Forrás: Népszava

Az új román kormányfő első külföldi – s éppen budapesti! – útján született az ígéret: ezután rendszeresen tartanak közös, román-magyar kormányüléseket – felváltva, egymás fővárosában -, hogy minél harmonikusabbá tegyék az együttműködésen alapuló szomszédságpolitikát.

Hisszük, mikor látjuk – könyveltük el a népi bölcsesség szkepszisével, mert annyi papíron maradt bejelentés halálának és teljes elfeledésének voltunk már tanúi és részesei, hogy lassan valaminek kétszer kell megtörténnie ahhoz, hogy egyszer is tudomásul vegyük.

Most viszont, mintha mégse merült volna feledésbe az ígéret, sőt: elérhetőbb emberközelségbe került. Előbb a Népszabadság adta hírül Markó Bélára, a romániai miniszterelnökhelyettesre hivatkozva, hogy minden valószínűség szerint október 20-a környékén rendezik Bukarestben az első közös magyar-román kormányülést, amelynek napirendjén szerepel a két ország Nemzeti Fejlesztési Tervének összehangolása, a területfejlesztés, így az észak-erdélyi autópálya kérdése, környezetvédelmi megállapodások előkészítése, valamint a kulturális, oktatási és kisebbségvédelmi együttműködés további elmélyítése.

Eddig a hír.

Amelyet aztán rögvest felkapott a román sajtó is, természetesen még nem részletezve, csak röviden, lakonikusan. A bukaresti Adevarul hírére a lap online változatában meg is jelentek az első olvasói kommentárok, amelyek jól példázzák, hogy mennyire érett a román közvélemény egy ilyen európai típusú frontáttörésre.

Az elszánt: „Milyen jót cselekedtek a magyarok Romániával szemben, hogy a bukaresti kormány ekkora figyelmet szentel nekik? Ugyan, legyünk észnél, csak gyengeséget árulunk el, ha lejáratjuk magunkat egy ilyen nemzettel, mely csak kárt okozott a románoknak és Romániának. Vajon az örmények és a zsidók semmi hasznot nem hajtottak az országnak?”

A gúnyos: „De hiszen román-magyar kormányülést minden csütörtökön tartanak már a kormánypalotában” – utalván a magyar kisebbségi részvételre a bukaresti kormányban.

A nagyvonalú: „A német és francia kormány legalább évente két közös ülést tart. Franciaország nemrég felhatalmazta Gerhard Schröder német kancellárt, hogy képviselje Franciaországot is az Európa Tanácsban. Ezt csak úgy, a mi piti idegengyűlölőink politikai tájékoztatásáért említem…”

Az elismerő: „Románia és Magyarország kormányai pragmatikusan, józanul cselekednek. Együttműködve és összehangoltan a két ország sokkal jobban fejlődhet. A bukaresti kormány üdvözlendő regionális politikát folytat, szemben a Cotroceni (elnöki palota – sz.m.) fenegyerekével, aki csak a Fekete-tenger ijesztő mélységeit, az iraki háborút és az előrehozott választásokat látja maga előtt. Dicséret Tariceanu kormányfőnek a tisztánlátásáért.”

A távolba látó: „Ugyan, ne lássuk az erdélyi kérdésben örökké a fenyegetést. Először is, nem vagyunk már a XX. század elején. Másodszor, kit érhet fenyegetés? Az idült ökörséget és a szegénységet? Az állandó tolvajlást, a koszt? Lássunk már egyszer Erdélyben egy esélyt a felemelkedésre mi, románok és az ország valamennyi lakója, hogy jelentős civilizációt érhessünk el.”

A kételkedő: „Ha mindkét fél őszintén akarná a kapcsolatok javitását, az reális nyereség lenne, de ha csak azért ülnek közös asztalhoz, hogy a nagyok lássák, hogy ők milyen jó szomszédok és milyen jól egyeznek, akkor e találkozóknak semmi helye nincs.”

A gyanakvó: „A fajankó délvidékieknek minden OK. De aki Erdélyben élt, az tudja, milyen ravasz a velünk együtt élők arroganciája. Amig a magyar kisebbségben van, nagyon rendes gyerek, mihelyt többségbe kerül, visszafizeti a számlát.”

Azt mondják: ősszel forr a bor. Hátha ebből is lesz valami…

CSEKE GÁBOR