Forrás: Népszava

Az elvesztett emberség hangjai a Mittelfesten

Mottó: ” Boldogok a békességet teremtők, mert Isten fiainak hívják majd őket.” / Máté V/ 9 /

Mit keres az olasz csizma eldugott szegletében, a természeti színeivel, gazdagságával, gasztrokulturális ízeivel hivogató szlovén- friulán Cividale del Friuliban a Biblia, a Korán és a Talmud ? Mi mondanivalója lehet egymásnak a vatikáni érseknek / Achille Silvestrini/, a Duna világhírű trieszti írójának / Claudio Magris /, a jiddish kultúrát a zene, a viccek nyelvén tolmácsoló kabaréművésznek / Moni Ovadia /? Milyen mához szóló üzenete van Krisztus boldog-mondásainak? Mit keres egy Izraelbe kivándorolt, gyermekét a libanoni háborúban elvesztett pádovai újságírónő Palesztinában? Milyen elvarratlan szálak kötik össze a második világháborút követő felszabadulást a 68-as diákforradalmakkal és a berlini fal leomlásával?

Terítéken a béke, a tolerancia, a másság pecsétjét a találkozás és a megismerés gesztusával feloldó szeretet. Csupa ” korszerűtlen” téma a terrorizmus, a megfélemlítés globalizált világában. Isten békére, boldogságra, szeretetre teremtette az embert, aki a maga törvényei útját járva egyebet sem tesz, mint vérnyomokat hagy maga után. A Balkántól a Vörös tengerig ártatlan áldozatok vére festi vörösre az emberiség történelmét. A jelenkor szirénája a remény, a költészet, a zene, a színpad, a tánc nyelvén adott le vészjeleket a festői szépségű észak-olasz kisvárosban. A tizennégy éves múltra visszatekintő Mittelfest békességet teremtő küldetést vállalt magára. Az együttgondolkodás és a szolidaritás jegyében zajlott Közép-Európa legrangosabb művészeti fesztiváljának zárókonferenciája és koncertje Friuli- Békehíd címmel. ” Az emberiség történtének igazi forradalma az Evangélium, mert az ember megváltozatása a célja.” Benedetto Croce szavait idézve kereszténység és forradalom témakörében folytatott egymással párbeszédet a vatikáni érsek, Achille Silvestrini, Claudio Magris író, Moni Ovadia a Mittelfest művészeti igazgatója, Manuela Dviri, a Save childern alapítvány létrehozója. Mindannyian egyetértettek abban, hogy lehetséges a béke, amennyiben egyenként felismerjük, hogy a tökéletesség nem evilági fogalom, hogy az emberi tökéletlenségben rejtőzik a legnagyobb ösztönzőerő a jobbá válásra. Mindennek azonban alapfeltétele, hogy higgyünk egy kozmikus erőben, fensőbb hatalomban, amelyik arra hívott le minket a Földre, hogy békében és szeretetben éljünk, nem a saját javunkra, hanem mások megsegítésére. A felelősség egyesegyedül a miénk, hogy mivé változtatjuk a testben kiszabott időt és megadott teret: pokollá vagy a béke szigetévé. ” Ha a keresztények valóban komolyan vennék az Evangélium szavait, nem ott tartana a világ, ahol tart. Isten előtt nincsenek kivételezettek, csak az emberek perverz hatalmi viszálya állítja szembe egyik embert, egyik népet a másikkal.” A hit forradalmának szenvedélye járja át a bölcs rabbi kinézetű Moni Ovadia szavait. Ireni, Essalem, Shalom: három nyelven, görögül, arabul és héberül idézte a Bibliát, a Koránt, a Talmudot Fabio Vacchi Paul Vernyikov orosz hegedűvirtuóz szólójával kísért békehimnuszára. A trieszti Giuseppe Verdi zenekar Claire Gibault karmester vezényletével az összetartozás és a remény apoteózisává változtatta a cividalei San Francesco templomot. Égi és földi szerelem hangjai olvadtak össze a Biblia lírai szövegét, az Énekek énekét tolmácsoló két ifjú színész, az izraeli Sagit Damty és a palesztín Ibrahim Miari előadásában. ” A világ folyása semmi okot nem ad arra, hogy optimista legyek, mégis az egyedül járható út, ha mindazzal, amit megéltem, harcolok egy élhető világ eljöveteléért.” Könny és tapsvihar fogadta annak az Izraelben élő, a libanoni háborúban a kilenc éves kisfiát elvesztett újságírónőnek a szavait, aki a maga sajátos módján békehidat teremt izraeliek és palesztínok között. Manuela alapítvány hozott létre palesztín gyermekek kórházi ápolására izraeli kórházakban. Fia halálát követően ily módon nézett szembe az évezredes testvérháború áldozataival.

Történelem, nosztalgia, félelem: három érzés, három korszak lelkiismeretét, korunkra gyakorolt hatását faggatta a fiatal milánói rendezőnő, Serena Sinigaglia. A második világháború végkimenetele felé „vánszorgó” Mussolini népe, a 68- as diákforradalmakban a forradalmi ideológiát vesztett fiatalok és a 89-es fordulat utáni kelet-európai vérzivatar hatásaira reflektált a Huszadik század című színpadi trilógiával.

Lehatolni a gyökerekig, megidézni a jiddishkeit múltját, kultúráját, kitörési vágyát az ígéret földjének hitt Amerika felé. Moni Ovadia és együttese, amelynek oszlopos tagja az Itáliában élő kíváló hegedűművész, Hasur János a Romanov cár pogromjai elől menekült zsidók hétköznapjait elevenítette meg a humor, az együttérzés nyelvén. Csodálatos zenei kísérőt talált magának a New York-i születésű, karrierjét Buenos Airesben kezdett Itália- honos énekesnő, Lee Colbert személyében. ” Es iz Amerike!”, Mit akarsz, ez Amerika!” című időutazása a jiddish dalok, a klezmer folklórjával gazdagított Broadway-muzsikák, színpadi és filmmusicalek világáig terjed. A tengerentúlt a maga ösztönös tehetségével megfertőző kelet-európai zsidóság csodálatos kincsestára Gershwin, Berlin, Rogers, Bernstein, Porter zenéje. A jiddish falukból tékozló fiú módján kivándorolt, és az új világban szerencsét próbáló kelet-európai zsidóké, akik Warner, Mayer, Al Johnson, Fred Astaire néven megalapozták a hollywoodi álomgyárat, megteremtették a musical műfaját.

Fénylő hang, napsugaras tehetség. Öröm és fájdalom, nosztalgia és játékosság bűvkörébe vonta a hallgatóságot Sebestyén Márta és a Vízöntő együttes. A hagyományos népzene világhírű magyar előadóművésze és az Itália- szerte is nagy népszerűségnek örvendő progresszív folkzenét képviselő együttes első közös fellépése csodálatos időutazás élményét nyújtotta a magyar népzene történetében és lelkületében.

Történelem és lelkület kiemelkedő színpadi találkozása volt a brnói Husa na provazku társulat előadásában Bohumil Hrabal remeke, az Őfensége pincére voltam. A cseh ellenállásról szóló parabola 1983-ban jelent meg regény formájában szamizdad kiadásban, a brnói kísérleti társulat rendezője, Ivo Krobot már akkor elkészítette a színpadi változatot, ami fennakadt a cenzúrán. Felszabadulás és megszállás metafórájaként ível át az első világháború végétől a náci invázión át a szovjet birodalom „szárnya” alatti időkig Jan Dite, az örök kisember alakja, aki közeli rokonához, Svejkhez hasonlóan mindig beleütközik a történelmi bonyodalmakba. Hrabal barokkos nyelvi gazdagsága, a rendezés nyugtalanító iróniája a professzionalizmus magasfokán került tolmácsolásra. Irónia helyett az abszurd tükrébe nézet az elmúlt évtized európai színházművészetének egyik legjelentősebb társulata. A ljubljanai Slovenski Mladinsko Gledalisce nem csak a nevében őrzi a fiatalságot. Artaud és Kantor nyomán Jaka Ivanc rendező a kortárs drámairodalom radikális művét, a Kaspart mutatta be a Mittelfesten. Peter Handke a kényszer és a dominancia eszközeként használt nyelv elleni vádirat szándékával vetette papírra 1968-ban a rejtélyes sorsú tizenhat esztendős Kaspar Hauser történetét, akit az 1800-as évek Nürnbergjében halálra verve találtak. A néma ifjú körül, aki egyetlen mondatot szajkózott: ” Lovag akarok lenni, mint az apám „megannyi találgatás látott napvilágot. Európa gyermeke ő, a kozmikus tisztaság és integritás jelképe, a csend és béke szimbóluma. Korunk szellemi emberének metafórája, akit a polgári társadalom a maga rendjébe kíván kényszeríteni. A ljubljanai „ifjak” a megfeleltetés direkt szándéka nélkül szellemes és innovatív újraolvasatát adták Handke hősének: a tömegmédia viaszbábu, marionett-figura képében ábrázolt alakjainak bábeli zűrzavarában Kaspar a német expresszionista festészet ihlette művész, fantázia-alak, akit elnyel korunk zavaros szóáradata.

A tánc forradalmárai a kezdet és a vég létkérdéseit faggatták a cividalei Dóm tér színpadán és az udinei színházban. Avi Kaiser Graham tanítványaként, a Batsheva Dance Company táncosaként alapozta meg hírnevét. Tel- Avivtól Londonon át Brüsszelig, a Blue Ran Dances társulatig ível a lengyel-zsidó származású koreográfus- zseni csodálatos karrierje. Prózát, zenét, táncot ötvöző legújabb táncműve a végső kérdéseket faggatja a kibeszéletlen magány fájdalmasan szép képeiben. Be-He-Ma héberül bestia, a bennünk élő alantas démon. Ezt a címet választotta tíz testre komponált táncjátékához Avi Kaiser, amely a szorongató élmény audiovizuális sokkhatásával ejtette ámulatba a cividalei Dóm tér közönségét. A saját kulturális gyökereinkkel való kapcsolat hiánya káoszhoz, egyoldalúsághoz, a különbözőségek mesterséges uniformizációjához vezet. Ezen a steril úton lépdel az emberiség a biztos veszte felé egy világban, ahol az emberi gének klónozásával megszűnik az individum. A test kultusza kiöli a lélek fényét. Az önnön csapdájában vergődő bestia olyan, mint a kamikaze harcos, aki magát is felfalja. A Sharm el Sheik-i terrortámadás előestéjén eltáncolt nihil az emberi lét legégetőbb kérdéseihez való visszatalálás színhelyévé változtatta a Mittelfestet.

Szélsőséges, gyakran erőszakos jelzőkkel illetik a posztmodern francia mozgásszínház nagy alakját, a francia- albán származású Angelin Preljocajt. Montpellier után Cividale del Friuliban mutatta be világpremierben Vivaldi Négy évszakjának életörömtől duzzadó feldolgozását. A Ballet Preljocaj koreográfus sztárja a tánc tisztaságát állítja szembe korunk eltárgyiasodásával, materiális valóságával. A vizuális művészetek, installációk formabontó mesterét, a francia Fabrice Hybert bízta meg a színpadkép kivitelezésével. A gyermeki fantázia lényegre tapintó formáiban jelenitődnek meg függődíszlet formájában az évszakok jelképei: felhők és napkorong, viharjelzések, esőcseppek, hópelyhek. Tizenkét szép fiatal táncos ígézi egymást a rüggyfakasztó tavasztól az erotikában izzó nyárig, az érzelmeket érlelő ősztől a melankóliába hajló télig. Sötét pokrócokból kivillanó nemiség, narancssárga, almazöld, tűzpiros, melegbarna trikókba bújtatott színesbőrű, távol-keleti, arab és európai táncosok. Szoborszépségű, akrobatikus testek légies szökellése, női és férfi rivalizálások, párok és szerelmi háromszögek incselkedése, párbaja, viaskodása, harca, eggyé válása. Mindez az eredendő bűnről mit sem tudó ártatlanság játékos, önfeledt ízével. A különböző évszakok örömeit totális belefeledkezéssel átélő táncosok a bennünk élő idill megtestesítői. Azé a földi paradicsomé, amelyben nincsenek határok és megkülönböztetések bőrszín, vallás, erkölcs, társadalmi megítélés szerint. Egyesegyedül az ember van jelen a maga vágyaival és örömeivel, játékosságával és teremtő fantáziájával. Preljocaj Négy évszakának dinamikája test és a lélek harmóniáját sugallja, az érzelmek békességét hirdeti embertől emberig.

Szentgyörgyi Rita

Comments are closed.