Forrás: Magyar Hírlap

Kertész Ákos író

Európa és Amerika biztonsági szakemberei pedig, miközben megpróbálják a terrorakciókat kivédeni, demokráciaellenes és a személyi szabadságot súlyosan veszélyeztető intézkedéseket hoznak.

A minap azt mondta Deák Péter biztonságpolitikai szakértő az ATV-ben, hogy a nukleáris háborúk kora lejárt, ez a terrorizmus kora. Iránnak föltehetően még tíz év kell, hogy atombombája legyen. Úgyhogy azóta nyugodtan alszom: tíz év nagy idő! Igaz, vannak utódaim, három gyerek, unokák… De hát én mindig amondó voltam, hogy erre a mocsok világra nem volna szabad gyereket csinálni, az asszonyok szorgalmazták, akkor most aggódjanak ők.

Európa és Amerika biztonsági szakemberei pedig, miközben megpróbálják a terrorakciókat kivédeni, demokráciaellenes és a személyi szabadságot súlyosan veszélyeztető intézkedéseket hoznak. Bekamerázzák a metrót, a vízumhoz ujjlenyomatot vesznek: oda a szabadság! Mert mi van, ha csak egy tisztességes drogdíler vagyok vagy sorozatgyilkos, semmi közöm a terrorizmushoz, de a személyes szabadságomat akkor is veszélyeztetik a kamerák. Meg a titkosszolgálat lehallgatja a telefonomat, amikor hervadó nejemet kijátszva fiatal titkárnőmmel beszélem meg a következő pásztorórát… Hát ez rosszabb, mint a bolsevizmus!

És miért? Mert mi, volt gyarmatosító zsidó-keresztény fehérek, a globalizációt a világra szabadítva, reménytelen helyzetbe sodortuk a muzulmánokat, olajdollárjainkkal fölborítottuk nyugodt életüket, pedig ők amúgy csendes és szelíd emberek, és nem akarnak mást, csak háborítatlanul élni a Korán és a középkori szokásaik szerint. (Persze a mi 21. századi autóinkkal, repülőgépeinkkel, bankrendszerünkkel, informatikánkkal, televízióinkkal, számítógépeinkkel, géppisztolyainkkal, robbanó szerkentyűinkkel és tíz év múlva atombombáinkkal.) Meg azt kívánják, takarodjunk Afganisztánból meg Irakból, ahol – szeptember 11. és bin Laden ide meg oda – semmi keresnivalónk. Az iszlám terrorizmust mi támasztottuk föl, a zsidók meg fulladjanak bele a tengerbe, nem kár értük, és hagyják élni a palesztinokat, akkor az iszlám sem kényszerül fölrobbantani azt a londoni péksegédet családostul a földalattin, aki azt sem tudja, mi a globalizáció.

Öreg embernek mindig áthallásai vannak és analógiákban gondolkodik. Nekem óhatatlanul a harmincas évek vége jut az eszembe, amikor a művelt világ azt bizonygatta, milyen derék egy kultúrnemzet ez a német; Goethe, Beethoven, Kant nemzete, erről a népről föltételezni, hogy le akarja igázni egész Európát… őrültség! A megalázó versailles-i békediktátumokat akarják hatályon kívül helyezni, igen, mert az nagy szemétség volt. Igaz, teljes gőzzel fegyverkeznek, de csak a saját biztonságuk érdekében, az Anschluss pedig német belügy. Csehszlovákiát bekebelezték, rendben, erre talán van még magyarázat is, és Herr Hitler megígérte Mr Chamberlainnek, hogy ennyi. Többet nem kíván. Mit akarunk? Peace For Our Days! – aludjunk nyugodtan, és bízzunk Hitlerben, aki egy európai kultúrember…

Nos, az európai schöngeist liberálisok ezt addig mondogatták, amíg egész Európa el nem tűnt Hitler feneketlen gyomrában. Képtelenek voltak ezek a humanista intellektuel koponyák a nácik agyával gondolkodni, és a náci diadalmámort csak Churchill és az angolok hallatlan makacssága és szívóssága hűtötte le. Bár lényegesen gyöngébbek és fölkészületlenebbek voltak, mint a nácik, de fantáziátlanok: nem bírták elképzelni, hogy a brit szigeteket elfoglalják a németek. Amerika fegyvert küldött, de amúgy nem akart beszállni, ám a fafejű briteknek még szerencséjük is volt. A japánok aránytévesztő nagyravágyása visszafelé sült el: egy csapásra akartak végezni az USA csendes-óceáni flottájával, és orvul nekimentek Pearl Harbour-nak. Az amerikai csendes-óceáni erőket ezzel nem sikerült ugyan megsemmisíteniük, viszont sikerült fölhergelniük az amerikai népet. Az pedig megjelent Anglia mellett az európai hadszíntéren is. Hitler meg elkövette élete nem egyedüli, de legvégzetesebb stratégiai baklövését: megtámadta a Szovjetuniót. És Churchill józan eszére jellemző, hogy ő, a csökött antibolsevista, tudta a fontossági sorrendet: e percben a világ számára nagyobb veszélyt jelent Hitler, mint Sztálin – és szövetséget kötött az oroszokkal.

És a dolgok a széplelkek impotenciájának köszönhetően odáig fajultak, hogy már nem volt alku: a totális háborúnak az ellenség fölötti totális győzelemig kellett tartania. A német városok földig rombolásáig, az atombombáig. És az ötvenkétmillió áldozatig.

Ezt a keserves történelmi precedenst melegen ajánlanám a mai európai széplelkek, egykor Sztálin, ma az iszlám „hasznos idiótái” figyelmébe.

Comments are closed.