Forrás: Magyar HírlapDr. Del Medico Imre, Budapest
Érdeklődéssel olvastam az Érden letelepedett mongol születésű állatorvosról szóló cikket (Második hazája Magyarország, MH, aug. 24.), és nagyon remélem, hogy teljes mértékben sikerül neki hazánk társadalmába beilleszkedni. Ehhez már csak az hiányzik, hogy 18 éves állandó ittlét után, amit előbb tanulással, majd hasznos munkával töltött el, végre megkapja a magyar állampolgárságot (remélem, hogy e sorok sajtószemléjének készítője a belügyminiszter asszonynak referálja). Megütközéssel olvastam viszont arról, hogy akadnak, akik durván rászólnak a többségtől eltérő vonásokkal bíró doktorra, hogy távozzék innen. Ami azért is furcsa, mert – amint ez a cikkből kiderül – sem a Dunántúlon, sem az Alföldön nem tapasztalt ilyesmit. Mint születése óta a fővárosban élő polgár, restellem ezt.
Budapestnek 1873-ban egyesített három alapvárosában igen sok német ajkú polgár lakott, és a 19. századbeli naggyá fejlődése során pedig számos szlovák és német anyanyelvű ember költözött be. Ágy alakult ki idegen eredetű elemekből – svábokból, szlovákokból, zsidókból és a soknyelvű Magyarország egyéb nemzetiségeiből – és a velük keveredő magyarokból részben a budapesti polgárság, részben a budapesti proletariátus.
Mikor fognak végre rájönni napjaink tótozó, oláhozó, zsidózó rasszistái, hogy ők is ebből a roppant kevert és keveredett közegből erednek. Tudomásul kell venni, hogy új népvándorlás zajlik korunkban. Vannak, akik elmennek, és helyükbe jönnek mások. Magyarország csak nyer az olyan emberekkel, mint amilyen például a Neumann Ottó cikkében említett és Örkény István írásait, Romhányi József remek rímjeit élvező Zsargal doktor.
