Forrás: Heti Válasz

O. Á., [email protected]

KOLNAI AURÉL: POLITIKAI EMLÉKIRATOK Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005. Ára: 3800 Ft.

A „másként gondolkodóktól” évtizedekre elzárt magyar közönség a vártnál sokkal nehezebben fogadja be s teszi a közgondolkodás részévé a szívósan rögzült iskolai tananyaggal ellentétes okfejtéseket. Még a magát az európai konzervativizmus eszmevilágához kötő entellektüel is meglepetéssel szembesül bizonyos kérdésekkel. Miért van az, hogy a kommunizmus természetrajzát, a bolsevista ideológia pusztítását az egykori baloldaliak írták le a leghitelesebben? Minek tulajdonítható, hogy a katolikus egyház tanításának eleven voltáról, nagyszerűségéről konvertiták szólnak a legmeggyőzőbben? Kolnai Aurél frissen megjelent Politikai emlékiratai a két kérdést összekapcsolják: a Huszadik Század és a Galilei-kör szellemi holdudvarából induló filozófus a nyugati világ ismert konzervatív gondolkodója lesz. A zsidó családban nevelkedő, a vallás kérdéseivel nem törődő fiú érett fejjel katolizál, és hitét, egyházát a legbiztosabb támaszként mutatja fel.

A Politikai emlékiratok első, még Magyarországon zajló fejezetei fontos adalékok az 1918-19-es események értékeléséhez. Kolnai rádöbben: „Károlyi és a radikálisok a forradalom bálványa előtt föláldozták az országot, s vele együtt a civilizációt és a demokráciát.” Március 21-ének estéjét, amikor megnyílt a „bolondok paradicsoma Kun Béla és bandájának” ténykedésével, így idézi fel: „Mennyire nem bántam volna, ha a következő reggel arra ébredek, hogy visszatért a „klerikális sötétség” és a „feudális” kegyurasság világa.” (Hasonló megrázkódtatásról számol be Teller Ede is.) A bolsevizmus megtapasztalása egy életre elveszi Kolnai kedvét mindenfajta baloldali radikalizmustól, s megértővé teszi a Horthy- rendszer iránt is („Egyre kevésbé hasonlított a fasizmushoz, s egyre jobban egy alkotmányos konzervativizmushoz, lassan erősödő liberális, sőt demokratikus vonásokkal… Más diktatúráktól eltérően a Horthy-rendszer egyfajta előiskolája volt a demokráciának.”), amelyet messziről követ. Kolnai ugyanis 1919-ben Bécsbe költözik, ahol rövid ideig a freudizmussal kacérkodik, majd az expresszionista költészethez és a hithez kerül egyre közelebb. 1926 őszén megkeresztelkedik („Hazatértem a jelentések, minőségek és hierarchiák helyreállított univerzumába.”). Őszintén és mélyen elemzi a megtérés folyamatát, hosszú fejezeteket szentel az egyház tanításának. Követi a politikai mozgásokat, Hitler hatalomra jutása után felméri a veszélyeket, hogy tudniillik most a Nyugat ellen indult totális támadás. A nemzetiszocializmusról írott könyve nemzetközi hírnevet szerez neki, 1937-ben Párizsba költözik, majd a német megszállás után Amerikába menekül.

A Balázs Zoltán által nagy műgonddal lefordított Politikai emlékiratokhoz a kiadó csatolta Kolnai tanulmányát, a Gondolatok a magyar felkelésről egy év távlatából című írást (fordította: Palotai Borbála). „Az ő forradalmuk utópiaellenes volt, nem hivatkoztak egy rivális délibábra a kommunizmussal szemben, ez a „normalitásba” csalódottan visszatérő átlagember reménytelen lázadása volt” – véli Kolnai, s kijelenti: „1956 baljós őszén a magyarok visszavonhatatlan és tévedhetetlen döntést hoztak, melyet véres pecséttel az antikommunista nemzet el nem múló jelvényeként tűztek ki magukra.”

Comments are closed.