Forrás: Magyar Rádió

A száz éve született Arthur Koestler szerteágazó életműve majdnem feledésbe merült, még mielőtt alaposan megismerkedhettünk volna vele. Kozmopolita volt, zsidó, amellett magyar gyökértudata volt, és bár gyerekkorában elment Magyarországról, a BBC-ben őrzött hangfelvétel tanulsága szerint idős korában is tökéletesen beszélt magyarul.

„Arthur Koestler Sötétség délben című kulcsregényét a kezemben hoztam át a repülőtéri vámon a nyolcvanas évek elején. A gépen is olvastam, nem tudtam ellenállni, nem rejtettem a többivel együtt a szennyes alsóneműk közé. A vámos, a határőr nem ismerte fel, hogy a kommunizmus legveszedelmesebbnek tartott ellenségét hozom”.

Még pár évnek kellett eltelnie, hogy nyilvánosan beszélni is lehessen róla. A száz éve született Arthur Koestler szerteágazó életműve majdnem feledésbe merült, még mielőtt alaposan megismerkedhettünk volna vele. Kozmopolita volt, zsidó, amellett magyar gyökértudata volt, és bár gyerekkorában elment Magyarországról a BBC-ben őrzött hangfelvétel tanulsága szerint idős korában is tökéletesen beszélt magyarul.

Ez így sok egy kicsit, de nem minden. Először kommunista volt, aztán szakított. Utóbb antikommunista lett. Ez meg már több a soknál. A Koestler-centenáriumra készült egy nagy konferencia, amelyet később pénzhiány miatt nem rendeztek meg. Aztán a múlt héten lett egy másik konferencia; a Műegyetem, a Polányi Társaság és a Bibó Társaság rendezésében.

Kende Péter történész-politológus beszélt róla a Gondolat-jelnek:- A Koestler-recepció nehézsége abból áll, hogy Koestler egy nagyon sokoldalú, soktémájú szerző volt, akinek a legismertebb műve az a kommunizmus egyik központi kérdésével foglalkozik. A Sötétség délben, de egyéb művei is tudományelméletiek – a pszichoanalízis vonalára tartoznak. Tehát egy olyan sokoldalú, sokrétű szerző, akinek a munkásságát megismerni is nehéz, hiszen legalább 20 könyvet publikált életében és azok többnyire különböző természetűek. Koestlerrel egyszerűen az a baj, hogy amikor a művei világsikert arattak, akkor Magyarországon róla beszélni nem lehetett, lefordítani a műveit még kevésbé lehetett, ennélfogva a magyar közönség azokat a maguk idejében nem ismerte meg. És most, hogy 20, 30, 50 éves késéssel ez lehetővé vált, természetesen bizonyos műveknek már nincs ugyanaz a jelentőségük. Tehát például az ő tudománytörténeti vagy tudományfilozófiai fejtegetéseinek ma már nincs ugyanaz a jelentősége, mint volt mondjuk a 60-as években.

– Az elszalasztott pillanatok problémája, hiszen nem ő az egyetlen szerző, akinek a recepciója ütközik, mondjuk Kassák Lajos ugye a magyar művészet legmodernebb alakja volt a XX. század elején. Na most mire ezt a magyar közönségnek sikerült nem is annyira megérteni, mint megtudnia, addigra ez a fajta modernizmus már túlhaladottá vált vagy legalábbis más modernizmusok léptek a helyébe és ennél fogva a Kassák recepció most már örökre elmaradt úgy, ahogyan annak meg kellett volna történnie a húszas, harmincas, negyvenes években. Mindenki tudja, hogy Kassák egy nagyon nagy író és festő volt, de a hatása most már nem lesz ugyanaz, mint lett volna a maga idejében. Na most valahogy így van Koestlerrel is. Most már mindenki tudja, hogy Koestler a század egyik nagyja volt, no de mit kezdjünk vele, hogy ha ma már nem ezeket a könyveket kell olvasni, hanem másokat.

Váradi Júlia interjúja nyomán