Forrás: NépszavaA férfi kosárlabda Európa-bajnokság pótselejtezői alatt a legtöbbet hallott szólam a következő volt a magyar válogatottal kapcsolatban: ez az utolsó esélye ennek a generációnak, hogy nemzetközileg maradandót alkosson. A kijutás végül nem sikerült, az Izraeltől elszenvedett vereség után tehát rákérdeztünk: tényleg ez volt-e az utolsó tánc?
1999-ben jutott ki utoljára a férfiválogatott az Eb-re. (Azóta hat év telt el, azelőtt meg harminc – jó ideje nem a mi műfajunk a kontinensverseny.) Már akkor rutinos tag volt a csapatban Dávid, Mészáros, Sitku, Gulyás és Kálmán. Ők öten idén is ott voltak a csapatban – lehet, hogy utoljára sorozatmeccsen. Bár manapság nem kor a „harminc fölött” kosárlabdában sem, kulcsembereink közül páran a teljesítményük alapján sem nevezhetők kiöregedő félben lévőnek, mégis közülük többen egyértelműen utalnak rá, hogy a generációváltás alighanem hamarosan megtörténik.
– A dolog úgy áll, hogy mindez elsősorban az érintetteken múlik – mondja ezzel kapcsolatban Mészáros Lajos, a magyar szövetség szakmai alelnöke. Ő volt a „99-es csapat szövetségi kapitánya, de még klubedzőként is dolgozott pár játékossal a Honvédban, az se ma volt. – Én nagyon szeretném, ha ezek a fiúk maradnának még pár évig a válogatottban, de ez nyilván az ő személyes döntésük lesz.
Márpedig, ha rajtuk múlik, jöhetnek a fiatalok – ezt már a csapat két kulcsemberével folytatott beszélgetésünkből szűrjük le. Sem Gulyás Róbert, sem Mészáros Zalán nem jelenti ki, hogy vége, de szavaikból nehéz lenne az ellenkezőjére következtetni.
– Azt hiszem, ezt a generációváltást most már komolyan kell venni – mondja a válogatott kiemelkedően legeredményesebb játékosa, a 31 éves Gulyás – biztos vagyok benne, hogy közülünk hamarosan többen le fogják mondani a válogatottságot. És nem elsősorban az életkoruk miatt, hanem a válogatottban eltöltött időt, az „elhasználtságot” és nem utolsósorban a családi szempontokat figyelembe véve. Tudomásul vesszük, hogy egész évben játszunk, utazunk külföldi vagy itthoni csapatainkban, miközben a gyerekünket, társunkat hónapokig nem látjuk. Egy idő után valamit vissza kell utasítani.
Hasonló érvet hoz Mészáros Zalán, az irányító is, aki azért a dolog „történelmi” hátterére is rámutat:
– Régebben voltak válogatott szünetek, bajnokság közben, novemberben és januárban. Akkor játszott pár meccset a nemzeti csapat, ebből mentünk neki a nemzetközi versenyeknek. Aztán ezt a gazdag európai klubok megfúrták, így viszont egész évben csak a klub van, majd a szezon végén hosszú hetekig összerántják a válogatott kereteket. Ezt már „öregen”, családos emberként nehezebb megszokni.
A magyar válogatott tehát alighanem fiatalodik. Egy korosztály sajnos komoly nemzetközi siker nélkül maradt – lehet, hamarosan visszasírjuk őket. A nyáron utánpótlás-válogatottunk feljutott a legmagasabb osztályba, de a közeljövőben a mostanihoz hasonló szerepést várni lehetetlen azoktól az ifjaktól, akiknek legtöbbje perceket (se) játszik klubjában a felnőttek között. Meszlényi Róbert szövetségi kapitány mandátuma hamarosan lejár, már jelezte, ha vele képzelik el a további munkát, vállalja az új csapat felépítését. Bodrogváry Iván MKOSZ-főtitkár azt mondja, nem kell kapkodnia az elnökségnek, hiszen most egy évig nem lesz tétmeccs a válogatottnak.
No, igen… Ha egy évig nincs válogatott, hogyan kezdjük el felépíteni a jövő csapatát? Intő példa a lengyeleké: nemrég még a kontinens bővebb élmezőnyéhez tartozó válogatottjuk hasonló módon klasszisok nélkül maradt, egyik meccsről a másikra.
Ki is estek a B-csoportba.
Somos Ákos
