Forrás: NOL

M. G., 2005. augusztus 8. 00:00

Egy soproni fesztiválon bográcsban készül a versenylecsóKép: Móricz Simon Amióta tudom, hogy 2005 a lecsó nemzetközi éve – nem nyughatom. Foglalkoztat a dolog, mert képtelen vagyok kideríteni, hol döntöttek erről. Talán – mivel közép-európai ételről van szó – az EU? Ám a lecsó alapanyagainak eredetét az amerikai kontinensről veszi – tehát az is illetékes egy ilyen évben. Csak az ENSZ dönthetett!

A lecsó megdobogtatja a magyar szívét és gyomornedveit: egyetemes és egyedi. Nincs olyan család, amely ne a maga különleges receptje szerint főzné. A szalonna, hagyma, főzőkolbász, paprika, paradicsom alaprecept voltaképpen a múlté. A magyarok lecsóba hánynak rizst, tarhonyát, krumplit, mindenféle húsokat – a vedzsik szójakockát és még ki tudja, mit. Egy elkeseredett személy megírta a weben, hogy ő bizony cukrozza. Lecsót főznek és esznek bográcsból és tálalnak herendi, netán meisseni porcelánon. A lecsót ismerik a szomszédos országokban – sőt eredetét tekintve feltehetően a Balkánról is származik. A lecsó éppen univerzális jellege miatt nyitott balra és jobbra. Főzheti, eheti hívő hun, ortodox zsidó és fundamentalista muzulmán. Jogos tehát, hogy az idei év lecsóesztendő lett. Azt mondom, ne álljunk meg itt! Legyen lecsóévtized, sőt évszázad! Ha a népek kreativitásukat ezen a nagyszerű és mélyen magyar ételen fejlesztik, baj és vész elkerüli bolygónkat., s a kardokból lecsófőző készségeket kovácsolnak.

Talán.

Mert van, aki nem szereti.