Forrás: Népszava

EGYETLEN MONDAT

Mit gondolnak, vajon egy neves, közismert jobboldali politikus haláláról mekkora terjedelemben emlékezik meg Magyarországon egy jobboldali napilap? A lehetséges válaszok: 1.: nagy; 2.: jelentős; 3.: érdemének megfelelő. A valódi válasz ehelyett: egyetlen mondatban. Pedig Szabó Iván nem volt akárki. A rendszerváltás utáni első, szabadon választott kormányban fontos gazdasági tárcákat vezetett, a 94-es választási vereség után pedig ő volt az, aki megpróbálta mérsékelt, európai, jobbközép irányba vinni pártját, az MDF-et, és miután ez nem sikerült, új pártot hozott létre. Nagy reményekkel kecsegtető, de gyorsan kudarcba fúlt kísérlet volt, mindazonáltal olyan, amelyet nem szabad elfelejteni. Azt a politikust pedig, aki erre a nagyon is kívánatos lépésre tette föl politikai karrierjét, nem lehet egyetlen mondatban leírni.

De hát ez történt. Jellemző. Ahogyan Szabó Ivánnal elbántak, mindennél jobban érzékelteti, hol tart ma Magyarországon az úgynevezett jobboldal úgynevezett sajtója. Fejtő Ferenc itt a Népszavában már leírta: a harmincas évek szélsőséges hangneménél. Amire mindjárt meg is érkezett a felháborodott válasz, hogy ki az a Fejtő, aki ki merészeli oktatni a Magyar Nemzetet. Miután nem éltem még a harmincas években, engem legföljebb történelmi ismereteim alapján emlékeztethetne a mai szélsőséges heccújságírás az akkorira, ám szerintem az is elég, ha a dolgokat, a mondatokat, az üzeneteket önmagukban nézzük és értelmezzük. Például már eleve az a tény, hogy a jobboldali napi- és hetilapok minden egyes számukban szinte kényszeresen foglalkoznak a számukra nem szimpatikus újságírókkal, újságokkal és műsorokkal, mégpedig alapvetően a jellemgyilkosság (értsd: az újságíró tisztességét, jellemét, személyét veszik célba) módszerével, azt mutatja, hogy érvek és vita helyett csakis a lejáratás, a sárba rántás, az agyagba döngölés a cél. Jó, ugyanezt csinálják az ellenfél politikusaival is, könnyedén lehülyézik, letolvajozzák, legengszterezik őket, és elmennek akár odáig is, hogy ha jövőre a szocialisták nyernék a választásokat, akkor valójában egy Kulcsár Attila vagy Fenyő János meggyilkoltatója lehet a miniszterelnök. Ezt egyetlen komolyan vehető nyugati lap sem engedhetné meg magának olyan politikusokkal szemben sem, akik fiatal korukban kommunisták, maoisták vagy szovjetbarátok voltak. Ám az ellenfél sajtójának és újságíróinak becsmérlése végképp nem tartozik a nyugati jobb- vagy baloldali újságírás mindennapos szórakozásai közé. Az állandó gyalázkodásnak és lejáratási kísérleteknek ugyanis nincs más értelme, mint a másik fél teljes kiiktatása a nyilvánosságból, márpedig az egyfajta nyilvánosságot jól ismerjük. A pártállamból. Az őrület – amelyben természetesen van rendszer, nevezetesen a másik politikai oldal teljes kiszorításának igénye és követelése a médiából, a közéletből, a kultúrából és a politikából – odáig megy, hogy a közszolgálati rádió inkriminált vasárnapi műsorának egyik katolikus pap prédikátor-jegyzetírója képes közpénzen, kiegyensúlyozottan kijelenteni, hogy szocialista szavazó nem üdvözülhet. És ezt a rádiót védik most a jobboldalon azzal, hogy a közszolgálatiság utolsó bástyája. Tessék mondani, van még értelme a szavaknak?

Nincs, persze, hogy nincs. Ha a jobboldali lapban nemhogy országos botrány, de mindenféle következmény nélkül leírhatja a főpublicista, hogy a rádiókuratórium elnöke húzzon Birobidzsánba, vagyis a sztálini zsidó autonóm területre, akkor ma Magyarországon nincs normális, demokratikus közélet. Ab-ban ugyanis egy ilyen újságírót azonnal kiközösítenének, méghozzá nem a jel-leme alapján, nem azért, mert volt olyan időszak, amikor a Népszabadságnak vagy a 168 órának is dolgozott (fúj!), hanem azért, mert ilyen nézeteket képviselő embernek nem lehet maradása egy demokratikus nyilvánosságban. A tisztességes jobboldal kivetné magából, a jobboldal vezére többé nem fogna vele kezet, és az esetet mindenki megjegyezné miheztartás végett. Ehelyett ugyanez a lap egyetlen mondatban konstatálja, hogy meghalt Szabó Iván, a magyar jobboldal egyik kiemelkedő személyisége. Szabó Iván nincs többé, de nem is volt. Itt tartunk.

Bolgár György