Forrás: Magyar Hírlap

Kállai Gábor nemzetközi nagymestert beválasztották a világ legjobb sakkedzői közé

Árt sakk-könyveket, volt a szövetség szakmai igazgatója, a sakkolimpiai ezüstérmes válogatott kapitánya, nemzetközi nagymester, edző – és büszke arra, hogy volt olyan játékosa, akit sikerült lebeszélnie a versenyszerű sakkozásról. Kállai Gábor egyike azoknak, akiknek a héten a Nemzetközi Sakkszövetség odaítélte a senior trainer – főedző – címet. Az elismerést birtokló edzők elitklubjában a világon alig negyvenen vannak.

Árt sakk-könyveket, volt a szövetség szakmai igazgatója, a sakkolimpiai ezüstérmes válogatott kapitánya, nemzetközi nagymester, edző – és büszke arra, hogy volt olyan játékosa, akit sikerült lebeszélnie a versenyszerű sakkozásról. Kállai Gábor egyike azoknak, akiknek a héten a Nemzetközi Sakkszövetség odaítélte a senior trainer – főedző – címet. Az elismerést birtokló edzők elitklubjában a világon alig negyvenen vannak.

Mit csinál egy sakkedző? Elképzelem, amint kiadja a vezényszót: mindenki csináljon három vezércselt…

Ennél egy kicsit bonyolultabb a dolog. Az edző hozzásegítheti a játékost, hogy a tudása kiteljesedjen. Van ebben pedagógia, edzésmódszertan, pszichológia is.

A vívómestert értem, ő meg tud mutatni egy akciót vagy egy védést. De a sakkedző mit tud jobban, mint a tanítvány?

Nem az a dolga, hogy jobban tudjon sakkozni. Legyen képes motiválni a versenyzőt, fejleszteni a kreativitását.

És a versenyző nem szól vissza, hogy hagyja már a hülyeségeit, mert neki ötvennel több Élő-pontja van?

Nem, már csak azért sem, mert ez bizalmi állás, és tulajdonképpen megmagyarázhatatlan, hogy mitől alakul ki és működik egy kapcsolat. Egy éljátékosnak rengeteg edzője van, és egy bizonyos szintig valamennyien segítik a pályáját. Én például mesterekkel, nagymesterekkel tudok foglalkozni, de gyerekedzőnek nem lennék jó.

Arra is az edző figyel, hogy a sakkozó időben feküdjön le a fontos parti előtt, vagy ne igyon alkoholt?

Vagy éppen rábeszéli, hogy igyon meg valamit, mert látja, hogy oldani kell a feszültséget. Volt olyan edzőtábor is, amikor nem sakkoztunk, mert úgy láttam, hogy pihenni kell, kikapcsolódni. Persze ezek a játékosok igen erős egyéniségek, legfeljebb orientálni lehet őket, fel kell ajánlani bizonyos programokat.

Vagy esetleg közvetíteni közöttük, mert nincsenek beszélő viszonyban egymással.

Ez már jó ideje nincs így, a három évvel ezelőtti válogatott például kifejezetten egységes csapat volt. Olyan, amelyikben Almási Zoltán vállalta, hogy egymás után öt partit játsszon feketével, vagy Polgár Jutka átvett egy olyan ellenfelet, akit Lékó szeretett volna elkerülni. Szakítottam azzal a szinte törvénnyé vált hagyománnyal is, hogy a vesztes játékos a következő mérkőzésen automatikusan kimarad a csapatból.

Az előbb edzőtáborról beszélt, miközben egy sakkozó folyton edzőtáborozik, mert hát otthon is felkészül, elemez. Miért kell összezárni őket? Hogy a második hétre megutálják egymást?

Nem igazán ez a cél. A sakkozót is ki kell venni az otthoni környezetéből ahhoz, hogy a feladatra tudjon összpontosítani. Az edzőtáborba az is belefér, hogy közösen egy-egy nagy edző előadását hallgatják meg, meg az is, hogy aki magányos típus, a szobájában egyedül készül.

A Lékó-Kramnyik világbajnoki döntő után azt mondták, óriási különbség volt a két játékos anyagi háttere között, az orosznak több szekundánsa, nagyobb segítő csapata volt. A pénz dönti el, hogy ki lesz az első?

Azért nem csak a pénz. Hogy egy másik küzdősportból hozzak hasonlatot, a bokszolónak is van edzője, pszichológusa, gyúrója, még aerobikedzője is, de azért mégiscsak az nyer, aki a ringben egy nagyobbat vág be a másiknak. Tehát valószínűleg a sakkozók között is lehetne olyan, aki akár egyedül is világbajnok tudna lenni. A mi játékosaink a tábla mellett kifejezetten erősek. Az viszont azért igaz, hogy a sakkban működik az orosz lobbi…

…függetlenül attól, hogy az illetőnek orosz, spanyol vagy izraeli útlevele van?

Függetlenül. Szóval, egy segítő csapatba nem vesznek be akárkit, mert biztosak akarnak lenni abban is, hogy nem szivárog ki semmilyen információ. És a sakkban még mindig a volt szovjet országok versenyzői a legerősebbek.

Fontos, hogy egy edző jó játékos legyen?

Nem hátrány. A tekintélyemet növelte, hogy amikor az edzőtáborokban gyorspartikat játszottunk, az elsők között végeztem. Idősebb voltam a játékosaimnál, és a pályafutásomba az is belefért, hogy elértem egy-két szép eredményt néhány nagy versenyző ellen. Lékóval például két döntetlent játszottam, igaz, az egyiket akkor, amikor tizenhárom éves volt.

A mostani senior trainer címe afféle életműdíj?

Nem a pálya lezárását jelenti, legfeljebb egy szakaszét. Ha a vezetői engedélyhez hasonlítom, akkor azt mondhatom, hogy ez a legmagasabb fokozat, akár szuperszonikus repülőgépet is vezethetek.

Gondolt már arra, hogy meddig jutott volna, ha az energiáját a versenyzésre összpontosítja?

Biztosan lehetett volna belőlem egy erős mesterjelölt… Engem a sakk egésze érdekel, nemcsak az egyik szelete. Ártam könyveket, az egyik öt nyelven jelent meg, voltam edző, kapitány, szakmai igazgató, van tapasztalatom a sajtókapcsolatokban, finanszírozásban. Nemzetközi nagymester vagyok, jelenleg a tizenkilencedik a hazai ranglistán. Ahhoz, hogy előbbre jussak, nem tizennégy évesen kellett volna elkezdeni a sakkot, hanem jóval korábban. És a versenyzésből kevesen tudnak megélni.

Ezzel csábítja az utánpótlást?

Elmondom ezt is. A Szovjetunió sok profi sakkozót tartott el, és húsz éve még Magyarország is. Ma néhány tucat versenyző él meg sakkból, és köztük van két magyar is. Negyven év fölött gyorsan amortizálódik a versenyző, és akkor nehezebb új szakma után néznie. Manapság ezt egyre többen tudják, az angol vagy a német válogatott tele van főiskolásokkal, egyetemistákkal.

És a magyar?

A magyar nem. Akinek nincs rá esélye, hogy a sakkból éljen, annak azt javaslom, hogy hagyja a profi versenyzést, és inkább tanuljon, találja meg a helyét a világban. Igaz, ezt már Maróczy Géza is mondta száz évvel ezelőtt… Volt, aki megfogadta a tanácsomat, azóta is hálás érte. Azt persze fenntartom, hogy minden gyereknek meg kell tanulnia sakkozni.

Ha csak a lépéseket ismerem, mennyivel vagyok szegényebb, mint egy sakkozó?

A sakkozó megtanul tervszerűen gondolkodni, a sakk segít a tudás megszerzésében, a helyzetértékelésben, a szocializálódásban. Folyamatos önképzésre nevel, hozzájárul a számítógép megismeréséhez és a nyelvtanuláshoz is. Egyenjogú benne a nő és a gyerek is. Azt szoktam mondani, hogy a sakk önmagában semmire sem használható, de fejleszt minden készséget.

Meddig lehet valaki edző?

Ameddig van rá igény. Rám most éppen nincs.

Lépesfalvi Zoltán