Forrás: Népszava

… és egyelőre nem több: ez az, amit a férfi kosárlabda-válogatott Eb-pótselejtezőn elért eredményéről elmondhatunk. A portugálok és a svédek megelőzése után, mivel eleve elvárás volt a csapattól, hogy ennyit elérjen, minden tekintetben korai lenne győzelmi indulót fújni.

Ne feledjük, a válogatott a tavalyi selejtezőn – a mostaninál sokkal hosszabb felkészüléssel, viszont két legeredményesebb játékosának távollétében – egy nem túl nehéz csoportban utaltatott pótvizsgára. A Belgiumban és Ukrajnában elszenvedett vereségek a szakág minden problémájára rávilágítottak. Szóba került, hogy a válogatott mintha évek óta légüres térben mozogna: se menedzselés, se anyagi támogatás, se szakmai értelemben vett egyértelmű vonalvezetés. Persze hiba lenne a válogatotton elverni a port minden, a magyar kosárlabdában konstansnak mondható negatívum miatt. A sportág nemzetközi szinten mintha nem is létezne: klubjaink menekülnek az európai kupák elől, két-három játékostól eltekintve komoly külföldi klubokba esély sincs kikerülniük az itthon játszóknak, akik még a hazai csapatokban is elvétve érezhetik biztonságban magukat a több tucat, ritkán minőségi külföldi légiós mellett. Forradalmi változást kevesen vártak attól, hogy a pótselejtezőre sikerült a magyar játékosállomány minőségi részét maradéktalanul összetrombitálni – ugyanakkor kétségtelen, egy Európa-bajnoki szereplés nagyon jót tenne a sportágnak. Legalábbis ez az illúzió még a miénk… Épp ezért a címben jelzett kitétel: maradt még egy esélyünk, hogy jelt adjunk magunkról.

Mindehhez persze, hogy rátérjünk a napi dolgokra, le kellett győzni kétszer Portugáliát és egyszer Svédországot (a skandinávok elleni utolsó meccsünknek már nincs jelentősége). Aki legyintett rájuk, a három meccs alapján beláthatta: ahogy mi nem tudunk róluk sokat, ők is okkal gondolhatták azt, hogy a magyarok nem sokkal jobbak náluk. Szoros meccseken, a végjátékban dőlt el mindhárom derbi – de a javunkra, hogy egy kétségtelen pozitívumot is mondjunk. És ez, a hajrágyőzelem képessége egyben előrelépés is a válogatottól, a tavalyi ki-ki meccsek kudarcaira gondolva. Ugyanezt emelte ki kérdésünkre az egyik nagy visszatérő, Dávid Kornél is.

– Mind a három találkozó nagyon nehéz volt, ezért a fehérvári, verítékes győzelem se meglepő – utalt a hétfői, Portugália elleni hosszabbításos idegbajra a Tau Cerámica centere – Az ilyen stílusú csapatok ellen iszonyatosan nehéz játszani, agresszív, alacsony szerkezetű gárda, amely minden eszközt bevet. A legnagyobb pozitívum, hogy háromszor egymás után a hajrában nyertünk, ugyanakkor egyszer sem játszottunk jól. Sajnos a fehérvári hazatérésemnél nálam is nyögés lett a nagy akarás vége. Újvidéken ezzel a teljesítménnyel nem sokra megyünk, bízom benne, hogy nem is így fogunk játszani, mert a minőségi centerekkel felálló elenfelekkel szemben kevés lesz, ha csak Gulyás Robi pontjaira apellálunk.

Izrael és Lengyel-vagy Csehország ellen Újvidéken már frissebbek lehetnek a fiúk, legalábbis

Meszlényi Róbert szövetségi kapitány szerint :

– A svédek ellni utolsó találkozón pihenni fognak az eddigi kulcsemberek, Németh valószínűleg nem is játszik, Gulyásék pedig jóval kevesebbet. A fiatalok kapnak lehetőséget és bízom benne, harapni fognak – mondja a kapitány, aki vissza- és előre is tekint: – Azt gondolom, nem számíthattunk könnyebb meccsekre a pótselejtezőben. Borzasztóan kemény dió egy életéért küzdő csapat ellen játszani, márpedig a portugál az volt. Svédország után szerencsére lesz plusz egy hetünk felkészülni, ami reményeim szerint legalább 25 százalékos javulást eredményezhet. A közös munka ötödik-hatodik hetében rendszerint van egy holtpont, szerintem nálunk most jött el. Innentől remélhetőleg jobban összeáll a csapat. Egy Eb-szereplés erősíthetné a sportdiplomáciánkat, és talán ösztönözné az edzőket, hogy minél több fiatalt építsenek be a klubcsapatokba – mutat rá a kapitány -, mert jelenleg nagyon vékony a válogatható játékosok kerete. Márpedig ha nincs játékos, nincs kosárlabda sem.

Somos Ákos