Forrás: Népszava

Lapunk a minap adott hírt arról, hogy Adolf Hitler, a XX. század legvéresebb diktátora, aki az emberiség legszörnyűbb háborúját robbantotta ki oly sötét titkokkal terhelt rettenetes család szülötte: „ahol a vérfertőzés, a közeli rokonok házasodása, nemi érintkezése egymás között inkább szabály volt, mint kivétel.” Bizonyára ez magyarázza, hogy Hitler élete vége felé mániákus alapossággal próbált megsemmisíteni minden családjára vonatkozó dokumentumot, még a szülőfalúját is igyekezett eltüntetni a térképről azzal, hogy az elpusztított települést felszántatta. Mindezeket a német ZDF közszolgálati televízióban Hitler családja című, nemrég levetített dokumentumfilm tárta a világ elé.

A vérfertőző viszonytól terhelt diktátor „elátkozott családja” kivételesen rendhagyó, ami nem jelenti azt, hogy a vérfertőzés, mint olyan ne léteznék napjainkban és környezetünkben is voltaképpen több családot érint mint gondolnánk. Csakhogy, mivel éppen ez sötét titkok egyike mélyen hallgatnak róla! Köztudott, hogy a vérfertőzés, az incestus fogalma alatt egyenes ági rokonok, testvérek, a biológiai családon belüliek közötti nemi kapcsolat értendő, ami nemcsak erkölcsileg ítélhető el, hanem a mai államjog bűncselekménynek minősíti. Az által, hogy családon belül történik könnyebben is leplezhető; a szégyen és a törvény szigora okán keményen eltitkolják. A családban sokszor megtörténik, hogy az elkövetőt veszik védelmükbe, aki többnyire az apa, vagy idősebb testvér. A szenvedő alany többnyire még gyermek, leginkább a leány, aki fél elmondani a vele történteket. Általában csak akkor derül fény e szexuális visszaélésre, ha tragikus következményei lesznek, illetve olyan botrányos helyzet áll elő, ami lerántja a leplet e súlyos bűnről. Ámde a vérfertőző kapcsolat testi-lelki terhét akkor is viselik az érintettek, ha az soha nem derül ki. Az eltitkolt vérfertőző viszonyok következménye személyiségzavarokkal járó lelki sérülés, egész életre szóló szexuális zavar. A nemi élettől való undor, elfordulás épp úgy előfordulhat, mint a frigiditás, impotencia, vagy szexuális átfordulásként homoszexualitás. A vérfertőzés okozta szorongás, neurózis terhe alól öngyilkosságba menekülnek, vagy éppen kriminális cselekedetekbe torkollhat ez az állapot.

Ismert, hogy a vérfertőzés fogalma jogi, társadalmi, etikai és nem utolsó sorban, biológiai értelemben is megközelíthető. A biológiai tényezők – amiket az emberiség már korán felismert – azok a káros genetikai ártalmak, amik a rejtve maradó, öröklődő tulajdonságok, a recesszív-látens gének útján tovább hagyományozódnak, és az utódokban felszínre törnek, felerősödnek. Nem véletlen, hogy már az ősi kultúrákban megjelent a nemi élet ezt kiiktatandó szabályozása. Az ókorban misztikus, kultikus okok képeztek kivételt ez alól olyanok, mint például a fáraók testvérházasságai. A korai tiltások társadalmilag hozzájárultak a törzsek közötti kapcsolatok nemzettséggé, néppé terebélyesedéséhez. Amint az emberiség történetében az erkölcs létrejött, beavatkozott a szexuális ösztönök világába, első jelei éppen a nemiség társadalmi szabályozásával jelentek meg. A legkorábbi erkölcsi tilalmak, amelyek az emberi faj egészséges fejlődését szolgálták, a vérfertőzésre vonatkoznak. Sajátosan emberi és társadalmi tilalom, szemben az állati szexualitással, hogy vérrokonok között tilos a nemi érintkezés.

Az etikai megközelítés deklaráltan jelenik meg a zsidó-keresztény kultúrában. Már találkozunk ezekkel a szabályokkal a Bibliában is, Mózes III. Könyve tartalmaz részletes előírásokat a szexuális élet normáira, a vérfertőzésre nézve is. A kereszténység erkölcsileg szigorúan elítéli és tiltja a vérfertőzést, olyannyira, hogy I. Gergely pápa Kr.u. 500-ban még hetedíziglen sem engedi meg a rokonok közötti házasságot. Később a lateráni zsinat 1215-ben ezt a tilalmat negyedízigleni családi kapcsolatra redukálja. Napjainkban is az állami törvények unokatestvérekig bezárólag teszik lehetővé a vérrokonok közötti házasságot.

A vérfertőzés lelki összefüggéseire és tényezőire a XIX-XX. században a mélylélektan, a pszichoanalitikus irányzatok mutatnak rá. Sigmund Freud, a híres bécsi orvostudós, a pszichoanalitikus lélektan megalkotója nevéhez fűződnek a felfedező kutatások. Számos művében elemezte a jelenség lelki mozgatóit. A pszichoanalitikus irányzat követői feltárták, hogy a gyermek négy éves korától kezd saját nemisége és a nemi különbségek iránt érdeklődni. Kimutatták azt is, hogy a szexuális fejlődés során a gyermek erotikus érdeklődéssel fordul az ellenkező nemű szülő iránt. Magunk is tapasztalhatjuk a családban a gyermeki naivitás hangján hallható „téged veszlek feleségül” óhajt a kisfiú részéről és fordítva, hogy az apját választaná férjül a kislány. A gyermeki megnyilvánulás hátterében az összetett pszichés jelenséget Freud Ödipusz, illetve Élektra-komplexusnak nevezte. Az elnevezés alapjául az antik művészetben ábrázolt alakok szolgáltak: ismert az ókori görög tragédiákból a sorscsapástól üldözött király, Ödipusz, aki – bár nem tudta – saját anyját vette feleségül; az úgyszintén tragikus hősnő Élektra, aki apjáért rajongott és annak haláláért állt bosszút. Az említett antik drámák szereplőinek sorsa fátumszerű. Amint az is, ha a Freud által feltárt Ödipusz- komplexus nem oldódik fel időben. Amennyiben ezek rögzülnek, incest kötődések alakulnak ki, amiknek káros következményei lehetnek: szexuális rendellenességek, lelki zavarok akadályozhatják a későbbi párkapcsolatokat. Ezért a tünetekre fel kell figyelni, helyes és célirányos nemi felvilágosítással az incest kötődések nem alakulnak ki.

Miközben a médiában és a közbeszédben túlteng az erotika és szexualitás, olyankor hiányos és szégyenlős a nemi felvilágosítás mind a családban, mind az iskolában. Az is tény, hogy általában az emberek jó része e tekintetben nem rendelkezik a tisztánlátás képességével. A szexuális kultúrában nagyobb a tudatlanság, a zavar, mint hinnénk sokszor még az iskolázottabbak körében is. A tájékozatlanság tehát egyik oldalról, a túlhangsúlyozottság a másik oldalról olyan ellentmondás táptalaja lehet, ami a szexuális viselkedés zavaraihoz vezet. Ez is magyarázza, hogy nem mindig előzhető meg a vérfertőzés, illetve, hogy nem derül ki időben a vérfertőző viszony. Rejtve maradnak azok a károsító hatások is, amelyek a gyermek sorsát életre szólóan befolyásolhatják.

A vérfertőzés minden szempontból a legszigorúbb tabunak számit. Az elkövetők jelentős része torz, beteges személyiség sokszor közrejátszik benne az alkoholizmus, az alkoholos befolyásoltság, a kábítószer romboló hatása.

dr. Takács Ilona