Forrás: National Geographic

Teljes, lefagyasztott, majd fölolvasztott petefészkeket sikeresen ültettek át birkában, és végeredményként életképes embriók alakultak ki. A technika az anyaság reményét csillantja meg azon fiatal asszonyok előtt, akik meddőséget okozó rákellenes kezelés előtt állnak.

A rák elleni agresszív sugár- vagy kemoterápiás kezelések elpusztíthatják a petefészkeket. Az emberi petesejteknek viszont sajnos csak 2 százaléka éli túl a lefagyasztási és felolvasztási eljárást, amely a jövőbeni felhasználáshoz szükséges. A megtermékenyített petesejteknek sokkal jobbak a túlélési esélyeik, de ehhez a nőnek előre ki kell választania a jövendőbeli apát.

Eddig a legjobb kezelési módot a lefagyasztott, majd felolvasztott petefészekszövetek jelentették. Ezeket a kis szövetdarabkákat a rákellenes kezelés előtt vették ki, majd a kezelés végeztével visszaültették a testbe: a petefészkekbe, a karba vagy a hasüregbe. Két közvetlenül a petefészekre visszaültetett szövetdarab „közreműködésével” sikeres, természetes terhesség jött létre.

Belső erek nélkül azonban az életben maradt tüszők – azaz a megérésre váró petesejteket tartalmazó sejtzacskók a petefészekben – majdnem a fele rögtön elpusztul az átültetés után, a vérellátás hiánya miatt. Maguk a szövetdarabkák sem hosszú életűek. „A teljes petefészek, a szerv és az erek átültetésének az előnye, hogy azonnal helyreállítható a véráramlás. Ágy sokkal nagyobb az esély a tüszők életben maradására” – mondja az egyik társszerző, Yehudit Nathan, az izraeli Ness Zionában lévő IMT Ltd. (a kriobiológiára szakosodott kutatótársaság) munkatársa.

Lassú fagyasztás

Nathan és munkatársai nyolc birkából távolították el mindkét petefészket, ügyelve arra, hogy a jobb petefészekhez kapcsolódó finom ereket is kivegyék. Ezután lassan, állandó sebességgel lefagyasztották a jobb petefészkeket, hogy ellenőrizni tudják a jégkristályképződést: ha a kristályok túl nagyra nőnek, károsíthatják és elpusztíthatják az érzékeny sejteket. Két hét múlva fölolvasztották a petefészkeket és visszaültették a juhokba, mégpedig arra a helyre, amelyet korábban a bal petefészek foglalt el. A nyolc petefészekből ötnél azonnal helyreállt a vérellátás.

Egy hónappal később a csoport két birkából nyert ki sikeresen petesejteket. Négy hónapra rá e két jerke egyike újabb négy petesejtet termelt. A csoport vegyszerekkel utánozta a megtermékenyítést – hogy elkerüljék a változó spermaminőségből adódó komplikációkat – és azt tapasztalta, hogy mindegyik petesejtből életképes embrió fejlődött. Három év elteltével az MRI képalkotás és a hormontesztek azt mutatták, hogy a petefészkek még mindig normálisan működnek.

Az emberi petefészkek három-négyszer nagyobbak, mint a juhokéi, és lehet, hogy nem viselik el olyan jól a fagyasztást és a felolvasztást, mivel a méret létfontosságú változója a sikernek: minél nagyobbak a szervek, annál nehezebb a biztonságos lefagyasztás. Elképzelhető, hogy a szövetmegőrzés végül biztonságosabb és hatékonyabb lesz. Ha azonban a teljes petefészek túlélése megközelítené a szövetekét, akkor valószínűleg előnyösebb lenne ennek beültetése.

Pesthy Gábor

2005.szeptember.16