Forrás: Népszava

A nyilas egyenruhát, zászlókat, alakzatot, erőt, csillogó bakancsot és tarfejet fitogtató Vér és Becsület „Kulturális Egyesület”-et alighanem mindenki megismerte a sajtófotókról. Ha honlapjukat kevesebben olvassák is, de a bíróság előtt feltehetőleg ismert a Vér és Becsület KE ideológiája, és deklarált eszméi:

„Ezért küzdöttünk, ezért támadtak bennünket majdnem kizárólag azok, akik nemcsak nem ismerték a hungarizmust, de végzetes felületességgel habozás nélkül fogadták el a legkomiszabb és leghazugabb propagandát. Ezért halt vértanú halált emelt fővel és megingathatatlan hittel a Hungarizmus megalkotója, Szálasi Ferenc, aki a halálos ítélet előtt az utolsó szó jogán azt mondotta: „Meg vagyok győződve arról, hogy a régi világ a maga elavult ideológiai rendszerével romokban hever s ezt egy új világ fogja felváltani. A magyar nemzet az új világot csak a Hungarizmusban tudja megtalálni.”…” Az egyesület „új világ” képzetét a dzsihad és az Alkaida terroristáihoz is eljutó al-Dzsazira TV-ben is híresztelte a táblabírósági tárgyalást megelőző napokban. Ha a Vér és Becsület KE a moszlim terrorizmus hazai kapcsolata lehetne is majdan, ma még sokkal jelentősebb kérdés, hogy a Táblabíróság intézményi kultúrája milyen viszonyban áll az antiszemitizmussal? Ugyanis volt már első fokon elmarasztaló ítélet máskor is antiszemita gyúlőletbeszéd miatt, de mióta Átélőtábla ismét létezik, a másodfok még sosem találta ezeket az eseteket normasértőnek. Ahogy ifjabb Hegedűs Lóránt büntető- és polgári pereiben sem. (Ifjabb Hegedűs, a MIÉP alelnökeként és országgyűlési képviselőjeként 2001 augusztusában a párt Ébresztő című XVI. kerületi lapjában Keresztyén Magyar Állam címmel közölt írást, amely később a Pannon Rádióban is elhangzott. Az ítélőtábla az FB bűnösséget kimondó ítéletét felmentésre változtatta.) Mint ismeretes, az ítélet szerint nem csak büntető tényállást nem valósított meg az elhíresült kirekesztésre vonatkozó kiáltvány, de a polgári peres elmarasztalás kísérletei is füstbe mentek. Az sem érdektelen az intézményi kultúra szempontjából, hogy a Holokauszt óta hagyománya van a rasszista indíték negligálásának az Átélőtáblán. A Felszabadulást követően több halálos áldozatot követelő pogrom volt Kunmadarason majd Miskolcon. Ezekről Zsolt Béla író 1946-ban, – ma is tanulságos módon – így vélekedett: – „A fasizmus egyik legjellemzőbb politikai bűncselekménye, a pogrom – a demokráciában is elnézésre méltóbb bűncselekmény, mint a közönséges gyilkosság és rablás…..ha ugyanezeket az embereket azzal a váddal állították volna ugyane bíróság elé, hogy az éjszakai faluban egyszerű haszonlesésből előbb levetkőztették, majd meggyilkolták… egy autó utasait – a NOT bírói bizonyára nem teketóriáztak volna sokat,… hanem ugyanezeket rövid úton felkötötték volna.” Ez idő tájt Major Ákos volt a NOT és a Bp-i Átélőtábla tanácselnöke, aki így emlékezett: „Most azonban a bűnösök futhattak, a háború után újjá éledt antiszemita jelenségek elkövetőit megvédték.” A vádlottakkal szemben az eljárás 1948-ban megszűnt.

Tény, hogy az elsőfokú bíróság az emberi méltóság sérelmével indokolva feloszlatta a Vér és Becsület „Kulturális Egyesületet”, de a feloszlatásáról szóló másodfokú per tárgyalását Dr. Lizák Tibor, a Fővárosi Átélőtábla tanácselnöke elnapolta, mert alkotmányjogi kérdésekbe botlott. A bíró a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez fordult, hogy Dr. Lomniczi Zoltán nyilatkozzon: kíván-e indítvánnyal élni az Alkotmánybíróságnál az említett kérdések eldöntése ügyében.

Csak feltételezhető, – hiszen Dr. Lizák Tibor nem hozta nyilvánosságra miféle aggályos részt talált az elsőfokú ítéletben, – hogy mérlegelte az Alkotmánnyal összevetve a Párizsban, 1947. -ben kelt békeszerződés 4. cikkét: „Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan e fajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól.”. Nem könnyíti meg a táblabíró dolgát az Alkotmánybíróság gyűlöletbeszédre vonatkozó ítélete sem. A Büntetőtörvénykönyv módosítása kapcsán a szólásszabadságot, – mint anyajogot – az emberi méltóság jogánál magasabb rendűnek nyilvánította. Vajon miért nem az Alkotmány mérlegelését fogadta el az AB, amikor anyajogot keresett? Miért azt az alapjogot választotta mater justitiae-nek, amit az Alkotmány, pl. háború esetén megkurtíthatónak mond?

Méltányolni kell Dr. Lizák Tibor alapjogi kérdésfelvetését, az Alkotmánybíróság tetemre hívásán kívül azért is, mert ez szokatlan esemény az ő munkahelyén. Elvárható lenne azonban Dr. Lizák Tibortól, ha nem tudja a véleményszabadság jogával Vér és Becsület KE feloszlatását, vagy esetleg a Békeszerződést összeegyeztetni, hogy maga forduljon az Alkotmánybírósághoz. Dr. Lomniczi Zoltán ugyanis nem fog kötélnek állni, hogy Lizák bíró helyett indítványt írjon, már csak azért sem, mert folyamatban lévő ügybe nem avatkozhat be. Másrészt azt se felejtsük, hogy a gyűlöletbeszéd szankcionálhatatlanságában felelőssége van a Legfelső Bíróságnak. Nevezetesen, hogy állásfoglalásával kizárja a név szerint nem említett sértettek keresetindítási jogát, a kirekesztők elleni polgári eljárás lehetőségét. Az Ifj. Hegedűs Lóránt ellen beadott polgári keresetek e miatt a legfelső bírósági iránymutatás miatt maradtak eredménytelenek. A polgári törvénykönyv vonatkozó részének legalábbis van másféle értelme is, mint amit az LB iránymutatás tartalmaz, mely szerint a norma pusztán azt gátolja, hogy más, sérelmet nem szenvedett személy perelhessen. Ha azonban közös a sérelem, – ezen értelmezés szerint, – bármelyikük jogosult keresetet indítani.

Az LB iránymutatáson valószínűleg azért nem lép át a bíró, mert az alsóbb fokon eljáró tapasztalatból megtanulja, hogy a másodfokon, illetve végső állomásként a Legfelsőbb Bíróságon úgyis felül fogják bírálni értelmezését. Nyilván egyetlen bíró sem ambicionálja, hogy a magasabb szinten eljáró kollégája vele ellentétes tartalmú döntést hozzon. Általánosságban is elmondható, hogy a gyűlöletkeltés kapcsán a közerkölcsöt sértő bírói gyakorlat egyik oka az LB évtizedes iránymutatásainak léte. Sejthető, hogy a Vér és Becsület „Kulturális Egyesület” per elhúzódása miatt nem kerülünk újra hadiállapotba az Egyesült Nemzetekkel. Dr. Lizák Tibornak a maga szempontjából igaza van, döntsön az Alkotmány Bíróság. Miért is vinné el egyedül ő a közfelháborodás ódiumát? Az ő kezét megköti az LB és az AB, és csak a hátteret nem ismerő publikum hiheti úgy, hogy egy személyben ő a döntés felelőse.

A szerző orvos, jogvédő

Donáth Ferenc