Forrás: Magyar Hírlap

A tel-avivi leszállás után érdemes először az északi útirányt választanunk

Sokan gondolják, hogy kockázatos Izraelbe utazni, ez azonban tévhit. Aki járt már a Szentföldön, tudja, az ottaniak mindennapjai nem félelemben telnek, és a turista is biztonságban érezheti magát. Mi most hatnapos útra teszünk javaslatot.

A tel-avivi leszállás után érdemes először az északi útirányt választanunk. Már csak azért is, mert a város levegőjének páratartalma elsőre szinte elviselhetetlen, északon könnyebb az akklimatizálódás. Bérelhetünk autót, de a viszonylag sűrű és megbízható buszjáratokon jobban megismerkedhetünk az izraeliek sajátos viselkedéskultúrájával. A mediterrán kedvesség szinte az egész országra jellemző, és még angolul is beszélnek. Akkóban – kétórányira a fővárostól – megnézhetjük, hogy települt egymás mellé az arab, a keresztény és a zsidó kultúra. A Földközi-tenger partján fekvő település lakosságának egyötöde arab. Érdemes elsétálni az óvárosba, bebarangolva a hatalmas várat, amelynek negyven méter magas tornyából pazar kilátás nyílik a karavánszerájokra, a fehér piacra és a modern izraeli lakótelepekre. A várból lehet lemenni a föld alatti keresztesvárosba is, megnézni az érdekes oszloptermeket. Izrael északi részén szinte valamennyi várost érdemes meglátogatni, de a Kineret-tavat semmiképp nem szabad kihagyni. A tó nemcsak Izrael legfontosabb ivóvízforrása, hanem híres üdülőhely is. A térség egyik központja, a négy izraeli szent város egyike Tibérias.

Tel-Aviv kettős arculatú város. Egyrészt modern európai metropolis, de a kis utcákban sétálva rengeteg piszkot és szemetet látni. Sok az árus, többségük mit sem törődve a vevők igényeivel, ugyanazt árulja, mint ötven évvel ezelőtt. Tel-Avivban érdemes éjszakai sétákat tenni, hiszen az éttermek sokáig nyitva vannak, és még éjfélkor is biztosan találunk nyitva tartó falafelárust. Már aki szereti, mert sokaknak furcsa lehet elsőre a csicseriborsó és a humusz íze.

Talán Jeruzsálem az egyetlen város, ahol érkezésünkkor valami sohasem érzett szorongás vesz rajtunk erőt. Jeruzsálem három világvallás központja, városnézés közben hol egy pap, hol rabbi vagy imám jön velünk szembe. A város legszebb része a fallal körülvett Óváros, négy vallási negyedével. A legnagyobb az arab, melynek legjellegzetesebb része a bazár, ahol a turisták szinte minden létező dolgot megvásárolhatnak. A szűk sikátorokban lépten-nyomon félmeztelen arab gyerekekbe botlunk, akik hihetetlen ügyességgel friss péksüteménnyel megrakott hatalmas tálcákat egyensúlyoznak a fejükön.

Jeruzsálemtől délre az addig zöldellő tájat egyre inkább felváltja a sivatag. A Júdeai-sivatagban kövek és csupasz hegyek váltakoznak egymással, míg elő nem tűnik a Holt-tenger valószínűtlenül kék tükre. A tenger héber neve sósat jelent, nem véletlenül: egy literjében 35 gramm ásványi anyag van, így ebben a vízben egyetlen élőlény sem él meg. Ki lehet próbálni, hogy lehetetlen elmerülni a vízben, rá lehet feküdni, akár egy újsággal a kézben.

A Holt-tengertől délre egyre ritkulnak a települések, hiszen hamarosan beérünk a Negev sivatagba. Innen ötórás út Eilat, a Vörös-tenger híres üdülővárosa, ám ha rám hallgatnak, ezt már egy következő útjukra tervezik, hiszen egyetlen nap ebben a városban biztosan nem elég semmire.

Szász Eszter