekben tud letelepedni, emiatt sokfelé „etióp gettók” alakultak ki. Mégis hosszú a sorban állás az Addisz Abbeba-i izraeli követség előtt: a kivándorolni szándékozók jól tudják, hogy sorsuk Izraelben jobbra fordul. (Etiópiában, a világ egyik legszegényebb országában a várható átlagéletkor 46 év, az éves átlagjövedelem 108 dollá). .
Az idei iskolakezdést egy etiópokkal kapcsolatos botrány fűszerezte Izraelben. Egy Or Jjehuda nevű kisváros polgármestere úgy döntött, hogy csak 5o etióp gyerek iratkozhat be település iskoláiba, azok színvonalának megőrzése végett. Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely törvénytelennek ítélte a polgármester lépését, és arra kötelezte Or Jehudát, hogy minden gyereket vegyenek fel a lakókörzet szerint illetékes iskolákba. A Knesszet bevándorlási bizottsága úgy döntött, hogy ezentúl a jobb környéken levő, erősebb iskoláknak is fogadniuk kell etióp gyerekeket. Jelenleg, az integrációs erőfeszítések keretében mintegy 1000 etióp iskolást szállítanak lakóhelyüktől messzebb eső iskolákba, de a Knesszet említett bizottsága növelni akarja ezt a számot, annak ellenére hogy több településen a helyi politikai erők, a polgármesterek vezetésével ellenállnak.
Az etióp zsidók izraeli szervezetének adatai szerint az etióp általános és középiskolásoknak mindössze egyharmada éri el vagy haladja meg az átlag osztályzatokat. Mintegy 40 százalékuk nem tud írni és olvasni korának megfelelő szinten, rendkívül sokan közülük kisegítő iskolákba kerülnek. Az országos 50 százalékkal szemben csak 32 százalékuk jelentkezhet érettségire. A gyerekek 72 százaléka olyan családból származik, amely a helyi szegénységi küszöb alatt él. Az országos átlag több mint duplája hullik ki közülük az iskolákból.
Mindezek az adatok jelzik, hogy hosszas erőfeszítésekre van szükség, amíg a falassák az izraeli társadalom teljes értékű tagjaivá válnak.
Shiri Zsuzsa (Jeruzsálem)
