Forrás: NOL

Farkas Judit Zsuzsanna, 2005. augusztus 23. 00:00

A legmobilabbak a Krisna-hívőkKép: Kovalovszky Dániel Gouranga valóságshow, lelki betérő, kézműves-foglalkozások, beszélgetések… a Szigetre kitelepült egyházak változatos programkínálata kíváncsivá tett: vajon hogyan próbálják megszólítani a fiatalokat a különböző vallási felekezetek? Úgyhogy a tettek mezejére léptem, és körbejártam a Civil Faluban megtalálható egyházak sátrait.

Távol áll tőlük az agresszivitás

Első utam persze a valóságshow-hoz vezetett, mint ízig-vérig mai fiatalnak… Rövid várakozás után sikerült bejutnom a „Krisna-villába”, és egy szárit viselő lány körbevezetett a négy részre osztott sátorban. Az első helyiségben szárit ölthetett a vállalkozó szellemű érdeklődő, a másodikban meditálhatott, a harmadikban kenyeret süthetett, amit aztán a negyedikben egy oltáron felajánlhatott Krisnának. Félóránként indultak a csoportok, tehát egész gyorsan lezavarták a dolgot. Nem volt annyira érdekes, mint vártam, de díjaztam magát az ötletet, és egy valóságshow-ból egyébként is bőven elég fél óra. Levezetésként ettem egy tál krisnás kaját, ami nagyon ízlett volna, ha nem felejtik el megfőzni a krumplit, mielőtt belerakják. De nem szidom őket, lehet, hogy Krisna direkt így szereti.

A következő állomás a zsidó sátor volt. Küldj üzenetet a Siratófalra, írd a neved pólóra héber betűkkel, tölts zsidó témájú tesztet, kérdezz a rabbitól tíz forintért! Kitöltöttem egy tesztet. A hölgy, aki kijavította, kérdésemre elmondta, hogy az ő vallásuk nem térítő vallás, itt is inkább megismertetni szeretnék magukat. És mit lehet kérdezni a rabbitól, érdeklődtem. Bármit. Hát jó. Kinéztem a szakadó esőbe, és már tudtam, mi az, ami a szigetlakók nagy részét a legjobban foglalkoztatja: Miért? Odaültem hát a rabbi elé, és feltettem a kérdést: vajon az Úr büntetése ez az időjárás, vagy valami más oka van annak, hogy végigdagonyázhatjuk a fesztivál hátralevő részét? A zsidó tanítók jó szokásához híven a rabbi kérdésre kérdéssel felelt: Miért, szerinted az Úrnak nem tetszik a Sziget? Most akkor ki kérdez kitől, gondoltam. Bedobtam a tízest a perselybe, és meglátogattam azokat, akik szerint hiába akarod megváltani a világot, valaki már megtette előtted: a keresztény felekezeteket.

A Közös Pont sátorban (katolikus, református, evangélikus – a „történelmi” egyházak) éppen nagy festegetés folyt. Mit lehet itt csinálni? – kérdezem az egyik Közös Pont-pólós fiút. Kiderült, hogy minden napra van egy adott téma (ma éppen az álom), azt lehet megfesteni, majd közösen beszélgetnek róla. Sejtem, hogy jobb lesz őket megkímélni az álmaim vizuális formába öntésétől, úgyhogy inkább kihagyom az alkotást, és elbeszélgetek egy kicsit a sráccal. Nyolcadik éve vannak kint, idén istentiszteleteket is tartottak, és elég sokan betérnek hozzájuk. Este gyakran részegen vagy betépve. Látják, hogy jó a hangulat, és beülnek közéjük. Egyébként bármiről hajlandóak társalogni, nem csak a napi témákról. Ezt kedvem lenne letesztelni, de szorít az idő, várnak a hetednapi adventisták.

A zsidó tanítók jó szokásához híven a rabbi kérdésre kérdéssel felelt…

Zárt, sejtelmesen félhomályos sátor fogad, az asztalokon mécsesek égnek, halkan beszélgető emberek ülik körbe őket. Ideális terep a vallási sokszínűséggel ismerkedni vágyó darkoknak, de én is egész kellemesen éreztem magam az ott töltött félórában. A Lelki Betérőben csak és kizárólag a beszélgetésre „szakosodtak”, és a fiatalember, akivel vagy húsz percig csevegtem, tényleg mindenről hajlandó volt szót ejteni, ami engem érdekelt. Ők sem térítenek, mesélte, inkább elmondják a hozzájuk benézőknek, kik ők (a hetednapi adventisták, ugyebár), hogyan élnek (többek között nem esznek bizonyos ételeket, mint például a disznóhús, odafigyelnek az egészséges életmódra, szombaton gyűlnek össze vasárnap helyett, és náluk sincs papi cölibátus).

A krisnásokhoz és a Zsidó Sátorhoz képest a keresztény felekezetek visszafogottan küzdenek az elveszett báránykákért, állapítottam meg. A legmobilabbak a Krisna-hívők, adománygyűjtőik bármikor utolérhetnek Téged is a Sziget ösvényein, de távol áll tőlük minden agresszivitás. A meglátogatott egyházaknál kivétel nélkül tisztelettel közelítettek az emberekhez, senki sem próbált erőszakosan téríteni vagy bármit is rám sózni. Viszont szívesen beszéltek a vallásukról, az életükről. Arról, hogy miért jó így élni, mit adhat az embereknek a hit. Mert mindenki hisz valamiben. Én azt hiszem, iszom még egy sört.

Comments are closed.