Forrás: NOL

Karen Armstrong: Az iszlám rövid története

Füzes Oszkár, 2005. augusztus 27. 00:00

Nem teszi ki az ablakba a művelt Nyugat ezt a könyvet: ha ebben az olvasatban látjuk a tényeket és az összefüggéseket, akkor a brit, a francia, az orosz és az amerikai politika történelmi főbűnöse annak, hogy ma világprobléma az iszlám. Kell-e mondani, hogy e megállapítás a legkevésbé sem mentegeti az iszlám nevében követett terrorizmust?

Várjunk egy kicsit a válasszal. Előbb olvassuk el Karen Armstrong velős iszlámtörténetét, amely az Európa Kiadó sorozatcímének megfelelően egy áttekintés. Velős? Velőtrázó.

Mohamed öröksége, a mára milliárdos lélekszámú muzulmán közösség – az umma – egyszer csak érthetővé, sőt megérthetővé válik. Rádöbbenünk, hogy az iszlám hit mozgatórugói semmiben nem különböznek bármely más emberi hit (meggyőződés, életfelfogás, világnézet, közösségtudat, és így tovább) elemeitől. A különbségek éppen az egyetemes egyezésekben rejlenek, voltaképpen a véletlen műve, hogy 610-ben egy arab kalmár isteni látomásba tömöríti azt, ami nem tetszik neki a világban. Az ő világában. A véletlen persze isteni. Hogyan fordulhatna elő másképpen, hogy fél emberöltő alatt új világvallás, két nemzedék alatt új világhatalom, majd ezer évig világvezető eszme és közösség valósul meg a látomásból?

Na de: véletlen-e, és főleg, vajon hogyan is lehetne isteni, hogy három-négy évszázada csak szorul vissza a világban, és önmagán belül is egy helyben topog az iszlám, az umma pedig megalázva, fenyegetve, sőt végveszélyben érzi magát? Vissza kellene találni a helyes útra, vagy ellenkezőleg, új utakat kellene keresni? Ellenkezőleg volna ez a két törekvés egyáltalán?

S ha már itt tartunk: történelmi tény, sőt tapasztalat, hogy kívülről, erővel nem sikerült modernizálni, demokratizálni az iszlám világot (már ha tényleg ez volt a célja annak, aki ezt hirdette). „Sikerült” viszont megtörni, megosztani, kifosztani, kétségbeesésbe hajszolni az umma népeit, tagjait, majd „lemondóan” legyinteni: a muzulmán reménytelen eset, képtelen a fejlődésre.

Ha jól értjük, Mohamed „elirigyelte”, hogy a zsidóknak és a keresztényeknek van egy és mindenható istenük, illetve szent könyvük, aki és amely jó útra vezérli őket. Erre ő cselekedett prófétaként: kapott, adott, teremtett, hagyott teremteni saját istent és könyvet az araboknak is, akik valóban egy világot kaptak általa. Belsőt, majd külsőt is. Armstrong könyve e belső utazásról szól, annak a külső története, ha tetszenek érteni.

Ha mégsem, az nem a szerző hibája. Soha érthetőbb, világosabb okfejtések, mint ebben az áttekintésben. (Péri Benedek bravúros fordításában.) Mellékesen bőséges kronológia, főszereplőlista, gyorselemzés és irodalom. Annyi empátia, hogy az már maga az objektivitás – és annyi elfogulatlanság, hogy objektíven nézve az iszlámot, Armstrong szinte elfogultnak tűnik. Pedig dehogy. „Csak” kimutatja az iszlámellenes elfogultságokat, a tudatlanság előítéleteit és a nagyon is tudatos ferdítéseket. Ám a legnagyobb erénye, hogy nem menti föl a mohamedánokat sem a saját felelősségük alól. A modern iszlám az ő alkotásuk (lesz, ha lesz). Az meg a mi felelősségünk, hogy legalább hagyjuk: legyen. Ennek mindmostanáig szinte semmi jele az iszlámon kívüli világ részéről – és ez az a bizonyos velőtrázó felismerés, ami e könyv elolvasásából ered.

Armstrong – egyáltalán nem mellékesen – bevezeti olvasóját a hit, a cselekvés és a gondolkodás egyetemes fogalomtárába is. Higgyük végre el neki: az iszlám kertjét is ugyanazokkal a kapákkal-kaszákkal művelik, mint bármelyikünkét. Van itt liberalizmus, szolidaritás, népiség, elitizmus, ezotéria, racionalizmus, arany középút és mindenféle szélsőség éppúgy és éppannyi, mint mindegyik civilizációban. Tán még több is. S a szerző csak finoman emlékeztet, hogy az agresszíven politizáló vallási fundamentalizmus amerikai protestáns találmány. (Ismételjük: ez sem mentség.)

A legnagyobb gond az, amit Armstrong csak kérdezni tud: mi lesz az iszlám világon kívül élő muzulmán kisebbségekkel, akik „belülről” csak keserű-fanatikus ideológiákat kapnak, és saját környezetükben félnek tőlük, illetve megvetik őket? Hogy mi van velük, azt tessék elolvasni a napi külpolitikai hírekben. Addig is: ideje ablakot nyitnunk az iszlámra, de előbb tegyük ki ezt a könyvet a magunk ablakába. (Európa, 320 oldal, 2600 forint)

Comments are closed.