Forrás: NOLT. Sós Vera 75 éves
Palugyai István, 2005. szeptember 10. 00:00
Kép: Teknős Miklós Két hónapja még Ausztráliában járt, nemsokára néhány hónapra egy izraeli egyetemre készül, közben itthon elektronikus úton tartja a szerteágazó kapcsolatot hazai és külföldi szakmai partnerekkel, folyamatosan dolgozik, problémákon töri a fejét kutatóintézeti szobájában és főleg odahaza a magyar matematika nagyasszonya, a vele kapcsolatban kimondva is hihetetlenül hangzó 75. születésnapját holnap ünneplő T. Sós Vera.
Nyáron még néhány boldog napot töltött egy – mint mondja – tízelemű halmaz: két külföldön élő fia és azok családja társaságában a Balatonon, de már megkezdődik a szezon mind az Akadémián, melynek hosszú évek óta rendes tagja, mind az ELTE-n, ahol az iskolateremtő tudósra a második félévtől most is számíthatnak a hallgatók.
A magyar matematika egyik legjelesebb „nemzetközi nagykövete” ma a felsőoktatás színvonalának felhígulásától, a tehetségek elkallódásától tart. A tervek megvannak arra, hogyan lehet a felsőoktatási tömegtermelés keretei között is megtalálni, és megfelelő csatornákba irányítani a tehetségeket, ám hogy ez a szűkös anyagi források miatt miképpen valósul meg, nem tudja.
Másképpen van ez Amerikában, ahol a kombinatorika és számelmélet kiemelkedő szakembere szintén gyakori vendég. Mostanában főleg a Microsoft központjában, Redmondban, ahol többek között LovászLászlóval kutatja az internetben és az internet fejlődésében fellelhető véletlenszerűséget. Igaz, ezt a folyamatot sok tényező befolyásolja, s éppen az az érdekes, hogy miképpen lelhetők fel e folyamatban a törvényszerűségek.
Az ottani kutatócsoportban matematikusok és a statisztikai fizika szakemberei, idősebbek és fiatalok egyaránt jelen vannak. A matematikában szerencsére nincs kor szerinti hierarchia – jegyzi meg a professzor asszony, bár hozzáteszi, a szellemi teljesítmények terén már igen. S az is jó a számok tudományában, hogy az ember megtalálhatja bizonyos dolgok érdekes okait, s viszonylag érett korban képes tisztábban látni az addig homályban maradó eseményeket.
A matematika emellett bizonyos fajta védelmet is ad a külső világ eseményeivel szemben, s az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutató Intézetének Reáltanoda utcai falai a biztos vár szerepét is betöltik az itt dolgozók, így a Széchenyi-díjas tudós számára is. A csendes lépcsőházban a nagy elődök – s egyben T. Sós Vera tanárai -, Fejér Lipót, Riesz Frigyes, Rényi Alfréd, Hajós György, a hajdani férj, Turán Pál és a jó barát, Erdős Pál képei láthatók a többi híresség mellett. Az intézetiek arról szoktak egymással viccelődni, hogy egyszer ki milyen magasra kerül. T. Sós Verának ezen még szerencsére kár gondolkodnia, mert neki minden bizonnyal valahol a felső szakaszon már foglalt helye van.
