Forrás: Heti Válasz

Estefán Zsolt, vilag@hetivalasz.hu

Irán kemény tárgyalópartner. A három hete hivatalba lépett új államfő azonnal felújította a tavaly felfüggesztett urándúsítást, hogy minél nagyobb kedvezményeket csikarjon ki az Európai Uniótól.

Napirenden kell tartani az Irán elleni fegyveres akció lehetőségét – nyilatkozta George Bush. Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter pedig finomítva megismételte Bush szavait. Bár nem ajánlja, de nem is zárja ki a katonai támadást. Gerhard Schröder német kancellár éppen az ellenkezőjét hangsúlyozta: „Le kell venni a napirendről a fegyveres akció lehetőségét. Láttuk, hogy az nem megoldás.”

Újra szögesen ellentétes álláspontra helyezkedne az Egyesült Államok és az Európai Unió „régi” tagországai? Aligha. Irán még messze van attól, hogy atomhatalomnak mondhassa magát, a nyugati világ viszont egyre közelebb a fegyveres támadáshoz.

Pedig számos érv a békés megoldás mellett szólna. Az uniónak kőolaj- és földgázforrás az iszlám köztársaság, Irán importjának pedig több mint egyharmada, egészen pontosan 37 százaléka származik az Európai Unióból. A 25-ök nevében tárgyaló Franciaország, Nagy-Britannia és Németország gazdasági és politikai előnyöket ígér a síita országnak. Garanciákat adna függetlenségére, vagyis arra, hogy nem éri őt támadás. Gazdasági segítségként elsősorban gáziparának fejlesztésébe kapcsolódnának be az európai vállalatok. Mindehhez Iránnak véglegesen fel kellene hagynia az urándúsítással.

Európa tehát a békés megegyezést tartja célravezetőnek, és ebben egyelőre az amerikaiak is hallgatnak rájuk. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter tett némi gesztust a békés megoldás irányába. Hajlandó lenne újra felvenni a diplomáciai kapcsolatokat Teheránnal, és akkor megvalósulhatna az irániak rég áhított célja, a világkereskedelmi szervezetbe való bebocsátás. Mégis elképzelhető, hogy ez marad az utolsó békés próbálkozás, hiszen az Európai Unió közvetítő szerepe két éven át eredménytelen maradt.

Ahogy nő a fenyegetettség, Irán is felkészült rá, hogy az atomlétesítményekhez telepített légvédelmét a közeljövőben próbára tehetik. Aligha változtathat néhány uniós ország Amerika melletti szoros elkötelezettségén Mahmúd Ahmadinezsád elnöki beiktatásakor tartott beszéde, amelyben arról szólt, hogy a világnak meg kell szabadulnia a nukleáris fegyverektől, és „Irán a tartós és igazságos béke megteremtését szeretné”. Spanyolország tavaly a szocialista José Luis Zapatero hatalomra kerülésével azonnal átállt a francia-német vezetésű békepártiak oldalára, Irán ügye viszont egészen más. A másik uniós középhatalomban, a most ugyancsak választások előtt álló Lengyelországban sem tette egyik párt sem választási témájává az iraki vagy netán az iráni ügyeket. Az uniós belépésre váró Románia a NATO-tagság megszerzését jórészt Amerikának köszönheti, s most is számít támogatására uniós törekvéseiben.

Philippe Douste-Blazy francia külügyminiszter arra szólít fel, hogy egységesnek kell mutatkozni az Irán által okozott mély válság kezelésében. Párizs aktív szerepet szán magának az iráni atomprogram leállításában. Évtizedekkel ezelőtt menedéket adott az iráni forradalom győzelme után hazatérő Khomeini ajatollahnak. Tavaly a francia fővárosban írták alá azt a megállapodást, amelynek köszönhetően novemberben Irán felfüggesztette urándúsítását arra az időre, amíg le nem zárulnak a tárgyalások az Európai Unióval. Az iszfaháni urándúsító újbóli megnyitása viszont újabb belső megosztottságot okozhat az unión belül, amely nem engedheti meg magának, hogy ismét sikertelen legyen.

Teheránban is úgy vélik, hogy az eddig kínált engedményeknél többet kell nyújtania az uniónak. Engednie kellene azért is, mert Irán és az unió tulajdonképpen szomszédok, ha a Nyugat felé orientálódó Törökországot az EU érdekszférájába soroljuk. Nem nézhetik hát tétlenül, hogy atomhatalom nőjön fel a közelükben.

Az ENSZ BT aligha tudja elkerülni, hogy ne kelljen foglalkoznia az iráni atomüggyel. Az Európai Unió javaslatára Mohamed el-Baradei, az ENSZ égisze alá tartozó Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetője szeptember 3-ig jelentést nyújt be az urándúsításról. Szaddám Huszein ugyan hosszú éveken át macska-egér játékot űzhetett az ENSZ nemzetközi fegyverzetellenőreivel, Irán azonban potenciálisan komolyabb fenyegetést jelent, s aligha adnak neki sok időt.

A brit álláspont

A brit kormány Irán-politikája kezdettől elhatárolódott az amerikaiakétól. Ez nem jelenti az amerikai-angol „különleges kapcsolat” végét, a vér nem válik vízzé, de azt tükrözi, hogy a Blair-kormány mindig másképp tekintett Iránra, mint Szaddám Huszein Irakjára. A brit hivatalos álláspontot minden addiginál konkrétabb formában foglalta össze az a kétszáz oldalas dosszié, amelyet Jack Straw külügyminiszter az alsóház elé terjesztett, és amelyben részletesen megindokolja, miért lenne elhibázott lépés az Irán elleni katonai akció. Nagy-Britanniában a Straw-féle jelentésnek szándékosan nem adtak nagy nyilvánosságot, hogy a két szövetséges közti ellentét ne legyen médiatéma, ám amikor Jack Straw januárban Washingtonban találkozott kollégájával, Condoleezza Rice-szal, megbeszélésük vonatkozó részének ez a dosszié volt az alapja: Straw nem akarta kétségben hagyni az amerikai külügyminisztert afelől, hogy az Egyesült Államok nem számíthat brit részvételre semmiféle katonai akcióban. Ezen az állásponton az sem változtatott, hogy alig két hónappal később az iráni Köztársasági Gárda katonái a Satt-el-Arab vízi úton elfogtak két, iráni oldalra tévedt angol járőrhajót és egy rohamcsónakot nyolc brit tengerésszel és tíz iraki katonával a fedélzetén. Épp ellenkezőleg, a brit kormány jó jelnek tekintette, hogy az apró összekoccanásra az irániak hozzájárulásával gyorsan sikerült fátylat borítani. Más kérdés, hogy mi lesz a brit kormány vagy akár az EU-hatalmak közös álláspontja, ha Irán minden kockázatot, még a korábbihoz hasonló izraeli bombázás kockázatát is vállalva, csökönyösen keresztülviszi nukleáris fegyverkezési tervét. Márpedig erre komoly esély van. Pár héttel ezelőtt ugyanis az addigi aránylag mérsékelt vezetést Mahmúd Ahmadinezsád személyében fundamentalista elnök váltotta fel a perzsa országban, és Iránnak ma minden jel szerint eltökélt szándéka, hogy nukleáris fegyverekkel szereli fel magát.

Jotischky László

vilag@hetivalasz.hu