Forrás: Népszava

„A nézőnek is meg kell hoznia ítéletét a film nézése közben, s ha elítéli az ártatlant, mert dolgozik benne a zsigeri diszkriminációs hajlam, remélem elszégyenli magát” – mondja készülő televíziós filmjéről Ragályi Elemér. A dokumentrum- és játékfilm határán álló mozgókép a tíz éve gyilkosságért elítélt, majd felmentett Pusoma Dénesről szól.

– Bár a közönség szerette a filmet, a kritika nagyon rosszul fogadta első rendezését a Csudafilmet. Hogyan tekint vissza rá?

– Nagy baj lett volna, ha fordítva történik! De nem mondom, hogy nem késztetett alapos önvizsgálatra. Tanultam az elkövetett hibákból, legközelebb majd másokat fogok elkövetni. De lépjünk egyet!

– Most fejezett be egy filmet, melyben operatőrként dolgozott. Milyen érzés volt a rendezői szék után vissza ülni a kamera mögé?

– Rendkívül élveztem, hogy ismét „csak” azt csinálom, ami a tanult mesterségem. Az olasz-angol-magyar kooprodukcióban készült – Hold és a csillagok című – alkotás egy 1939-ben, a Cinecittában készített Tosca című film forgatásának megható, mosolyogtató, a filmklasszikusok előtt fejethajtó története, melybe egy ponton durván belegázol a történelem. Jobbnál jobb színészek keltik életre a film szereplőit: Alfred Molina játssza a homoszexuális, zsidó szármozású producert. Bálint András a Holywoodba vágyó magyar rendezőt. A berlini filmcsillagot Katerine McCormack, a morfinista angol sztárt Jonathan Rice alakítja.

– Operatőrként milyen kihívást jelentett a munka?

– Nem kihívást jelentett, hanem élvezetet. Annak a gyönyörét, hogy megidézhettük a harmincas évek filmgyártásának hittel, naivitással, lelkesedéssel és bizony akkor még tisztességgel teli légkörét. A kopiák még karácsony előtt elkészülnek, reményeink szerint a berlini fesztiválon mutatják majd be.

– Úgy tudom a filmrendezést sem adja fel. Pusoma Dénesről készül filmet forgatni. Mi fogta meg a gyilkosságért ártatlanul elítélt, majd felmentett, ám később mégis az öngyilkosságba menekülő ivádi cigány ember történetében?

– A kapitalizmus a versenyről, a dicsőséges és gátlástalan erősekről szól, de engem szinte mániákusan foglalkoztat azoknak a sorsa, akik gyengének bizonyulnak ebben a versenyben. Igazságtalannak, netán aljasnak tartják a szabályokat, vagy egyszerűen soropmóba sem állhatnak. Egyébként ebből az érdeklődésből született a Csudafilm is.

– Csakhogy ennek a történetnek nem nagyon van vígjátéki olvasata, mint a Csudafilmnek…

– Valóban nincs. Ez a történet, mint egy állatorvosi ló, magán viseli mindazon társadalmi betegségeket, melyek ma számomra a legelviselhetetlenebbek. Elsősorban arról az összekacsintós, össznépi konszenzuson nyugvó diszkriminációról beszélek, melyet – attól tartok – mindenki felfedezhet magában, aki önmagát a többséghez sorolja. Csakhogy itt egy ember életéről van szó. A filmben nem tudjuk, hogy elkövette-e a vád tárgyát képző gyilkosságot Pusoma Dénes, vagy sem. A mellette, illetve ellene szóló érvek súlya egyenlő Justicia mérlegén. A nézőnek is meg kell tehát hoznia ítéletét a film nézése közben, s ha elítéli az ártatlant, mert gondolkodása előítéletes, mert dolgozik benne a zsigeri diszkriminációs hajlam, remélem elszégyelli magát. Szeretném, ha a film minden nézőt önvizsgálatra késztetne. De nem csak etnikai hovatartozása miatt volt Pusoma más. Talán a szent együgyűség kifejezés illik rá leginkább. Olyan valaki volt, akire könnyen mondjuk, hogy nem normális. Megint egy határeset. Mert ugyanakkor tele volt költészettel, álmokkal, víziókkal. Ha más körülmények közé születik, talán művész lett volna. A dokumentumfilm és a játékfilm határán álló mozgóképet szeretnék csinálni. Ismeretlen színészek, amatőrök közreműködésével. De nagyon előreszaladtunk, hiszen ez egyelőre csak filmterv.

– Magyar Elemér volt Pusoma védője a perújítás idején, ő is részt vesz a forgatókönyvírásban. Bizonyára jó ügyvéd, de nem tudom milyen forgatókönyvíró.

– Látja megint egy előítélet, miért ne lehetne egy jó ügyvéd, jó forgatókönyvíró is!? Magyar Elemér színdarabot írt a történetből. Ezt dolgoztuk át közösen forgatókönyvé. Igaz, nekem sem a forgatókönyvírás a szakmám, de sajnos Magyarország nem bővelkedik profi forgatókönyvírókban.

– Honnan lesz pénz a filmre?

– Az Országos Rádió és Televízió Testület pályázatán indultunk a filmtervvel. Ez maximun 54 millió forintot jelent, a hiányzó összeget pedig nekünk kell előteremteni. Nem fogok válogatni az eszközökben, hogy megszerezzem a szükséges anyagi forrásokat.

Hamvay Péter

1994. március 16-án ivádi otthonában meggyilkolták a 86 esztendős P. Józsefnét. Az ügy elsőszámú gyanúsítottjává egy helyi roma férfi, a 31 éves Pusoma Dénes vált, aki rendszeresen vállalt alkalmi munkát az idős asszony portáján. A bírósági eljárás során számos körülmény utalt Pusoma bűnösségére, és 1995-ben jogerősen 6 évi börtönbüntetésre ítélte a Heves Megyei Bíróság. Már csaknem két esztendőt letöltött a büntetéséből, amikor a rendőrség elfogta a bűntény valódi tettesét. Az ártatlanul elítélt Pusoma Dénest a II. világháború utáni magyar joggyakorlatban páratlan perújítás során 1996 decemberében mentették fel. A férfi azonban pszichésen nem tudta feldolgozni a történteket, s mikor kiderült, hogy nem kaphat kártérítést 1997. augusztus 8-án Ivád határában felakasztotta magát.