Forrás: NOL

Gál Zsuzsa, 2005. augusztus 22. 00:00

Magyar búvárok az Akabai-öbölben. A harckocsit a búvárkodás kedvéért sülylyesztették elKép: Sopronyi Gyula Rejtelmes hajóroncs zegzugaiban úszkálni, vagy a számtalan színben pompázó halakat, korálokat és más tengerlakókat megfigyelni – ezek a célok vezérlik az amatőr búvárokat.

A víz alatti élményekért sokan a világ végére – Ausztráliába vagy a Karib szigetekre is elutaznak -, de ha úgy hozza a sors, beérik a budai Lukács uszodával szemben nyíló, a Rózsadomb alatt tekergő, kristálytiszta vizű Molnár János Barlanggal, amelyben kevés ugyan az élőlény, viszont útiköltség és vízum nélkül is elérhető.

Mindezt Pál Balázs búvároktatótól tudom. Ő eredetileg bútorrestaurátor volt, de jól fizető foglalkozását feladta, hogy az Adriai-tengerben szerzett gyerekkori élményei hatására visszatérhessen a rejtelmes vizek világába. Ott érzi jól magát, a lebegés, a súlytalanság állapotában, amikor egy kicsit az adrenalinszintje is megemelkedik.

Izgalmas sport a búvárkodás és egyáltalán nem veszélytelen. Bár a vizsgájukat papírral igazoló búvárok sem merülhetnek negyven méternél mélyebbre, mégis, ha nem kellő gondossággal kezelik a nyomásszabályozóként szolgáló speciális mellényt, dekompressziós betegséget szenvedhetnek. Ez csupán egy a lehetséges veszélyek közül, melyek sorában természetesen ott vannak a cápák és más tengeri ragadozók is. A veszélyekkel mintegy százezer hazánkfia száll szembe; ennyire becsüli az egyik internetes közlés a vizsgázott amatőr búvárok számát.

Azt már Pál Balázs egyik tanítványa, Kolos Péter meséli el, milyen nehéz egy fiatalembernek annyi pénzt összeszednie, amennyibe ez a technikai – és egyúttal extrém – sport kerül. Már a felszerelés is kisebb vagyon, több százezer forint, mert szinte minden darabja különleges összetételű anyagokból készül. Például a ruha úgy szolgálja a hőszigetelést, hogy vékony vízréteget tárol a búvár testén, és ezzel meggátolja viselője kihűlését. A ruha fölé szükséges még a szintén speciális célokat szolgáló méregdrága mellény, dzseki, de nélkülözhetetlen a sűrített levegőt tartalmazó palack is, nem szólva az uszonyokról, a maszkról és egyéb apróságokról. A legelemibb, kezdő tanfolyam díja legalább hatvanezer forint, és a világ minden táján fizetni kell a bázisokon is, ahol a merülést szakemberek segítik és kísérik. Ugyanott rendszerint felszerelést is lehet bérelni, amit sokan csak azért vesznek igénybe, hogy ne kelljen a súlyos oxigénpalackot otthonról cipelniük. Amatőr búvárismerőseim szerint mégis inkább idehaza érdemes felszerelést kölcsönözni, mert lényegesen olcsóbb, mint külföldön.

És akkor még nem esett szó az útiköltségről. Nyáron legtöbben a közeli Adriai-tengert veszik célba, míg a hidegebb hónapokban az egyik legcsodálatosabb élővilágú víz, a Vörös-tenger, közelebbről Egyiptom a népszerű célpont. A búvárkodók rendszerint tíz-tizenöt tagú csoportokba szerveződnek, a bázison hajót bérelnek kapitánnyal és túravezetővel, majd az izgalmakat rejtegető ajánlott pontokon horgonyt vetnek és lemerülnek. Szigorúan többes számban: egyedül tilos a merülés! A kézjeleket, amelyekkel a csend világában kommunikálhatnak egymással, már az alapokat oktató tanfolyamon megtanulták, begyakorolták.

A búvárkodásra, amelynek divatja nálunk most van terjedőben, sokféle üzlet épül. Egyelőre leginkább kisvállalkozások importálják és árusítják a felszereléseket, ugyanazok létesítenek búvárklubokat, rendeznek tanfolyamokat, amellett fenntartanak búvárbázisokat az Adria számos pontján és másutt, nem utolsósorban pedig szerveznek túrákat a világ minden tájára. Illetve szerveztetnek az ahhoz értő vállalkozásokkal. Az egyiptomi társasutazások forgalmát telente fellendítik a búvárcsoportok. Sokan mennek Máltára is, azon felül Gozo szigetére. Aki merülés nélkül szeretne fogalmat alkotni a tengeri élőlények szüntelen mozgásáról, szín- és formagazdagságáról, az izraeli Eilatban megteheti. Ott, mint egy hajóhídon, lesétálhat a kör alakú, üvegfalú megfigyelőhelyre, amely csak néhány méterrel van a víz felszíne alatt, mégis fantasztikus látvánnyal szolgál.

Az élmény azonban, mondják a búvárok, egészen más, ha együtt úszhatunk a halakkal.

Comments are closed.