Forrás: Népszava

Valóban a terrorizmus az a veszélyforrás, mely leginkább fenyegeti világunkat? Igazuk van-e az amerikai stratégiai intézeteknek abban, hogy a terrorizmus elleni harcot egyenesen „negyedik világháborúként” aposztrofálják? S igaza van-e George W. Bush amerikai elnöknek abban, hogy az iraki háború – s nemcsak Szaddám Huszein rezsimjének megdöntése, hanem az al-Kaida terrorhálózathoz kötődő szervezetek esetleges felszámolása is – fontosságában a második világégéssel, a fasizmus elleni győzelemmel egyenértékű?

Tény, hogy 2001. szeptember 11. után új időszámítás kezdődött. Nem mintha nem követtek volna el terrortámadásokat a világ számos pontjain azt megelőzően amerikai célpontok, mint például 1998-ban a tanzániai és kenyai nagykövetségek, 2000 júliusában pedig a USS Cole cirkáló ellen. Robbantottak eleget palesztin öngyilkos merénylők, baszk, kurd szeparatisták, az Ár Köztársasági Hadsereg (IRA) fegyveresei Európában és a Közel-Keleten. Az Egyesült Államok területén azonban a szeptember 11-i merénylet volt az első pusztító terrorcsapás. Az oklahomai robbantás, amelyet egy amerikai fiatalember, öbölháborús veterán követett el, egyedi esetnek számít. Igaz, 1996-ban radikális muzulmánok már működésbe léptettek a WTC mélygarázsában egy autóba rejtett pokolgépet, de az nem volt akkora, hogy nagyobb kárt tehetett volna az épületben.

A New York és Washington elleni 2001-es merényletsorozat kiváltotta a világ együttérzését, s egyszeriben az iszlám szélsőségesekre irányította a nyugati közvélemény figyelmét. Pedig korábban is felfigyelhettek volna. Izraelben a 2000-ben kitört második intifáda óta szinte mindennapossá váltak a Hamász, az Iszlám Dzsihád, vagy az akkoriban feltűnt, a Palesztin Felszabadítási Szervezethez kötődő al-Aksza Mártírjainak Brigádjai katonai és civil célpontok elleni támadásai.

Az Egyesült Államok a területén elkövetett, szervezett al-Kaida csapásra válaszul rögtön meghirdette a terrorizmus elleni háborút. Ennek jegyében intézett támadást az al-Kaidának menedéket adó Afganisztán ellen, melyet akkoriban az iszlám szélsőséges tálibok vontak uralmuk alá. A közép-keleti országban jelentős bázissal rendelkezett az al-Kaida, s ott bújkált vezetőjük is, Oszama bin Laden, a szaúdi milliárdos. Az Egyesült Államok vezette nemzetközi erők felszámolták a tálib rezsimet, szétverték az al-Kaida ottani hálózatát, igaz, magát a szeptember 11-i terrortámadások kitervelőjét, bin Ladent azóta sem sikerült elfogni. Afganisztán élén ma a Washington-barát Hamid Karzai elnök áll, s a demokratizálódási folyamat következő állomásaként szeptember 18-án parlamenti választásokat tartanak. A közép-ázsiai állam elkötelezetten támogatja az amerikaiakat a terrorizmus elleni harcban. Bár lassan-lassan sikerül helyreállítani a központi hatalom tekintélyét, az utóbbi időkben megszaporodtak a tálibok, és a hozzájuk hű al-Kaida harcosok támadásai az ISAF keretében szolgáló szövetséges erők és afgán célpontok ellen.

Szintén a terrorizmus elleni globális harc jegyében – no meg az állítólagos tömegpusztító fegyverek birtoklása ürügyén – került sor Irak lerohanására, és megszállására. Bár Szaddám Huszein támogatta a palesztin öngyilkos merénylők családtagjait, sőt az Abu Nidal vezette palesztin szervezet tagjai is kaptak iraki kiképzést, nem bizonyosodott be, hogy az iraki diktátornak lett volna kapcsolata az al-Kaidával. A Szaddám-rezsim megdöntése, a Baath-párti káderek és hadsereg szélnek ereszése óriási káoszt eredményezett, amelyet az al-Kaida azonnal ki is használt. Eleinte főként amerikai katonai célpontok ellen intéztek támadásokat. Ekkor még nem igazán volt tudható, hogy a bukott rendszer volt katonái, káderei szervezik-e a merényleteket, vagy pedig az al-Kaida áll a háttérben. Azóta világossá vált, a jordániai születésű, ám palesztin gyökerekkel is rendelkező Abu Musza az-Zarkávi szervezete hajtotta végre a merényletek többségét. Az idő előrehaladtával pedig már nemcsak amerikai katonák, hanem síiták, kurdok, iraki rendőrök, civilek ellen is mind több támadást intéztek. Rendszeressé váltak az emberrablások, különösen a külföldieket érintette mindez. Afganisztánban is ugyanezt a taktikát szeretné meghonosítani az al-Kaida.

Ha az Egyesült Államok ellen nem is, világszerte számos nagyszabású terrortámadást követtek el 2001. szeptember 11. óta. Megerősödtek olyan iszlám szélsőséges szervezetek, mint az indonéz Jemaa Islamiyah, az egyiptomi Muzulmán Fivérek, vagy a fülöp-szigeteki Abu Szajjaf csoport. Észak-Afrika és Törökország után Európába merészkedett az al-Kaida. 2004. március 11-én Madridban csapott le egy marokkói szélsőségesekből álló csoport, 2005. július 7-én (7/7) Londonban az al-Kaida módszeréhez hasonló robbantássorozatot hajtottak végre brit születésű iszlám szélsőségesek. A madridi vonatrobbantásokban 191 ember veszítette életét, Londonban 52-en haltak meg három metrókocsi és egy emeletes busz felrobbantásakor.

Oroszországban a csecsen, a dagesztáni, Grúziában az abház terroristák jelenthetnek veszélyt. Számos olyan iszlámista alvó sejt létezhet Európában, mint amely a júliusi londoni merényletsorozatot végrehajtotta, de persze a brit főváros továbbra is az iszlám szélsőségesek egyik első számú célpontjának számít.

Rózsahegyi Péter