Forrás: Tűsarok

Az Eső Rothman Lenke élete. Történetét évtizedekig hordozta magában. A kötetben a zsidó, a magyar és a svéd kultúra találkozik.

A cselekmény a norvég Bergenben kezdődik, ahonnan az emlékek elvezetnek Bergen-Belsenen át a vasútállomásra, ahol esik az eső, és a családhoz, mely 1944-ben Auschwitzba tartott.

Az Eső nem napló – bár formája erre emlékeztet -, mert minden fejezetben időben és térben több síkon mozog. A múltból és a jelenből származó európai tapasztalatokat közvetít.

A 49. napon így ír: „Ahogy az eső veri az ablakot, úgy csapódnak a gondolatok, a képek a belső térben. Ide-oda pattannak, ütődnek, elsüllyednek és visszatérnek.” Amit magunkban hordozunk, egész életünkben foglalkoztat bennünket, és Rothman Lenke szükségesnek tartja, hogy a múltat összekösse a jelennel. Humanista alapszemlélete visszatükröződik az egész könyv során.

Intenzíven és reménykedve keresi azt a pontot, ahonnan derekasan helybenhagyott létünket emberségesebbé lehetne tenni. Idézi a Kabbalát, ahol az áll, hogy „Egy legbelső mag, és sok héj. Héj, héj után teremtve, héj, ami a következő év magja lesz.” A legbenső héj talán egy méltóságteljesebb emberi élet magját képezi.

Rothman Lenke Magyarországon, Kiskunfélegyházán született, és 1945-ben, 16 éves korában került Svédországba. Nyolcan voltak testvérek, Lenke a legidősebb volt közöttük. Csak ő, és egyik öccse élte túl a háborút és a koncentrációs táborokat. Svédországban képi művészként dolgozik, de egész idő alatt írt is, bár keveset publikált.

Kiállítási katalógusainak szövegein, folyóiratcikkeken, valamint az Eső-n kívül további három könyve jelent meg: Quality of Life (1980), OK OK NO NEW YORK (1984) és Stygn (2001). Közreműködött ezenkívül a Ögonblick av närvaro. En konstnärernas konsthistoria (1989) című kötetben is [A jelenlét pillanata. A művészek művészettörténete – G. K.].

Comments are closed.