Forrás: Magyar Hírlap

Tévéjegyzet

A Tv2 vasárnapi közéleti magazinjában kínosan tipródott Azurák Csaba. Nem tudta, miként is vezesse fel a katari al-Dzsazíra televízióban hazánk hírnevét sajátos módon öregbítő újnyilas Bácsfi Diánát. Süketelt egy sort, majd burkoltan elnézést kért, amiért ilyen csúnya és jelentéktelen dolgokkal foglalkozik egy – amúgy kevéssé finnyás – kereskedelmi adó. Még akkor is lamentált, amikor az SMS-ezők nyolcvannyolc százaléka jelezte, igenis érdekli a téma. Majd – az est fénypontjaként – Azurák „szalonzsidózónak” titulálta Bácsfit, teljesen tévesen. A Bácsfi-botrány lényege ugyanis, hogy az elmúlt hatvan évben magyar értelmiségi nyilvánosan nem vallotta magát nácinak. A két éve vallástörténeti (!) tanulmánykötetet publikált kisasszony nem először mondta el, hogy gyermekkori példaképe az általa „politikai mártír”-nak vélt Hitler volt. Aztán hitet tett az iszlám szent háború és Szálasi Ferenc mellett, nem feledkezve meg a zsidók „terrorisztikus uralmi gyakorlatának” obligát hangsúlyozásáról. Hiperaktív alkotmányjogászunk, Kolláth György szimpatikus lázzal javasolta: „Nézzük hülyének az ilyeneket!” Ezután kis intermezzo következett arról, hogy Ausztriában és Németországban micsoda szigorral szankcionálják a gyűlöletbeszédet. Az már mócsingosabb falat, hogy tán ez azért alakult így, mert ott feldolgozták a múltat: hihetetlen munkával, bátran és önkritikusan.

A Napló beszámolt még az aktuális nagy esőkárokról is. Átmosott házfalakat, elázott szekrényeket láthattunk, meg Lamperth Mónikát, aki szépen mindent megígért. A lényeg: vizsgázott a hazai csatornarendszer, és megbukott.

Izgalmas és frappáns, sőt helyenként megható volt az „emlékező sejtekkel” foglalkozó anyag. Külföldi kutatók szerint az átültetett szervekkel a donor egynéhány tulajdonsága is „átöröklődhet”, megváltoztatva ezzel a transzplantáción átesettek ivási-étkezési és egyéb szokásait.

Az adás mélypontja volt, amikor Gregor Bernadett vehemensen támadta saját médiaképét. Megható, hogy harminchárom évesen azért annyit már sikerült bölcsen leszűrnie, hogy ha nem engedte volna be az életébe a drága sajtót, akkor most nem festenék át az arcát és a szívét feketére.

Pollágh Péter

Comments are closed.