A gázai kivonulás és a média
Seres László 2005. augusztus 15. 10:35
Éjfél óta nemzetközi újságírók ezrei követik nyomon az izraeli telepesek kiköltöztetését, és ilyenkor olyanokkal is interjúznak, akiknek rács mögött lenne a helyük. Palesztin újságíróknak viszont szervezetük „nem ajánlja” az esetleges belharcok filmezését.
A CNN sztárriporterének, Ben Wedeman-nak a minapi gázai tudósítása sajtóetikailag kérdéses módon fejeződött be. A riporter nemcsak megszólaltatta a Hamász terrorszervezet egyik vezetőjét (aki újabb erőszakot helyezett kilátásba), de ellátogatott fegyveres iszlámisták gázai katonai kiképzőtáborába is, s a legtermészetesebb hangon ott mondta el összegző szövegét.
Német tévéstáb a megszállt területeken Terrorista szervezet képviselőjével problémamentes hangon interjút készíteni eddig csak a BBC-n (és a Baszajev-ügy óta: az ABC-n) volt szokás.
Most, a 8-9 ezer telepes átköltöztetése előtti feszült napokban 3-4 ezer nyugati újságíró számára nyílt meg a lehetőség arra, hogy akár etikai kódexbe ütköző figurákat is megszólaltasson.
„Nem emlékszem, hogy a média ennyi képviselője jelen lett volna nálunk, amikor a legvéresebb háborúkat vívtuk a palesztin terrorizmussal. (…) Persze a zsidó belviszály kitűnő anyag újságíróknak ” – jegyezte meg maliciózusan Uri Dan a The Jerusalem Post-ban. George Birnbaum politikai elemző szerint „ha ennyien írtak volna Darfurról, megoldották volna a konfliktust.”
Az Honestreporting.com médiaelemző portál pedig azt teszi szóvá, hogy a nyugati újságírók Gázára rávetődnek ugyan, de nem törődnek a Palesztin Hatóság hivatalos lapjainak uszításával.
„Ez a nyár nagy sztorija a világ médiája számára” – közölte Simon McGregor-Wood, az ABC amerikai tévétársaság jeruzsálemi irodavezetője. Tom Gross szabadúszó újságíró, közel-keleti szakértő viszont túlzottnak tartja ezt az érdeklődést: szerinte a média nem fordul ekkora figyelemmel a világ más tájain zajló háborúk, mészárlások (vagy éppen a marokkói kormány által forszírozott nyugat-szaharai területfoglalások) felé.
Beágyazva
Egyes tévéstábok máris megállapodtak a hadsereg képviselőivel az iraki háború idejéből ismert „beágyazotti” státusról – ahhoz képest, hogy senki nem készül háborúra. Sőt. A béke itt nemcsak cél, de még palesztin oldalról deklarált eszköz is. Persze mindenkit a várható erőszak érdekel: akár az, ha katonák viszik el az utolsó renitens telepeseket, akár az, ha a palesztinok egymásnak (vagy a telepeseknek) esnek.
Fotószaküzlet Gázában: jó az ellátás
Az imázstudatos hatóságok azonban, bár „logisztikai rémálomnak” nevezték a telepesügy és a média kezelését, mindent meg akarnak tenni azért, hogy ne legyen összecsapás. Szigorú rendelet szabályozza, hogy a rendőrség csak vészesetben használhat fegyvert. Mindenki pontosan tudja, hogy a legkisebb összetűzést kamerák százai veszik.
A legnagyobb település, Gus Katif központjában a hadsereg médiaközpontot hozott létre, ahol nemcsak a külügyminisztérium és a miniszterelnöki hivatal, de a titkosszolgálat, a Sin Bét embere is készséges tájékoztatást ad a sajtómunkásoknak.
„A telepesek a legtöbb helyen a passzív ellenállást választották: leülnek és imádkoznak” – mondta a Hírszerzőnek Zalán Eszter, a Népszabadság gázai tudósítója, aki szerint nehezíti a tudósítók helyzetét, hogy a legtöbb telepes már leszerelte internet-hozzáférését, szerdától pedig a hatóságok a mobilhálózatot is le akarják kapcsolni. Az újságíróknak már az akkreditációnál alá kellett írniuk egy papírt arról, hogy katonai objektumokat nem filmeznek, és ha hadititok birtokába kerülnek, azt azonnal jelentik.
Kamera és erőszak
A Gázát most elözönlő média minden munkatársának alá kellett írnia egy szerződést arról, hogy legkésőbb augusztus 14-én, éjfélkor elhagyja a katonai zónát. Ez nem vonatkozik a hadsereggel 4-6 hétig „beágyazott” újságírókra, és azokra, akik saját felelősségükre ott maradnak azon a telepen, ahol eddig laktak. Zalán Eszter például jelenleg Gus Katifon belül sem tud átmenni egy szomszéd településre.
Az újságíróknak „koordinálniuk” kell a hadsereggel, hová mennek, de magát a kitelepítést nem mindegyikük fogja látni. A hadsereg képviselője azt ígéri, ma és holnap 48 órás buszszolgálat segíti az újságírókat a mozgásban.
Kiemelt figyelem (fotó: MSNBC)
Márciusban Izrael még lényegesen szigorúbban akarta szabályozni az újságírók gázai mozgását, arra hivatkozva, hogy a telepek „túl kicsik ahhoz, hogy be tudjanak fogadni ennyi embert.” Egy, a BBC által idézett tábornok azonban azt is szempontnak tartotta, hogy „ahol a kamerák megjelennek, ott lángra gyúlnak a szenvedélyek.” Ez a palesztin területeken forgató nyugati tévéstábok történetét tekintve nagyon is pontos megjegyzés.
Halálos cenzúra?
Kevés nyugati kolléga figyelt fel arra, hogy a Palesztin Újságíró Szindikátus felszólította a kivonulásról beszámoló palesztin újságírókat: vegyenek részt maguk is az ünnepségeken, sőt mutassák be „harcos népünk civilizált és sugárzó arcát.” Konkrétan: csak azokat a sztorikat szabad megírni, amelyek „erősítik a nép morálját.” Erőszakos felvonulások, esetleges palesztin belharcok büntetés terhe mellett nemkívánatosak. Többeket megvertek és halállal is megfenyegettek.
A Nemzetközi Újságírószövetség (IFJ) nem tiltakozott ez ellen. Aidan White főtitkár csupán „sajnálatosnak” nevezte fenyegető elvárást, és annyit kért a palesztin szervezettől, „gondolja újra” felhívását. Hozzátette: „A palesztin újságírók évek óta szenvednek foglalkozásuk miatt, ezért jobb bánásmódot érdemelnek saját vezetőiktől.”
