Forrás: NOLR. Hahn Veronika, 2005. szeptember 3. 00:00
Igazi televíziós szenzáció volt a BBC minapi műsora Ian Fleming életéről. A tévédráma leginkább arra keresett választ, mennyire inspirálta az író saját élete James Bond karakterét.
Fleming a második világháború idején a titkosszolgálatnál tevékenykedett. Itt szerzett élményei ihlették a 007-es ügynök megformálását. A párhuzamos életrajzból kiderül: az író meghiúsult becsvágyát ültette be Bondba, aki mindent elért, ami Flemingnek nem sikerült. Bond jóképű, ellenállhatatlan bálvány, aki minden következmény nélkül hódít meg, majd hagy el szebbnél szebb nőket. Ahogy maga a szerző fogalmazott: „Bond az a férfi, akiről minden lány titkon álmodik, és olyan, amilyen minden férfi szeretne lenni.”
Fleming a tengerészeti hírszerzés igazgatójának személyi titkáraként nem éppen érdekfeszítő íróasztali munkát végzett. Az Admiralitásnál sok titkosszolgálati alkalmazottal volt dolga, akiknek tapasztalatai közelebb álltak Bondéhoz, mint a sajátjai. Hőse örökifjú és makkegészséges, míg Fleminget utolérte a naponta elszívott több doboz cigaretta végzete: keserű, cinikus, szívbeteg iszákosként fejezte be életét. Fleming fiatalon notórius nőcsábász volt. Lord Rothermere-hez, a Daily Mail tulajdonosának feleségéhez fűződő tizenkét éves viszonya terhességbe torkollott. A kényszerű házasság boldogtalan volt.
Néhány nappal a Ian Fleming – Bondmaker címet viselő tévéjáték sugárzása előtt meghökkentő információkat tartalmazó aktákat tárt a nyilvánosság elé az országos levéltár. Az iratok deheroizálják a James Bond egyik modelljének tekintett Duane Hudson ezredest, a Winston Churchill által létrehozott különleges ügyosztály, a Special Operations Executive (SOE) tisztjét. A Billként emlegetett ügynök saját bevallása szerint „ideális volt arra, hogy kötéltáncot járjon a balkáni intrikák légkörében”. Feladata ellenséges vonalak mögött szabotázsakciók végrehajtása volt, többek között német hadihajókat rongált meg a spliti kikötőben tapadóaknák bevetésével. Később tengeralattjárón juttatták el a montenegrói tengerpartra, ahol csatlakozott a csetnikek ellenállási mozgalmához. Kétszer fogták el a németek, de sikerült megszöknie. Hudson dolga volt a nácik elleni küzdelmet szolgáló brit támogatás, több mint 80 ezer fontnak megfelelő – ma 1,75 millió fontot érő – aranypénz és gyémánt szétosztása. A rögbijátékosként, úszóként, lovasként, síelőként, ökölvívóként és birkózóként helytálló, hat idegen nyelvet beszélő, csapodár háborús „hős” azonban a pénz egy részét ellopta.
Az ügynek magyar vonatkozása is van. A sikkasztó ezredes, miközben a hadseregnek dolgozott Romániában, egy magyar zsidó kereskedő segítségét kérte kincse kiásásához. Stephen Zollner faanyagot szállított Kelet-Európából a brit kormány megrendelésére. Zollner a budapesti brit nagykövetség diplomáciai futárszolgálatával juttatta el a zsákmány egy részét Hudson ezredeshez. A kereskedőt később elkapták és mindent bevallott.
Egy 2004 őszén rendezett kézirat-aukció világított rá arra, milyen befolyással bírt Flemingre és Bond alakjára egy glasgow-i fegyverszakértő, Geoffrey Boothroyd. Fleming harminc levelet írt a férfinak, aki a Casino Royale elolvasása után nyíltan a tudomására hozta, hogy a Bond által használt 25-ös Beretta egyáltalán nem illő a figurához. Az íróra akkora hatást gyakorolt Boothroyd érvelése, hogy felfogadta a Bond-regények fizetett fegyverszakértőjének.
