Forrás: hirszerzo.hu

A Jobbik a magyarországi kínaiakról

Hírszerző információ 2005. augusztus 26. 09:35

„Sebészi munkával” oldaná meg a Jobbik a Magyarországon élő kínaiak miatt szerinte keletkezett problémákat. „A szike a mi kezünkben van” – nyugtatja híveit a párt választmányi alelnöke. Idézetgyűjtemény.

A héten a parlamenten kívüli pártok választási felkészüléséről szóló sorozatunkban bemutatott Jobbik Magyarországért Mozgalom megnyilvánulásaiban az utóbbi másfél évben kiemelt helyet foglalnak el a Magyarországon élő kínaiak.

A következőkben a mozgalom honlapja segítségével ízelítőt adunk a Jobbik – még a rendszerváltás utáni magyar közéletben is példátlan – , a párt honlapja által is „kínai-ellenesnek” minősített kampányából, amely eddig nem okozott közbotrányt. Pedig a nyíltan vállalt kínai-ellenesség semmiben nem különbözik a csak egészen extrém csoportok zászlajára tűzött, büszkén hirdetett antiszemitizmustól.

*

„Amióta megvetettük a lábunkat a Kárpát-medencében, innen se török, se tatár nem űzött ki, pusztíthatott itt háború, vagy újbarbár szovjet horda. Ha fizikai megsemmisülést nem is, de a magyar gazdaság egyes ágazatainak ellehetetlenülését, a honi munkaerő földönfutóvá válását okozhatja hazánkban egy újfajta kolonizáció: a kínai.

(…)

A magyar könnyűipart alapjaiban fenyegető, a kis-és középvállalkozók tucatjait tönkretevő kínai „gazdasági erőgépek” vezetőüléseiben egyes becslések szerint akár 150 ezer ázsiai várja, hogy kapcsolhassa a magasabb fokozatot.

(…)

Egy teljesen zárt, ergo a magyar hatóságok által nagyon nehezen ellenőrizhető közösségről van szó, amely mintegy állam az államban, a saját erkölcsei, normái, törvényei szerint él. Nem véletlenül vetődött tehát már fel a kérdés: lesz-e kínai negyed Budapesten, kell-e saját rendőrség, kórház és iskola az itt tartózkodó populációjuknak?

(…)

A bevándorló kínai népesség kapcsán sokan a szervezett bűnözés, a drogterjesztés, a beilleszkedés problémakörét helyezik előtérbe, még több azoknak a száma, akik a munkahelyüket, a megélhetésüket féltik a távol-keleti inváziótól. Nem alaptalanul! A zöldhatáron oda-vissza közlekedő ázsiaiak nem fizetnek adót, tb-t, az országba csempészett hamis márkajelzésű, silány minőségű, főként textilipari termékkel a magyar gyártók és kereskedők gazdasági kivégzését hajtják végre az orrunk előtt, a szemünk láttára!

(…)

Ha a letelepedésük okaként (?!) emlegetett „Budapest lenni szép” helyett talán a nemzeti ünnepeink bármelyikén látnánk legalább főhajtással adózó kínaiakat, akkor talán kis jóindulattal még illúziónk is lehetne: számukra nem csak egy kincsesbánya Magyarország. (Ha már bánya: látott itt már valaki kínai vájárt? Vagy csak az általuk könnyen lefölözhető hasznú kereskedelem teszi vonzóvá az országot? A kérdés persze költői!) Viszont ahogy vájárt, úgy Kossuthot ünneplő kínait sem igen láthat a jobb sorsra érdemes honpolgár.”

„Kis Kína” Magyarországon? Bíber József Tibor, a Jobbik Országos Választmánya alelnökének 2004. márciusi írása a Jobbik honlapján

„Az itt tartózkodó kínaiak állam az államban. Saját erkölcsi normák, zárt közösség. Minek is illeszkedne be az, akinek szó szerint térkép e táj, nem ismerik, és többségük nem is akarja megismerni a magyar kultúrát – de miért is tenné?

(…)

A magyar könnyűipar látszólag a végnapjait éli, de még gyógyítható. Drasztikus beavatkozás kell, gyógyszerelés helyett sebészi munka. A szike a mi kezünkben van, kezdődhet az operáció. Magyarok, ne hagyjuk magunkat!”

Részlet Bíber József Tibor 2004. novemberi, a „kínaiak elleni” tüntetésen tartott beszédéből.

Comments are closed.