Forrás: Heti Válasz

G. Fehér Péter, [email protected]

Tomi Lapidot, a Saron-kormány korábbi miniszterelnök-helyettesét a gázai kivonulás körülményeiről kérdeztük.

Tomi Lapid ez év januárjáig a Saron-kormány miniszterelnök-helyettese volt, majd a Shinui Centrumpárttal, melynek elnöki tisztét tölti be, ellenzékbe vonult. Eddig e pozícióból is támogatták Saront. A gázai kivonulás után azonban valószínűleg megvonják tőle a bizalmat. Az izraeli politikust a gázai kivonulás körülményeiről kérdeztük.

– Milyen mélységben osztotta meg az izraeli társadalmat a kivonulás?

– Valóban szakadást okozott az izraeli társadalomban, de nem a jobb- és a baloldal között, hanem első ízben a jobboldalon belül okozott törést, ráadásul igen mélyet. Különösen az izraeli szélsőjobb nem ezt várta Sarontól, aki tulajdonképpen a zsidó települések kitervelője volt. A jobboldali Likud párt révén került a miniszterelnöki székbe, és a politikai paletta ezen oldalán mindenkit megdöbbentett, hogy éppen ő kezdeményezi a visszavonulást.

– Az Egyesült Államok és részben az Európai Unió által fölvázolt „útiterv” szerint a békefolyamat végén önálló palesztin államot kell létrehozni. A gázai kivonulás konkrétan hogyan kapcsolódik e tervezethez?

– Annyiban különbözik az „útitervben” megfogalmazott eredeti elgondolástól, hogy Izrael egyoldalúan szánta rá magát erre a lépésre, miután nem látjuk annak módozatait, hogyan tudnánk a palesztinokkal dűlőre jutni az „útiterv” alapján. Önállóan döntöttünk, a palesztinok megkérdezése nélkül. Ők természetesen üdvözlik kezdeményezésünket, és Izrael lakosságának többsége is támogatja a döntést. Magam is azt tartom, hogy semmi keresnivalónk nem volt Gázában. Egy későbbi időpontban Ciszjordániában is kiüríthetünk bizonyos területeket, így lehetővé válik majd a palesztin állam megteremtése. A társadalom zöme igenis helyesli az önálló palesztin állam létrehozását, csak abban van véleménykülönbség, hol legyenek annak határai.

– Önök most négy telepet ürítenek ki Ciszjordániában, a palesztinok viszont ennél sokkal szélesebb körű engedményeket várnak. Mi lesz a következő lépés?

– Tisztában vagyunk vele, hogy ennél jóval többet kell tennünk, és lesznek is további lépések. De csakis a békeszerződés keretében! Bizonyos településekről sosem vonulunk ki. Gondolok itt azokra a nagy népességű, akár a harmincezres lakosságszámot is elérő helységekre, amelyek igen közel vannak az 1967-es izraeli határokhoz. Ezeket egyetlen izraeli kormány sem tudja felszámolni. Végső soron ezt a palesztinoknak is méltányolniuk kell, hiszen azok nem elfoglalt palesztin városok, hanem a puszta földből teremtettük meg őket az 1967-es háború után. Európában is számos terület cserélt gazdát háborúk következtében, hogy csak Kelet-Poroszországot említsem. Jelenleg úgy látom, a ciszjordániai területek mintegy 97 százaléka kerülhet viszsza a palesztinokhoz.

– Lehet, hogy ebben a kérdésben megállapodásra jutnak a palesztinokkal, de ott van még a legkényesebb probléma, Jeruzsálem…

– Jeruzsálem kérdésének megoldására többféle elképzelés van. Pártommal azon a nézeten vagyunk, hogy Jeruzsálemnek egységes városnak kell maradnia, izraeli fennhatóság alatt. Igazgatását úgy képzelem el, hogy polgármestere mindig izraeli, alpolgármestere pedig palesztin legyen. Utóbbi irányítaná a város arab negyedeit. Meggyőződésem, hogy Jeruzsálemet többé nem szabad megosztani.

– E kérdést a területi rendezésen túl az is bonyolítja, hogy mindkét fél saját fővárosának tekinti Jeruzsálemet. Erre mi a megoldás?

– Jeruzsálem már háromezer évvel ezelőtt a zsidó állam fővárosa volt, a palesztinoknak a történelem során nem volt ott számottevő jelenlétük. Ez egy új keletű igény részükről Jeruzsálem státusának megváltoztatására. Van a városnak egy színtiszta arablakta külvárosa, a palesztinok ott kívánják kikiáltani fővárosukat, holott az ő természetes fővárosuk Ramallah.

– Az izraeli baloldal feladná az egész Ciszjordániát?

– Most már ebben a kérdésben is egyetértés van a jobbés baloldal között: a területek 97 százalékát – a nagyobb városok kivételével – vissza kell adni. Ezt támogatja pártom is, s csak két politikai irányzat ellenzi: a szélsőjobb, amely semmit nem akar visszaadni, valamint a szélsőbal, amely mindent vissza akar adni.

– Elképzelhető, hogy a jobboldalon belüli szakadás kormányválsághoz, majd előrehozott választásokhoz vezet?

– Ennek nagy a valószínűsége. A Saron-kormány csak azért maradhatott fenn, mert pártom két ízben megmentette a parlamenti szavazáson. Mi is támogattuk a miniszterelnököt a gázai kivonulás ügyében. Másként az izraeli kormánynak nem lett volna meg a többsége. Az a paradox helyzet állt elő, hogy az ellenzék egy része Saront támogatta, míg a miniszterelnök ellen szavazott saját pártjának jó néhány tagja. A visszavonulás után már semmi sem indokolja, hogy támogassuk. Ágy hát kézenfekvő az előrehozott választás.

– Mennyiben befolyásolta a gázai kivonulásról hozott izraeli döntést, hogy Izraelben, illetve az elfoglalt területeken körülbelül ugyanannyi palesztin és arab él, mint amennyi zsidó?

– A demográfiai kérdés hosszú távon jelent problémát Izraelnek. A jelen helyzetben megértettük, hogy ki kell vonulnunk Gázából. A Gázai övezet a világ legsűrűbben lakott területe, még Bangladesnél is zsúfoltabb. E terület egyharmad részét 8500 zsidó foglalta el, míg a további kétharmadon élt 1,2 millió palesztin. Ez nem fenntartható arány, semmiképpen sem nevezhető humánus állapotnak. Izrael a bibliai zsidó állam területén alakult meg, és a Gázai övezet nem tartozik hozzá, az a filiszteusoké volt.

– A kivonulással kapcsolatban még sok részlet tisztázatlan. Ilyen például a Gázai övezet és Egyiptom közötti vámhatár ügye, ami a raffahi átjárónál jelent problémát.

– Ezt a gondot még nem oldották meg. Az már nyilvánvaló, hogy Egyiptom és Gáza között vámhatár lesz, miután Izrael és Gáza között intenzív gazdasági kapcsolat várható, s onnan is jelentős mennyiségű árut küldenek majd a palesztinok a nyugati partra. A kérdés az, ezek az áruk vámkötelesek lesznek-e, vagy sem.

– További megoldatlan probléma a Gázai övezetben lévő kikötők kérdése. A palesztinok folyamatosan sérelmezték, hogy az izraeliek nem engedik őket a tengerre.

– Amint elhagytuk a Gázai övezetet, lehetőségük nyílik az eddigi kikötők fejlesztésére, illetve újak építésére. Mi ahhoz ragaszkodunk, hogy a kikötőket ne lehessen katonai célokra felhasználni, vagyis különböző arab országok ne küldhessenek oda fegyveres erőt.

SARON KOCKÁZATA

Néhány nappal a gázai kivonulás határideje előtt még lejátszották a helyi kosárlabda-bajnokság döntőjét. A játékosok és a szurkolók egyáltalán nem úgy viselkedtek, mint akiknek néhány nap múlva el kell hagyniuk lakóhelyüket. Voltak, akik egy nappal a határidő előtt még az üvegházakban palántáztak, jelezve, hogy eszük ágában sincs elhagyni otthonukat. A 8500 zsidó telepessel szemben a Saron-kormány ötvenezer katonát és nyolcezer rendőrt mozgósított. Többen önként távoztak, de sokan megvárták, amíg a hatósági túlerő erre kényszeríti őket. A terv szerint mostanra egyetlen zsidó telepes sem lesz a Gázai övezetben. Az elűzöttek családonként 20-80 millió forintnyi összeget kapnak attól függően, milyen értékű ingatlant hagytak maguk mögött, hány gyerekük van, és mennyi ideje élnek az övezetben. Izrael történelme során adott már vissza elfoglalt arab területeket, így Egyiptomnak a Sínai-félszigetet, Szíriának pedig a Golán-fennsík egy részét. Arra azonban még nem volt példa, hogy az elfoglalt területeken lévő zsidó telepeket számolt volna fel. A miniszterelnök ezzel politikai karrierjét tette kockára.

Izrael állam megalakulása óta harcban és politikai feszültségben él szomszédaival, valamint a palesztinokkal. A lassan két nemzedék óta tartó csatározásokba belefáradt már az izraeli társadalom, ezt jelzi az is, hogy a gázai kivonulás megkezdése előtt ötvenezer izraeli hagyta el úgymond nyaralni az országot, hogy ne legyen otthon a „nagy balhé” idején. A telavivi tengerparton fürdőzők és napozók pedig meglehetős közömbösséget tanúsítottak a gázai eseményekkel kapcsolatban.