Lang Tamás, az Érsekújvári Zsidó Hitközség elnökének üdvözlő szavai Erdő Péter bíboros prímás, budapest – esztergomi érsek az érsekújvári zsinagógában 2005. augusztus 21-én tett látogatása alkalmából.
Mélyen tisztelt Eminenciás Uram,
Püspök Úr,
Miniszterelnök-helyettes Úr,
Polgármester Úr,
Tisztelendő- és Tiszteletes Urak,
Hitközségünk tagjai és a testvérhitközségek képviselői,
Hölgyeim és Uraim,
engedtessék meg, hogy mindnyájunk örömére üdvözöljem immár 150 éves zsinagógánkban illusztris vendégeinket, Erdő Péter bíboros Őeminenciáját, budapest-esztergomi érseket, a magyar katolikus egyház prímását és az Őt kísérő jeles személyiségeket, Csáky Pál urat, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettesét, Pischinger Géza polgármester urat és a Városi Képviselőtestület megjelent tagjait, városunk felekezetei lelkipásztorait és világi képviselőit, minden megjelentet, aki az érsekújvári zsinagógát látogatásával ma megtisztelte.
Szeretettel üdvözlöm kedves mindnyájukat a 118-ik zsoltár 26-ik versének bevezető szavaival:
BARUCH HABA – BENEDICTUS QUI VENIT ‘ ÁLDVA LEGYEN, AKI JÖN.
Eminenciás Uram az első katolikus lelkipásztor, aki immár 150-éves zsinagógánkban látogatást tesz. Kitüntető látogatása közösségünk részére rendkívül jelentős, tekintve, hogy ez, mint első ‘ ily magas rangú tisztség viselője lépteit vezette közénk. Megtisztelés, hogy e magas tisztség oly kiváló néhai viselőinek örökösét tisztelhetjük Önben, mint Bánfy Lukács, Vitéz János, Bakócz Tamás, Pázmány Péter vagy Széchény György. Az a Széchény György, aki városunknak városi jogokat adományozván megnyitotta az újkori gazdasági fejlődés útját. Ez tette lehetővé az 1800-as évek derekán a zsidók betelepülését, majd a gazdasági fejlődéshez volt lényeges hozzájárulásukat.
Az elmúlt másfél évszázadban a zsidók és keresztények együttélése városunkban nem volt felhőtlen. A kereskedelmi és gazdasági konkurenciát jelentő új bevándorlóktól való idegenkedést idővel váltotta a problémamentes együttélés a gazdasági, kulturális, irodalmi és sportéletben. Az egészséges versengés közös hozzájárulást hozott a közjó javára a mindenkori fejlődésben. Amíg azt majd egy évszázad elteltével meg nem szakította a gazdasági ellehetetlenítés, az elkülönítés, a kirekesztés politikája, majd az erőszakos kiközösítés és deportálás. Ennek áldozatai áldott emlékét hirdeti az a 19 márványtábla, amely a Holocaustban elpusztult helybeli 2900 testvérünk nevét őrzi. Több évig tartó kutatómunka eredményeképp 1999-ben, a deportáció 55-ik évfordulóján voltak leleplezve. Az emlékmű létrehozásához egy-egy harmaddal járultak hozzá Érsekújvár városa, az itt élő zsidó közösség tagjai, valamint a külföldön élő testvéreink.
Ez a látogatás nem csak közösségünk részére, nem csak városunk részére, hanem az általános emberi tolerancia és együttélés eszméjének üzenet értékű és nagy jelentőséggel bíró mozzanata. Szerves folytonosságát látjuk ebben annak a történelmi szemléletváltozásnak, amelyet 40 évvel ezelőtt a 2. vatikáni zsinat és az általa elfogadott Aetate Nostre dokumentum indított meg a zsidóság és a katolikus Egyház viszonyában. Ebben múlhatatlan érdeme van a zsinat munkájában már akkor aktívan résztvevő Karol Wojtyla bíborosnak, aki áldott munkásságának további éveiben mint II. János Pál pápa talán a pápaság eddigi történetében a legtöbbet tett a kirekesztő és megkülönböztető szemlélet megváltoztatása érdekében. Részemre felejthetetlen és egy életre szóló megtisztelő élmény, hogy a katolikus Főpásztor Szlovákiában tett látogatása alkalmával tagja lehettem a nem katolikus felekezeteket képviselők azon csoportjának, amelyet Besztercebányán 2003. szeptember 12-én volt kegyes fogadni.
A Szlovákiai Zsidó Hitközségek Szövetsége nevében üdvözlésére a következőket volt lehetőségem mondani:
„A szlovákiai zsidóság mély tiszteletét fejezi ki II. János Pál munkásságának, mellyel a pápaság újkori történetében a legjelentősebb részben járult hozzá az alaptalan előítéletek lerombolásához, az együttélés nemes gondolatai terjedéséhez különböző felekezetek kölcsönös megértése és együttműködése érdekében. Erőfeszítéseinek teljes sikert kívánunk és kérjük a Mindenható segítségét és áldását nemes tevékenységéhez. Különlegesen kedvesek nekünk azon gondolatai, amelyeket úgy fogalmazott meg, miszerint a zsidók idősebb testvéreink a hitben és hogy az antiszemitizmus bűn. Reméljük, hogy ezek bekerülnek a vallást és erkölcsöt oktató tankönyvekbe is, hogy a nevelés útján már a zsenge gyermekkortól a mindennapokban találják meg minden jóhiszemű ember szívéhez vezető utat.”
XVI. Benedek pápa e hét pénteken a kölni zsinagógában tett látogatása és az ott elhangzott, mindnyájunk által nagy figyelemmel kísért szavai megelégedéssel és további reménnyel töltenek el.
Meggyőződésem, hogy Eminenciás Úr kitüntető látogatása csekély számú közösségünk részére is mélységes benyomással járul hozzá a további lelki megnyugváshoz felekezeteink tagjai között és annak az útnak a folytatásához, amelyet közöttünk az általunk is mélységesen tisztelt II. János Pál pápa nyitott meg.
Keressük azt, ami összeköt. Keressük azt, ami embert emberhez közel hoz, ami hangsúlyozza az emberiség egyetemes testvériségét, ami hozzájárul a szeretet és a béke gondolatai felülkerekedéséhez. Keressük azt, ami tanításunkban azonos, hiszen a gyökerek közösek. És ez a Törvény.
Minden hívő zsidó naponta háromszor foglalja imájába e szavakat:
„V
