Forrás: NOL

Film készül a nemkívánatos filmekről

Csákvári Géza, 2005. augusztus 13. 00:00

Petrus van der Let holland rendező vágóképeket forgat a nagytétényi szoborparkbanKép: Kovács Bence Nemkívánatos. Sokszor használták már ezt a kifejezést a kultúra különböző területein, így a filmművészet esetében is.

Ami most ismét aktuálissá teszi, hogy Armin Loacker, az osztrák filmarchívum munkatársa és Petrus van der Let holland rendező filmet készít a német nyelvű filmművészet második világháború előtti „nemkívánatos” alkotóiról, a zsidó származásúak vagy a hitleri eszméktől idegenkedők, azokkal szembefordulók műveiről és sorsáról. A holland-osztrák- magyar koprodukcióban készülő mű hazai forgatása a napokban zajlott.

– Soha senki nem dolgozta fel még a filmtörténetnek ezt a korszakát, ezért is kerestem meg Armint, amint megjelent az erről készült könyve – mondja Petrus van der Let. Az Unwanted Cinemában (amelynek magyar címe Filmszakadás lesz) ismert és elismert rendezők életútját követhetjük majd nyomon: Richard Oswalsét, Kurt Gerronét, Hermann Kosterlitzét, akik előbb Bécsben forgattak független filmeket: három év alatt tizenkettőt (ezek ma jórészt ismeretlenek), majd osztrák producerekkel Budapesten, Brünnben, Prágában, Amszterdamban legalább ugyanannyit. Az „őshonosok” mellett a német film olyan ünnepelt sztárjai vitték sikerre az osztrák mozit, mint Gaal Franziska, Hans Jaray, Bársony Rózsi, Szőke Szakáll, Otto Wallburg, Max Hanssen, Josef Schmidt, Felix Bressart.

Armin Loacker és Petrus van der Let szerint ők és műveik nemcsak Németország fasizálódásával fordultak szembe, hanem egzisztenciális és művészeti lehetőséget biztosítottak a résztvevőknek. Ma már talán leginkább nonkonformista műveknek tekinthetjük őket. Modernitásuk kívülállásukban rejlik: hogy nem hódoltak be az akkori világhódító eszméknek. Például teljesen más képet mutatnak a nők szerepéről, mint amilyet Hitlerék megkívántak. A legfontosabb talán mégiscsak az, hogy a még élő alkotók vagy utódaik a maguk egész mivoltát mutatva és vállalva vallanak a korról: a film gyermekek, rokonok visszaemlékezéseiből, vallomásaiból, korabeli filmrészletekből, amolyan idézetekből és mai felvételek elegyéből fog állni.

A Filmszakadás négy jelentős személyiséget, Hermann Kosterlitz rendezőt (utóbb Henry Koster, az első cinemascope alkotója az USA-ban), Oskar Pilzer rendezőt, a német sztárkomikus Otto Wallburgot (aki Auschwitzban hunyt el) és Gaal Franziskát követve igyekszik közelebb jutni a történtekhez, feltárni, dokumentálni és értelmezni a kívülállás erkölcsét és művészetét, annak okait és következményeit, amit Petrus van der Let az utókor emlékezetvesztésének, filmszakadásnak nevezett. A rendező azt reméli, helyükre kerülhetnek a dolgok, kirajzolódnak a folyamatok.

– A mű legerősebb hazai vonatkozása, hogy ezeknek a filmeknek az alkotói 70 százalékban magyarok – mondja Kántor László producer. Hozzátéve: ezért is tartja felháborítónak, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány nem támogatta a filmet. Pedig nem vagyonokat kértek, csupán ötmillió forintot. Az összeget végül saját forrásból előfinanszírozták, de technikával a Duna Televízió is támogatja őket. Időközben a Magyar Történelmi Filmalapítványhoz is pályáztak – remélik, több sikerrel.

Comments are closed.