Forrás: HVGAz „öt ujj” program keretében 1970-ben indították meg a gázai zsidó telepek építését. 35 évvel később, az örömtől megmámorosodott palesztinok felgyújtották és lerombolták az elhagyott zsinagógákat, számukra a megszállás jelképeit. Gázában egyelőre anarchikus állapotok uralkodnak.
Alig néhány órával az izraeli haderők hétfő hajnali kivonulása után palesztinok tömegei özönlötték el a lerombolt zsidó telepek romjait, az éppen hagyott zsinagógákat. A zsinagógákat felgyújtották, lerombolták, a romok között, ami értéket találtak, elvitték. (Nincs hír az ugyancsak éppen hátrahagyott üvegházak sorsáról). A kivezényelt rendőrök nem avatkoztak be, mint mondották, a zsinagógák a megszállás jelképei voltak.
Mindenesetre Abbasz, a Palesztin Hatóság elnöke kedd este bejelentette: haladéktalanul intézkedik a rend helyreállítása érdekében. Nehéz dolga lesz, a Hamasz fegyveresei is feltűntek a korábbi zsidó telepeken, stratégiai pontokat foglaltak el, és ismét megerősítették: Gáza csak az első állomás a „megszállt palesztin területek teljes felszabadítása felé”. Ők ez alatt Izraelt értik. Egyelőre még nem sikerült lezárni az egyiptomi határőrségnek a rájuk bízott gázai-egyiptomi határt sem, ahol jelentések szerint egyelőre teljes erővel folyik a fegyver-és kábítószercsempészés.
Az izraeli lapok kronológiákat közölnek arról a 38 évről, amikor a Gázai övezet Izrael katonai közigazgatása alá tartozott. Visszatekintve, nem minden tanulság nélküli a Jediot Ahronot 1967 június 7-én, délután megjelent különkiadása. A szalagcím: „Jeruzsálem Óvárosa felszabadult” és a főcím alatti, kisebb betűkkel szedett cím: „A hadsereg elfoglalta Gázát”. Az izraeli hadsereg nem tervezte a Gázai övezet elfoglalását, ám az ott beásott egyiptomi tüzérség a hatnapos háború első óráitól, június 5-től, össztüzet zúdított a környékbeli izraeli kibucokra. A Sínai-félsziget felé nyomuló hadsereg ezek elhallgattatására hatolt be a Gázai övezetbe.
Az izraeli polgárok betelepítése csak 1970 januárjában kezdődött, az „öt ujj” terv keretében. Ennek az volt a lényege, hogy az övezet legkevésbé lakott területeire, egy kéz ujjaihoz hasonlóan zsidó települések „nyúljanak be” a sűrűn lakott palesztin városok közé és szakítsák meg azok folytonosságát. Nem kellett volna – mondja most Simon Peresz, a Munkáspárt vezére.
Amikor 1987. december 8-án az izraeli Askelon mellett közúti balesetben életét vesztette négy palesztin munkás, Gázában híre ment, hogy a „zsidók” szándékosan gázolták el őket. Másnap, december 9-én kezdetét vette az első intifáda. Előbb a Gázai-övezetben, majd Ciszjordániában is. Az első izraelit az övezetben 1992. január 1-jén gyilkolták meg a Hamasz emberei, amikor a melegházból lakása felé tartott. Az oslói egyezmény eredményeként 1994. március 7-én Jasszer Arafat ellátogathatott Gáza városába. Izraeli források azt állítják, hogy személyesen csempészett fegyvereket a városba.
A második intifáda 2000. szeptember 29-én tört ki. Másnap a Gázai-övezetben lévő Nekarim zsidó falu közelében egy palesztin férfi és fia tűzváltásba keveredett. A halálfélelmében apjához simuló, majd agyonlőtt 12 éves Muhammad Dura az intifáda jelképe lett. Izraelben videófelvételekkel bizonyítják, hogy az izraeli erőkre tüzelő Hamasz-fegyveresek eltévedt golyója végzett a fiúval.
A palesztin pokolgépes merényletekre és gépfegyveres támadásokra válaszul az izraeli biztonsági szolgálat és a hadsereg megkezdte a Hamasz és az Iszlám Dzsihád vezetőinek a célzott likvidálását. 2003. decemberében Ariel Saron miniszterelnök először vetette fel a Gázai-övezettől történő egyoldalú elszakadás ötletét. Alig két évvel később, 2005. februárjában, a Kneszet harmadik olvasatban elfogadta a „kiköltözés kárpótlás ellenében” törvényt. A polgári lakosság evakuálása augusztus 15-én kezdődött meg. Az izraeli hadsereg szeptember 11-én hagyta el a Gázai-övezetet.
„Ki az okos? Az, aki kimászik a csávából. És ki a bölcs? Az, aki bele se mászik”. A régi zsidó mondás sokunknak eszébe jutott a gázai kivonuláskor. Izrael az adott helyzetben aligha cselekedhetett bölcsen. Hogy okosan tette-e, amit tett? Azt az idő fogja megmondani.
Halmos László (Tel Avív)/hvg.hu
