Forrás: Népszava

Ha az ember megnézi egy óvoda, vagy egy általános iskola névsorát, egyre szokatlanabb keresztenevekre bukkan. Ronaldók, Bobik, Samanták, Borókák, Kincsők, Zsomborok és Napsugarak biflázzák az ÁBC-t, kergetik egymást az udvaron. A szociológus szerint a modern világ egyik mágikus tevékenysége a név kiválasztása a gyermek számára. Az aktussal ugyanis – akarva akaratlan – ráruházzák az újszülöttre a név eredeti jelentését. Minden kornak megvolt a maga névválasztási divatja. Egykor az uralkodókat majmolták a szülők, ma újfajta „hatalom” diktálja a divatos neveket.

A névadás minden családban fontos. Szabó Ildikó szociológus szerint mágikus tevékenység, hiszen a névvel egyben a név jelentését is ráruházzák az újszülöttre. Máig ismeretes a ritka férfinév, az Ajándok, ami egykor Isten ajándékát jelentette. Megfigyelhetjük, hogy nem csak ősi, mágikus cselekvések öltenek testet a névadásban, az aktusnak kemény szociális szimbolikája is van, mondja a szociológus.

Egykor például az uralkodók nevei örvendtek nagy népszerűségnek az alattvalók körében, akik indíttatást éreztek, hogy gyermekük királyi neveket viseljenek. Ágy volt ez Európa minden országában, ahol a szülők gyakran – figyelmet és gazdag ajándékot remélve – keresztapának kérték fel az uralkodót. Szabó Ildikó érdekességként említi, hogy a Habsburgok külön irodát rendeztek be a keresztapasággal kapcsolatos ügyek intézésére. A középkorban az emberek előszeretettel adták földesuruk nevét gyermekeiknek, remélve, hogy azok ugyanolyan gazdagok és hatalmasok lesznek, mint névadójuk. Ugyanakkor mintául szolgáltak a katolikus szentek is. Szabó Ildikó emlékeztet rá, hogy a leggyakoribb magyar keresztnevek – Péter, Mária, Simon, Máté, János – az Újszövetségben mind megtalálhatók, de jó tudni róluk, hogy ezek egytől egyig zsidó nevek.

A szociális indíttatású névadás harmadik típusát a nemzeti öntudatra ébredés idején meghonosodott keresztnevek jelentik. Ilyenek például az Attila, az Krimhildából hunosított Ildikó, a Hajnalka, a Csongor, a Tünde a Kincső, a Csenge. A szociológus szerint az ilyen típusú névadásnak akkor van jelentősége, ha valaki egy több nemzetiségű államban ki akarja fejezni etnikai hovatartozását. Érdekes megfigyelni, hogy máig Erdélyben találjuk a legtöbb olyan régi magyar nevet, amelyet az erőszakos anyakönyvezéskor képtelenek voltak lefordítani: nagyon sok Attila, Szabolcs, Villő, Zsombor, Boglár él azon a vidéken.

Különös, hogy néha az egyén hatalomhoz való viszonya tükröződik a névadásban. Szabó Ildikó egy Magyarországra települt orosz nőt említ, aki a furcsa, francia hangzásu Ninel(e) nevet viselte. A család ezzel rótta le tiszteletét Leninnek, ha ugyanis fordítva olvassuk el a sajátos lánynevet, a nagy forradalmár nevével találjuk szembe magunkat. Oroszországban sok lány viseli a szokatlan nevet. Az emberek nem csak tisztelnek, hanem elutasítanak is. A II. világháború óta szinte egyetlen gyereket se kereszteltek Adolfra, holott Hitler keresztneve azelőtt teljesen hétköznapi volt.

Szabó Ildikó szerint a mai névadási divatot újfajta „hatalom” diktálja. Amióta a televizió különböző csatornái ontják a szappanoperákat, megszaporodtak a magyar Bobik, Pamelák, Jockey-k és Samanták. A szociológus megfigyelése szerint rendszerint az alacsonyabb társadalmi helyzetű családok adnak ilyen, Magyarországon meg nem honosodott neveket. Ez is mágikus aktus: ha Samanta szép és gazdag volt, akkor remélhetőleg a nevét viselő magyar kislány is az lesz. Legyenek azok, rájuk fér a jókívánság, hiszen családjuk a táradalmi lét peremén él, véli Szabó Ildikó.

E gyakorlatnak szöges ellentéte a társadalmi, gazdasági elit névadási szokása. Nekik fontos szempont, hogy a gyermekeknek adott név konvertálható legyen a világ minden részében. Megfigyelhető, hogy az elit egyre inkább a legősibb bibliai nevek felé fordul, gyermekeinek az Ótestamentumban található neveket – Anna, Sára, Ráchel, Eszter, Jakab, Dávid, Dániel – adja. Ezek a nevek a világ minden részén ismertek.

Jelentősen befolyásolják a névadást a sztárok is. Amikor Zorán feltűnt a könnyűzene világában, Magyarországon sok kisfiút neveztek el utána. Ha egy szülő valamelyik jóhangú, széparcú, sztár nevét adja gyermekének, ez végülis nem más, mint a gyerek boldogságának, sikerének mítikus elősegítése.

Szabó Ildikó megemlíti, hogy a különlegesség-kereséssel sok szülő épp az ellenkező hatást éri el. A túlságosan különleges neveket a környezet egy része nem érti, nem is tudja megjegyezni. A gyerek olykor csúfolódás tárgyává válik. Ezek a nevek egyik érzelmi séma szerint sem értelmezhetők, s bumerángként ütnek vissza szegény gyerekekre. Fontos szempont, hogy a környezet az adott nevet képes legyen valamire vonatkoztatni. Kellemetlen, ha folyton visszakérdeznek: hogyan kell leírni a nevét?

Felütötte viszont a fejét egy kellemes névadási szokás is, amely elsősorban a középosztályban terjed. A természeti népek évezredes hagyományát követve gyönyörű természeti jelenségektől, virágoktól kérnek kölcsön nevet. Ők például Napsugárnak, Csillagnak, Jázminnak, Jácintnak nevezik el gyermekeiket. Arra azonban jó ha ügyelnek, hogy megállapítható legyen: gyermekük melyik nemhez tartozik, figyelmeztet a szociológus. Máig sokan vannak, akik nem tudják, hogy a Jácint férfinév.

Horváth Ildikó

Comments are closed.