Forrás: NOL

Zalán Eszter, 2005. augusztus 23. 00:00

Ez így persze leegyszerűsítés. Barátságosabb kifejezésekkel élve: az elmúlt napok a kiürítéspárti kékek és a kiürítés-ellenes narancsok harca volt. A kivonulás azonban olyan ellentéteket hozott felszínre Izrael vallásos és szekuláris társadalma között, amit higgadt, tudatos dialógus nélkül nehéz lesz helyreállítani.

Izrael most a legkevésbé sem higgadt. A vallásos cionisták – Saron mellett – a számukra érzéketlennek tűnő világi izraelieket szidják sorsuk miatt. A szekulárisok pedig – általánosítva – a vallásosakat hibáztatják az ország érzelmi megrázkódtatásaiért. A vallásos cionizmus válsága egyben a cionizmus újragondolását is jelentheti Izrael számára.

A vallásos cionisták – a telepesek nagy része – olyan kisebbséget képeznek az izraeli társadalomban, amely jó ideje kulcspozíciókat tölt be a hadseregben, az oktatásban. A baloldal szerint túlreprezentáltak a politikai döntéshozásban. Céljuk, a Nagy-Izrael megteremtése, úgy tűnik már nem Izrael célja. Legalábbis a korábban minden elképzelhető eszközzel ezért harcoló Saroné biztosan nem. Légüres térbe kerültek a vallásos cionista vezetők. Az izraeli sajtóban önkritikát gyakorolnak e tábor képviselői: túlzott magabiztosságuk, arroganciájuk, a világi Izrael lenézése, a párbeszédre való képtelenségük vezethetett oda, hogy az ország „másik része” viszonylag könnyen lemondott a már eddig is tehernek tekintett Gázai övezetről. A vallásos cionisták először vesztettek csatát saját földjükön, saját kormányukkal, népükkel szemben. Ez lökés lehet egy még szekulárisabb állam, politika felé. Saron megosztani tudott. Vajon tud-e egyesíteni is?

Comments are closed.