Forrás: NOL

Meszlényi Róbert, a férfiválogatott kapitánya komoly esélyt lát az Eb-részvételre

M. A., 2005. augusztus 31. 00:00

„Nem kirándulni megyünk” – adott iránytűt a holnapi, a svéd együttes elleni Európa-bajnoki pótselejtezőre Meszlényi Róbert, a magyar férfiválogatott szövetségi kapitánya.

Azzal együtt mondta ezt, hogy kiválasztottjai tét nélküli találkozót vívnak az itthon már levert északi gárdával, miután a hétfői, a portugálokkal szembeni „sorsdöntő” mérkőzést – hosszabbítás után – egy ponttal (77:76) nyerték Székesfehérváron. „Ne felejtsük el, hogy Östersundban is Magyarországot képviseljük” – fűzte hozzá a tréner, és így már persze minden más. Na de rendben van-e már a vérnyomás az „ibériai” csata óta?

„Hat másodperccel a vége előtt, amikor kétpontos előnyünknél büntetőhöz jutottak a portugálok, fölemelkedett kissé, ámbár úgy éreztem: az egyik dobásuk célt téveszt, s nyerünk. Ehhez képest mindkettő bement, s bár a ráadásban sem éreztem magam úgy, mint ha teraszon ülve naplementét néznék, a lényeg az, hogy a zárószakasz jól végződött. Miként az idegenbeli meccs után, most is csak azt mondhatom: komoly csapatot múltunk felül, ráadásul a vendégek immár abban a tudatban érkeztek Fehérvárra, hogy ez az utolsó reményük… Maradjunk annyiban, hogy úgy is játszottak, ebből adódóan pedig iszonyatosan kemény küzdelemre kényszerültünk.”

Ha még nem említettük volna, a kvalifikációs sorozaton ismét a Dáviddal (Tau Ceramica) és Gulyással (Panelliniosz) fellépő garnitúra háromból három győzelmet aratott eddig, és ami az eredmény mellett szembetűnő: nem csupán sikeres, hanem egységes, „rendben lévő” társulat kapaszkodik a Szerbia és Montenegró-i Európa-bajnokságért. Az utóbbi időben ilyesmikről – eredmény, egység – kevéssé lehetett beszélni (sőt), miközben a légiósok, biztosítási problémák okán, legalábbis vonakodtak magukra húzni a válogatott mezét. Mi történt?

„A szövetség kiiktatta azokat a problémákat, amelyek korábban valóban jellemezték a nemzeti együttest, nekem pedig annyi volt a dolgom, hogy felvegyem a kapcsolatot az érintettekkel. S mivel ők azt közölték, hogy a számukra létfontosságú biztosítás elintézése esetén boldogan jönnek, már csak a felkészülésen kellett gondolkodnom. Dávidék hosszú és megerőltető idényt hagytak maguk mögött, ennélfogva az előkészület rövidebbre sikeredett, ám ennyi kompromisszum részemről tökéletesen belefért. És tessék: nélkülük nem biztos, hogy itt tartunk, lehet, hogy most élet-halál meccset vívunk a svédekkel.”

Például Gulyás Fehérváron 30 pontot ért el, úgyhogy Meszlényi feltételezése nem áll messze a valóságtól, ellenben forduljunk Újvidék felé: a második, egyben utolsó pótselejtezős könyöklést szeptember 11-től rendezik, s Dávidék Izrael, valamint Csehország vagy Lengyelország legjobbjaival vetélkednek a 16-án kezdődő kontinenstorna rajtjogáért. Egyszerű a sztori: a háromból egy csatlakozhat az elithez. Brutálisan nehéz lesz?

„E pillanatban amondó vagyok, annál nehezebb feladat elé nem kerülhetünk, mint amilyen a portugálok elleni páros mérkőzés volt. Mindenesetre a svédországi találkozó a gyakorlást illetően ideális, s az sem rontja az esélyeinket, hogy azt követően még másfél hetünk marad az újvidéki nyitányig.”

És akkor most jósoljon a kapitány.

„Komoly lehetőséget látok arra, hogy részt vegyünk az Eb-n. Ha nem mi jutunk tovább, akkor sincs tragédia. Pontosabban: csak akkor lehet tragédia, ha a saját hülyeségünk miatt esnénk el az Európa-bajnokságtól.”

A magyar férfiválogatott legutóbb 1999-ben szerepelt Eb-n.

A hangsúly a legutóbbon van.