Forrás: HVGMind a bal- , mind a jobboldali politikusok a Gázai övezet teljes, és Ciszjordánia négy zsidó településének kiürítését előszeretettel nevezik merész kezdetnek, amely előbb vagy utóbb elhozza a térség békéjét, vagy legalább nyugalmát. A kormány új biztonsági koncepciójában jelentős területi engedmények szerepelnek.
Abból kiindulva, hogy Sharon immár véglegesen lemondott a Gázai-övezetről és Ciszjordánia északi sarkáról, sok kommentátor arra a következtetésre jutott, hogy az izraeli jobboldal is lemondott a „Nagy Izrael” koncepcióról. A „háláchá”, a zsidó vallási törvények értelmében a mai ortodox rabbik Nagy Izrael alatt nem csupán a Földközi tenger és a Jordán folyó között fekvő területet értik, hanem a Dávid király által meghódított és uralt Izraelt, „Egyiptom patakjától a nagy folyamig, az Eufráteszig” (Egyiptom patakja a Sínai félsziget keleti részén található Wadi El Arist).
A mai Izrael határai a Golán fennsík kivételével a térséget uraló britek és franciák vonalzóinak a nyomait viselik. Az első világháború után a brit mandátum alá utalt Palesztina 26 ezer négyzetkilométere nagynak aligha mondható. A brit birodalom 1917-ben, a Balfour Deklarációban, a cionista vezetőknek ígéretett tett, hogy „nemzeti otthont” létesíthetnek a Palesztin Mandátum területén, és ez a mai Jordániát is magába foglalta. Ám Winston Churchill akkor éppen külügyminiszter, meggondolta a dolgot, és 1921-ben Abdullah, szaudi hercegnek adta ezt a területet. Az 1967 előtti izraeli-szíriai és izraeli-libanoni határ az érintett államok függetlensége elnyerése előtt lényegében a brit-francia határ volt, miután ezek a nagyhatalmak domináltak a térségben.
Izrael hivatalos biztonsági koncepcióját legutoljára David Ben-Gurion foglalta írásba, több mint ötven évvel ezelőtt. Az akkori elképzelés még magán viselte a történelmi területek megszerzésének az igényét. Azóta mind Izrael, mind a térség, mind pedig a világpolitikai környezet a felismerhetetlenségig megváltozott. Izraelben több változtatást is végrehajtottak a biztonsági felfogásban.
Újabb konkrét, írásba foglalt dokumentum megalkotását azonban csak 1997-ben kezdeményezte Jichak Mordeháj akkori honvédelmi miniszter. A szerkesztéssel hatvan biztonsági szakembert és akadémikust bízott meg, élükön David Ivri tartalékos tábornokkal. A munka nem készült el, miután a miniszter időközben lemondott hivataláról. Ivri, az izraeli légierő egykori parancsnoka a napokban elmondta, a nemhivatalos koncepciót a változások függvényében időről időre átértékelik. A tartalékos tábornok szerint egy ilyen biztonsági zsinórmérték megalkotása azért is fontos, mert a döntéshozókat kötelezi, így a szereplésvágyból, önkényes döntésekből fakadó hibák jobban kiküszöbölhetők.
A Mááriv című lap úgy értesült, hogy a közeljövőben jelentést terjesztenek Sharon miniszterelnök elé, amely felvázolja a mai követelményeknek megfelelő biztonsági koncepciót. Eszerint Ciszjordánia és a Golán fennsík megtartása többé nem döntő fontosságú Izrael biztonsága szempontjából. E területeket a jelentés stratégiai hátországnak tekinti, és nem Izrael Állam szerves részének. Ezt a dokumentumot hónapokon át szerkesztették tekintélyes akadémikusok, Dan Meridor volt miniszter vezetésével. A zsidó államot leginkább veszélyeztető tényezőt a szerkesztők az iráni nukleáris fegyverkezésben és rakéta-fejlesztésben látják. A dokumentum megemlíti a várható és egyre növekvő nyomást is, amelyet a nagyhatalmak gyakorolnak Izraelre az 1967-es hatnapos háborúban elfoglalt területek feladása érdekében.
Belpolitikai következményei lehetnek – legalábbis hosszabb távon – az izraeli lakosságon belüli demográfiai változásoknak. Nemcsak a palesztin lakosság körében nő a vallás felé fordulók száma, Izraelben is várható eltolódás a lakosság világnézeti rétegeződésében. A liberális, jómódú, 2-3 gyermeket vállaló családok aránya folyamatosan csökken, míg a közel-keleti konfliktust a hitelvek tükrében szemlélő, sokgyermekes, fiatal családoké – leendő szavazóké – növekszik. A nem vagy mérsékelten vallásos orosz bevándorlók száma egyre apad, a Nyugat felől érkező alija-hullám ha lassan is, de erősödik.
Franciaországban sok zsidó fejében megfordul a kivándorlás gondolata. Szülőföldjükön, amely az elsők között adott polgárjogot őseiknek, ma, nemhivatalos becslések szerint 7 millió muszlim él, egyre érezhetőbb feszültségben a mintegy 700 ezres lélekszámú zsidó közösséggel. Július végén két repülőgép összesen 330 új bevándorlót hozott a loddi Ben Gurion repülőtérre, köztük 100 gyerek és 70 középiskolát végzett fiatal volt. Az év végéig további 3,300 oléra (bevándorlóra) számítanak. Napokkal korábban 500 fős bevándorló-csoport érkezett az Egyesült Államokból: az egyik legnagyobb, amely valaha is érkezett Izraelbe. A biztonsági, társadalmi és gazdasági bajoktól nem kímélt Izraelbe a fejlett ipari államokból főként vallásos családok érkeznek.
Némelyek máris történelmi párhuzamokban gondolkodnak. Emlékeztetnek arra, hogy 1936 és 1939 között a palesztin brit mandátum területén az arabok fellázadtak, és a brit hadsereg igen mérsékelt lelkesedéssel állt ki a megtámadott zsidó lakosság mellett. Aki ezekben a nehéz, válságos időkben jött át Európából, elkerülte a hitleri megsemmisítő gépezet kerekeit. Nehéz mindezt a mai Amerikára, Európára alkalmazni, de vannak, akik éppen ezt teszik. .
Izrael defenzívában várja az újesztendőt. A szakértők nagy része egyetért abban, hogy az országnak a következő években minden erejével a konfliktusok minimalizálására és gazdasága stabilizálására kell törekednie.
Halmos László ( Tel Avív)
