Forrás: Magyar Rádió

Rádiótörténeti csemege az Amerika hangja archívumából. A felvétel 1967-ben készült, a magyar szellemi élet két nagy alakját hallhatjuk. Ignotus Pál mondja a bevezetőt, utána a 100 éve született Arthur Koestler beszél Karinthyról.

Arthur Koestler

Magyar zsidó családban született 1905-ben. Édesapja üzletemberként tevékenykedik, édesanyja prágai zsidó családból származik. Budapesten, majd Bécsben végzi iskoláit. Az első világháború kitörése után Bécsbe költöznek, itt jár egyetemre: természettudományos és pszichológiai tanulmányokat folytat, majd kapcsolatba kerül a cionista mozgalommal. A 20-as években néhány esztendőt Palesztinában tölt. Már igen fiatalon ír újságcikkeket, különböző nyugati lapok tudósítója a Közel-Keleten, Párizsban, Berlinben, a Szovjetunióban és Spanyolországban. A nácik hatalomra kerülése után csatlakozik a kommunista mozgalomhoz, s 1931-ben belép a Német Kommunista Pártba. A spanyol polgárháború alatt a köztársasági oldalról tudósít, ám csakhamar letartóztatják, s Franco börtönébe kerül. Néhány hónapos fogság után fogolycsere révén elengedik. Francia fogolytáborba viszik, belép az idegenlégióba, utána Angliába szökik. 1936-tól „39-ig a News Chronicle munkatársa. A második világháború után felveszi a brit állampolgárságot, három éven át Észak Walesben él, majd fölváltva az Egyesült Államokban és Angliában.

Utolsó éveiben pszichológiai és vallási-spirituális érdeklődése fölerősödik. 1983-ban gyógyíthatatlan betegsége tudatában, feleségével együtt öngyilkosságot követ el.

Ignotus Pál

Budapesten született 1901-ben. 1920 után az Esti Kurír vezércikkírójaként vált ismerté. Többek között munkatársa volt a kor legbefolyásosabb irodalmi folyóiratainak, a Nyugatnak és a Toll című lapnak is. József Attilával közösen alapította és szerkesztette a Szép Szó című irodalmi folyóiratot. Cikkeiben harcot folytatott az akkoriban előretörő jobboldali és fasiszta irányzatok ellen, de ezzel egy időben szembekerült a kommunistákkal is.

1938 végén a zsidótörvény elől Angliába emigrált, ahol később Károlyi Mihály irodalmi köréhez csatlakozott. A második világháború alatt közreműködött a BBC magyar nyelvű adásainak szerkesztésében, majd 1945-ben a londoni magyar nagykövetség sajtóattaséja lett. Ezzel egy időben a Budapesten megjelenő Haladás című lapban is rendszeresen publikált. Itt jelent meg Csipkerózsika című önéletrajzi ihletésű esszésorozata. 1949 szeptemberében, mikor Magyarországra látogatott az egyre inkább radikalizálódó kommunista párt törvénysértő módon letartóztatta és börtönbe zárta.

Hét évet kellett várni, hogy 1956 tavaszán rehabilitálják, mikor a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében kapott kutatói állást. Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik előkészítője volt. A forradalom vérbe fojtása után emigrált és külföldön folytatta irodalmi pályafutását. 1957-től egészen 1978-as haláláig Londonban élt és alkotott, ahol új karriert futott be. A szigetországban, mint angolul író esszéista és kritikus nagy megbecsültetésben részesült. Élete utolsó hónapjaiban családja történetén dolgozott, és műfordítóként is remekelt, ő fordította magyarra többek között Maugham és Maupassant műveit.

MR