Forrás: Népszava

Dési János

Megállapodás-tervezet a tisztes kampányról

Azt imádom a legjobban, amikor így a zsongító ősz elején előáll egy párt (momentán az SZDSZ) és azt javallja a versenytársaknak, hogy állapodjanak meg a tisztes kampány szabályaiban.

Vegyünk ehhez néhány szempontot.

– Szabad-e a másik párt vezetőjének édesanyját emlegetni, és ha igen, akkor milyen összefüggésben? Valamint mi legyen a keresztanyja térde kalácsával?

– Szabad-e házasságtöréssel meggyanúsítani a másikat? Ha igen, csak akkor, ha valóban létezik bizonyíték, vagy akkor is, ha csak sejtéseink valának, esetleg akkor is, ha tudjuk, hogy nem igaz, de olyan jól esik mondani? További kiegészítő kérdés ehhez a ponthoz: Csak keresztény pártok politikusai vádolhatók ezzel? Vagy a liberálisok is meggyanúsíthatók? És milyen magatartás tanúsítandó a házasságon kívül született gyermekek kampánybéli felvonultatásához?

– Javasoljuk pontosan meghatározni a „hazaáruló” illetve a „nemzetvesztő” fogalmak használatának kereteit. A., hazaáruló, aki privatizálni akar, hiszen kiárusítja az édes hazát; B., hazaáruló, aki nem privatizál, hiszen elszalaszt valami rettentő jó lehetőséget; C., hazaáruló, aki külföldön csúnyát mond a hazára; D., hazaáruló mindazon emberek összessége, aki a konkurens pártot látszik támogatni.

– Megfogalmazandó, kire mondhatjuk, hogy szándékosan ráront a nemzetére? A., arra, aki szándékosan ráront a nemzetére; B., a szocialistákra; C., a zsidó kommunistákra; D., a szocialistákra és a zsidó kommunistákra, valamint Károlyi Mihályra.

– Lopás felemlegetése: ha valaki visszaélt a hivatali lehetőségeivel a vagyonszerzésekor, A., akkor a közös konszenzus szerint ez nem számít, mert bárki így tett volna; B., aljas hazugság, bárki mondja; C., azonnal parlamenti bizottságot kell összehívni és csak ott szabad átkozódni

– Külön fejezetet javaslunk szentelni a valódi, illetve valódinak látszó, továbbá a még valódinak sem látszó titkosszolgálati iratok felhasználásának mikéntjére és hogyanjára. Érdemes mindig csak tiszta forrásból dolgozni, és a szigorúan titkos iratokat hófehér, névtelen borítékban elhelyezni a szerkesztőség küszöbén, lehetőleg takarítás után. A küldemény kézbesítése után, kérjük, minden esetben érdeklődjenek telefonon a főszerkesztőnél, teljes terjedelemben megérkezett-e az anyag és jól olvasható-e. Ajánljuk vagy névtelenséget kérő szakértő vagy Demeter Ervin azonnali igénybevételét, a hitelesség kedvéért. A titkos jelentések egy részét praktikus egy-két baráti külföldi lapnak is megmutatni, hogy aztán ismét hivatkozhassunk rá.

– Köpönyegforgatás vádja: A., Csak a Fideszre használható, miként lett liberálisból konzervatív. B., Csak az MSZP-re használható, hiszen, mint tudjuk, kutyából nem lesz szalonna. (Kérjük a pártok T. képviselőit, legyenek szívesek álláspontjukat ismertetni a következő ülésen a „Damaszkuszi út”, illetve a „mocskos kommunista” „fasiszta disznó” jelzett szavak elfogadhatónak tartott használatát illetően.)

– Mások plakátjának átragasztása: kifejezetten ajánlott, hiszen így változatosabb lesz az utcakép

– Egyházak, papok bevonása. Kötelezővé kell-e tenni, hogy a szószékről egyes pártok mellett agitáljanak, vagy kár erre időt vesztegetni? Egyetértünk-e azzal, ha a papok kiátkozással/inkvizícióval/máglyával/gázáremeléssel fenyegetik a híveiket, ha rosszul voksolnának, vagy tudják ők ezt már maguktól is?

– Iskolák, iskolások igénybevétele. Igazolt órának számít-e, ha a diákok röplapokat osztogatnak? S ha igen a történelem, vagy a testnevelés rublikába kell-e bekegyezni az adott órát?

– Választási csalás emlegetése: A., Csak, ha a mi belügyminiszterünk van hatalom, akkor engedhető meg; B., Csak, ha nem mi nyerjük meg a választásokat; C., Csak, ha nem mi csaltunk?

– A fentebb nem szabályozott kérdésekre ajánljuk a megegyezés alapjául, hogy A., mindent szabad, amit mi csinálunk; B., Mindent tilos, illetve törvénytelen, illetve ronda kampányfogás, amit a másik tesz.

Ha mindezen kérdésekben képesek a pártok megegyezni, akkor kellemes, nyugodt, sportszerű kampányra számíthatunk most is.