Forrás: NOL

Inotai Edit, Berlini tudósítónktól, 2005. augusztus 17. 00:00

A két fő rivális arcképe jelzi Hamburgban, hogy tetőpontjához közeledik a kampányKép: REUTERS – Christian Charisius Sokan értetlenül állnak a Stoiber-rejtély előtt. Azt találgatják, a bajor miniszterelnök botlásai mennyibe kerülnek majd a konzervatívoknak.

„Nem ismerek rá Edmund Stoiberre. Ez nem az az ember, mint akivel három éve együtt dolgoztam. Akkor kiegyensúlyozott és érvekre támaszkodó politikus volt, most pedig visszatért a Strauss-korszak izomból történő politizálásához – mondta a Süddeutsche ZeitungnakMichael Spreng, Stoiber három évvel ezelőtti kancellárjelölti kampányának irányítója. Spreng mellett a németek (és a CDU) többsége is értetlenül áll a Stoiber-rejtély előtt, és az találgatja, vajon a bajor miniszterelnök botlásai hány szavazatába kerülnek majd a konzervatívoknak. Vannak, akik úgy vélik, hogy Stoiber sorozatos elszólásai mögött szándékos stratégia rejlik: a politikus egyrészt Bajorországban törekszik maximális szavazatszámra, másrészt arra számított, hogy az ossiellenességgel Nyugat-Németországban összességében több voksot lehet szerezni, mint amennyit keleten emiatt elveszítenek. (A felmérések a németek több mint 70 százaléka megengedhetetlennek tartotta Stoiber kijelentéseit).

Mint emlékezetes, Stoiber a múlt héten „csalódottaknak” nevezte a keletnémeteket és közölte, nem fogadja el, hogy ők döntsenek a kancellár személyéről. Később ehhez még hozzátette, hogy sajnos az országban nem mindenhol élnek olyan okos emberek, mint amilyenek a bajorok, majd (a német egységet annak idején hevesen ellenző Oskar Lafontaine-re, a populista Baloldali Párt egyik vezérére utalva) még megtoldotta azzal a kijelentéssel: csak a legbutább borjúk választják meg önszántukból a hentesüket. Mindennek betetőzéseként felajánlotta Lafontaine-nek, hogy hajlandó nyilvános vitát folytatni vele, majd visszakozott, és közölte: félreértették a szavait, de az újságok hasábjain hajlandó azért megmérkőzni vele. A CDU választási stábjában többen a fejüket fogják, mert Stoiber ezzel irreálisan felnagyította a Baloldali Párt jelentőségét, lehetőséget ad Lafontaine-nek erősen populista tézisei hangoztatására, A bajor kormányfő elérte, hogy pillanatnyilag több szó esik róla Németországban, mint a kancellárjelölt Angela Merkelről, aki ezen a héten éppen az okozott károkat takarítja el a keleti országrészben. A CDU-elnök hétfő este Wittenbergben arról próbálta meggyőzni a választókat, hogy a CDU szemében nincs keleti és nyugati választó, az országnak csak akkor fog jól menni, ha keleten is jól alakulnak a dolgok. Merkel arra buzdította a szavazókat, hogy ne a tiltakozás motiválja őket, hanem azt nézzék, melyik párt tud érdemben is javítani a munkaerő-piaci és gazdasági helyzeten (nyilván a CDU), és melyik az, amelyik állandóan csak ígérget (az SPD). Szavait főként fütty fogadta.

A CDU hatalmi harcai közepette új erőre kapott GerhardSchröder kancellár, aki szintén keleten kampányolt, elismerve, hogy nem mindenhol értek el sikereket a kormányzati ciklus alatt, de az „irány jó”, a reformokra szükség van, hogy a jóléti államot tovább akarják adni a következő generációknak. Schröder nem hagyta ki az amerikai elnök adta „ziccert” sem, George W. Bush az izraeli televízióban nemrég arról beszélt, hogy az iráni atomprogram megfékezése érdekében végső esetben nem lehet kizárni az erő alkalmazását sem. Mielőtt Irán is feliratkozna a német kampánytémák közé, a CDU leszögezte: a katonai opciót ők sem tartják elfogadhatónak Iránnal szemben. E téren a két nagy párt között nincs különbség.